Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2019

A szeretet búvópatakja

Az tud szeretni, akit szerettek, gondoljuk. De mi van azokkal, akiket nem? Törvényszerűnek tűnne, hogy ők meg nem tudnak szeretni. De - tapasztaljuk -, hogy ez szerencsére nem így van. Lehet, hogy megkeményednek, védőburokkal veszik körbe magukat és a szívüket, de sokak szíve a védőrétegek mélyén nem szűnik meg puhán és fénylően dobogni. Hogyan lehetséges ez? Min múlik? Egy ősi törvényen. Hogy a gyerek szereti a szülőt. Mindennek ellenére. Mindenáron. Bármi áron. Nagyon nagy dolognak kell ahhoz történni, hogy ez a teljesen szeretet megszűnjön létezni. Ha most magadban tiltakozást érzel, hogy "ugyan, én biztosan nem szeretem anyámat, apámat, tettek róla", akkor is felajánlom e gyógyító gondolat lehetőségét. Lehet, hogy elfojtásra került,mert szégyenkezve meg kellett tagadni . Lehet, hogy irracionális bűntudat vagy dependencia, hamis kötelességérzet álcájába van burkolva. Sokan megtagadják vagy azonosulással viszik tovább magukban a szülőt, ami mintaköveté

Szeretni nem bűn

A szeretet a létező legnemesebb, legtisztább érzelmi energia a maga eredeti, feltétel nélküli formájában. Hogy idealisztikus maszlagnak, vagy ami még rosszabb, megvetendő gyengeségnek tűnik, az gyarló emberi természetünknek, azaz - az én olvasatomban – traumatizáltságunknak köszönhető. Tegye fel a kezét, akinek még nem fájt, hogy szeretne, de hiába. Vagy szeretne szeretve lenni, de közönyös és/vagy nyíltan elutasító tekintetek veszik körbe. Ezekre az élményekre bárhol szert tehetünk – újszülöttkorunkban elválasztva anyánktól, a csecsemősnővér rideg mozdulatai során, a dackorszakban szüleink dühös pillantásaival kísérve, iskoláskorunkban, ahol a kitűnő bizonyítvány alap, de „mi ez a rendetlenség a szobádban”, viszonzatlan szerelmekben, elhidegült házasságokban … azaz minden olyan helyzetben, ahol az az alapvető bizalmi beállítódásunk az élethez, hogy szerethetőek, elfogadhatóak és értékesek vagyunk és az emberek veszik a fáradtságot, hogy ezt visszatükrözzék, csorbát szenved.

Kommunikációs stratégia vitás helyzetekben egy nárcisztikussal

"A vitatkozás célja nem a győzelem, hanem az előrelépés kell, hogy legyen." Az élet általános nagy igazságai ritkán szoktak egy az egyben működni a nárcisztikusoknál, de ha a lényegre koncentrálunk, mégis alkalmazhatóak a közhelyekbe ágyazott bölcsességek. A lenti idézetet úgy fordítanám le nárcisztikusok esetén alkalmazható tanácsra, hogy: Ne meggyőzni akard nárcisztikus partneredet, hanem gyakorlati megoldást keress egy vitás helyzetben. Nem az érveket-ellenérveket kell ütköztetni, hiszen esélyed sincs, nem motivált arra, hogy megértse az álláspontodat, hiszen az az ő veszteségét jelentené a játszmában - amit neki egy ilyen helyzet jelent. Megoldást keress. Pont. Valami elfogadható gyakorlati kompromisszumot. Ennek során egyszerű, tiszta tőmondatokban fogalmazz - az indulatos vitát ez is csillapítja, úgy mint: Mi a megoldás? Mit szeretnél? Akkor hogy legyen? Jól látható, hogy az egódat bizony lehet, hogy be kell áldozni. No de hát van neki kettőtök h