Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Olyan önmagára fordított túlzott mértékű figyelem, amely másokra nézve káros, hátrányos következményekkel jár. Az nem baj, ha jól akarjuk érezni magunkat a bőrünkben. Amitől ez patológiásnak számít az az, hogy mindenáron, akár a másik kárára akarjuk jónak magunkat megélni. Semmi nem számít, csak hogy mi jöjjünk ki jól szituációkból és ennek során senkire és semmire nem vagyunk tekintettel. A bejegyzés alapjául szolgáló cikk szerzője azért tartja világméretű járványnak a nárcizmust, mert olyan kultúrában élünk, ahol a személyes érzelmi hitelesség nem érték. Nem tanuljuk meg, hogy kell az érzelmeinkkel bánni. Egy ilyen közegben nevelődve a nárcisztikus személy gyengeségnek tartja az érzelmek megélését és fél az érzelmei feletti kontroll elvesztésétől. A valódi énjét, az érzéseit megtagadja, és egy álszemélyiséget hoz létre, így minden cselekedete és megnyilvánulása is művi, azaz nem természetes, patológiás lesz. Mindenki nárcisztikussá válhat, ha elszakad saját belső békéjétől,

A lenti cikket viszonylag pontosan adtam vissza és igyekeztem "csak" fordítani, mert ez a "tankönyvi" leírása annak, hogyan kellene határt húzni. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy ez így sterilen nem nagy segítség azoknak, akik rendszeresen nárcisztikus abúzus áldozatai. Miért is? Mert az alárendelődésre trenírozott áldozatok nem azt nem tudják, hogyan kell határt húzni, hanem azt a jogot nem tudják megélni, hogy a határaik az övéik és nem önzés azokat képviselni. Ha végiggondolod, hol akadsz el abban, hogy megvalósítsd azt, ami az igazi  megoldás lenne a nárcisztikusokkal szemben, máris sokat tettél az önvédelmed érdekében. Ilyen értelemben tartom hasznosnak a cikket, viszonyítási alapként, hogy egy ideális világban ideális önvédelmi képességekkel hogy is működne ez. Akkor a cikk : Egészséges határok kialakítása A határaid azt jelentik, hogy neked mi a jó. Hallgass a megérzéseidre, függetlenül attól, ki mit mond. Ha valami rossz érzéseket vált ki belől