A világ legnehezebb dolga végignézni gyermekeink szenvedését. Ha az egyik szülő nárcisztikus, akkor borítékolható, hogy ezt a fájdalmat nem úszhatjuk meg. Vagy azáltal, hogy a nárcisztikus szülő aktívan fegyverként használja a gyermeket a másik szülő ellen (ilyen pl. az elidegenítési szindróma, ahol a volt házastárs ellen fordítja a gyermeket), vagy önmagában azzal, hogy vele is bántalmazó, manipuláló módon bánik, mint mindenki mással a környezetében. Szerepmodellt is jelent a gyermek számára, aki érthető módon utánozza, mint ideálképet, így félhetsz attól, hogy ő maga válik nárcisztikussá vagy nárcisztikus partnert választ felnőtt korában. Melania Tonia Evans szerint ezt el kell tudni viselni, ugyanis az ellenfeszülés csak a helyzetet betonozza be. A gyerek karmikus választásána elfogadása és a saját igazságunk, értékrendünk szem előtt tartása hosszú távon meghozza az eredményt, ha felelősséget vállalunk a saját gyógyulásunkért és a gyereket feltétel nélkül tudjuk szeretni
A nárcisztikusok által elkövetett - sokszor rejtett, csak verbálisan és érzelmileg megnyilvánuló - abúzus sokszor nagyobb rombolást végez, mint a nyílt fizikai erőszak. A tünetek felismerésében és az áldozattal való együttérzés kifejezésében segít ez az oldal. Létrehozásának célja az is volt, hogy az angolul bőségesen rendelkezésre álló szakirodalom magyarul is rendelkezésre álljon.