Kevesen gondolnak bele, hogy egy bántalmazó kapcsolatban élni pokol, kiszabadulni belőle olyan, mint megszökni egy börtönből, utóhatásai pedig élefogytiglani büntetésnek érződnek a posztraumatikus tünetek miatt, melyek nem csak a házasságból megszabaduló szülőt, de a hosszú krízisnek kitett gyerekeket is érinti, ahogy arról korábban írtam. A gyerek viselkedésének kiszámíthatatlan ingadozása* nagyon megnehezítheti a saját történetében is sérült szülő helyzetét. Gyógyulnia kellene, az életét újraépítenie, miközben lesz egy problémás gyereke, aki nem csak aktuálisan nehezíti meg az életvitelt instabil érzelmi világával, de tüneteivel triggerként, azaz az eredeti traumára emlékeztető ingerként hat rá is és újraéleti vele a poklot. Ez az ördögi kör semmi mással nem törhető meg, mint annak a tudatosításával, hogy a gyerek viselkedése nem eredendő rosszaságából - uram bocsá, a másik, bántalmazó szülőtől örökölt "rossz" génjeiből - fakad, hanem az átéltekre adott reakció. És a gy
A nárcisztikusok által elkövetett - sokszor rejtett, csak verbálisan és érzelmileg megnyilvánuló - abúzus sokszor nagyobb rombolást végez, mint a nyílt fizikai erőszak. A tünetek felismerésében és az áldozattal való együttérzés kifejezésében segít ez az oldal. Létrehozásának célja az is volt, hogy az angolul bőségesen rendelkezésre álló szakirodalom magyarul is rendelkezésre álljon.