Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Évek óta tartó utazásom befelé számos hegyen és völgyön vitt keresztül. Az emberi szenvedés bugyrait önként járni, sokan hülyeségnek tartják. Jó sokáig én is így voltam, mígnem már annyira rosszul voltam attól, hogy rosszul vagyok, hogy nem mehetett úgy tovább, ahogy addig. És akkor minden krízis kicsit feljebb emelt, kicsit megébredtem és kicsit jobb lett. Ideig óráig. De aztán az újra érkező krízisek egyre súlyosabbá váltak, bár igaz, hogy rövidebb ideig tartottak. Azonban epicentrumukban igazi intenzív agónia tartott fogva. Mondhatjuk, hogy a hagymahéjak hámozódnak le és megyünk befelé a hagyma közepe felé. Nem tudom, lehet, hogy így van, vagy így is lehet mondani, de én azt gondolom, hogy a feldolgozatlan traumák dolgoznak a mélyben és egyre élesebben kiáltanak azért, hogy kiengedjük őket a palackból és az idő múltával nem enyhülnek, sőt. Mert igenis van, amit az idő nem gyógyít. A traumák ilyenek. Örökké dolgozó energia buborékok, amik a fénytől és a levegőtől elzárva, leszorí