Először is elnézést kérek, hogy egy egész évet kellett várni a cikk második részére. Stílusosan szólva, az eltelt idő nagy részében az emlékbetörésekkel küzdöttem, hehe. Szóval, összefoglaltuk, hogy az emlékbetörések a gyermekkor félelmetes, fájdalmas élményei felé tett regresszív utazások és egyáltalán nem könnyen ismerhető fel a C-PTSD-re jellemző emlékbetörés. Ugyanis lehet, hogy épp dührohamot kapunk a gyerekünk egy olyan tettétől, aminek súlya egyáltalán nincs összhangban a dühünk mértékével. Vagy épp pánikrohamot egy rosszul leolvasott villanyóraállás hirtelen fejben kiszámolt számlaértékétől. Vagy épp egy negatív életeseményből rövidláncú katasztrofizálási folyamattal eljutunk oda, hogy hajléktalanként látjuk magunkat magunk előtt. Nevezhetjük pánikrohamnak, meg impulzuskontroll problémának, de ha fennáll a C-PTSD diagnózisa esetünkben, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy ezekben az helyzetekben épp egy emlékbetörés rohant meg minket, ami tarthat néhány perctől kezdve akár
A nárcisztikusok által elkövetett - sokszor rejtett, csak verbálisan és érzelmileg megnyilvánuló - abúzus sokszor nagyobb rombolást végez, mint a nyílt fizikai erőszak. A tünetek felismerésében és az áldozattal való együttérzés kifejezésében segít ez az oldal. Létrehozásának célja az is volt, hogy az angolul bőségesen rendelkezésre álló szakirodalom magyarul is rendelkezésre álljon.