Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Nárcisztikus abúzus áldozatává bárki válhat, bár bizonyos gyermekkori sérülések kiszolgáltatottabbá teszik az embert arra, hogy bántalmazó kapcsolatban találja magát. Az egyik ilyen jelenség az a fajta érzelmi elhanyagolás, amikor a gyerek azt érzi, hogy környezete nem veszi észre őt és a szükségleteit, ő nem fontos, azaz gyakorlatilag láthatatlan, nem létezik szülei számára. Ez komoly pszichés következményekkel jár, ugyanis az egészséges testi-lelki fejlődéshez alapszükséglet lenne, hogy lássanak, érzékeljenek bennünket, elismerjék a létünket, tükrözzék a lényegünket. Így az állatvilágban tapasztalható egyik alapvető túlélési stratégiával szemben, ahol az egyed beleolvad környezetébe és észrevehetetlenségével védi magát a támadástól, az emberi fajnál ez a túlélőstratégia visszafelé is elsülhet. Alapvető érzelmi igényünknek a kielégületlensége ugyanis hajlamossá tesz minket arra, hogy bármit megtegyünk vagy eltűrjünk azért, hogy valaki észrevegyen minket. Az elhanyagolt személy

A gyermekkori traumatizáció áldozatainak élete nem csak a korai években nehéz: emberi kapcsolataik, érzelemszabályozásuk, életvitelük olyan zavarokat szenved, mely megnehezíti a normális élet kialakítását bántalmazó körülményekből kiszabadulva is. Az áldozatok különösen nagy nehézséggel néznek szembe a szülővé válás során: gyermekük triggerré válik. A gyerekkel való érzelmi kapcsolatban, a gondozási események során olyan ingerek érik a személyt, amelyek – sokszor észrevehetetlen módon – az eredeti traumára emlékeztetik. Ennek az az egyik nagyon gyakori következménye, hogy a szülő - minden előzetes szándéka ellenére, hogy jobban csinálja, mint saját szülei -, automatikusan megismétli a tanult mintákat a következő generáció felé. Az ezzel járó bűntudat és szégyen a szülői kompetenciaérzést rombolja, amely tovább mérgezi azt a szülő-gyermek kapcsolatot, amely egyébként is meg van terhelve a traumatikus élmények keltette rossz érzések újraélésével. A most szülőszerepet megélő szemé