Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Nagy felháborodást keltettek a tanácsaim, miszerint bánj úgy a nárcisztikussal, ahogy ő veled: manipuláld és ne légy vele őszinte, mert bármit mondasz, felhasználja ellened. Megértem, hogy ez paradoxnak tűnik és nehéz vele mit kezdeni, hisz azon túl, hogy szeretnénk saját etikusságunk és jóemberségünk hiedelmét fenntartani, azt az illúziót is borzasztó nehéz elengedni, hogy a másik Társ, akivel megoszthatóak az igények, megbeszélhetőek a problémák. De nárcisztikus partner esetén sajnos ez nem így van. Ezt a rossz hírt hozza Balázs Zsuzsanna cikke  A Játékos, a Kiképzőtiszt, Rambo és a Többiek - azaz Mi zajlik a bántalmazó kapcsolatokban?  is. (Balázs Zsuzsanna, HVG Extra Pszichológia, 2017/3. szám, 36-39. o.) Sajnos egy bántalmazó - nárcisztikus - kapcsolatban - "a kölcsönös érdekérvényesítést célzó asszertív kommunikáció" nem alkalmazható az egyenlőtlen hatalmi viszonyok miatt. "A kölcsönös érdekérvényesítés legfőbb alaptétele, hogy a felek nyíltan és egyérte

Imádom ezt a blogot , mert teljesen használható tanácsokat ad tudományosan alátámasztott kutatási eredmények alapján. És valami isteni a humora, úgyhogy a kiemelt részt vegyétek nyugodtan szó szerinti fordításnak, van egy-két bekezdés, ahol csak a lényeget foglaltam össze. A passzív agresszív ember soha nem fogja azt mondani, hogy nem csinál meg valamit. Igent mond, és aztán megtalálja a kifogást, amiért nem tette meg. A passzív agresszív ember soha nem fog kérni semmit. De előadja mézesmázos stílusát vagy sajnáltatja magát és addig duzzog, amíg fel nem ajánlod neki… és persze nem tartozik semmivel, hiszen nem ő kérte. És mindeközben a világ legártatlanabb lényének vallja magát, akik a légynek sem tudna ártani. Ja, mert a mások elleni támadásai letagadhatóak. A lényeg, hogy ő jó és sosem hibás semmiért. Mindig az van, amit ők akar, és erre akad is mindig hihető magyarázat, így nem lehet számon kérni rajta semmit. Eléri, hogy az érintettek ne konfrontálják őket, ha mégis meg

A világ legnehezebb dolga végignézni gyermekeink szenvedését. Ha az egyik szülő nárcisztikus, akkor borítékolható, hogy ezt a fájdalmat nem úszhatjuk meg. Vagy azáltal, hogy a nárcisztikus szülő aktívan fegyverként használja a gyermeket a másik szülő ellen (ilyen pl. az elidegenítési szindróma, ahol a volt házastárs ellen fordítja a gyermeket), vagy önmagában azzal, hogy vele is bántalmazó, manipuláló módon bánik, mint mindenki mással a környezetében. Szerepmodellt is jelent a gyermek számára, aki érthető módon utánozza, mint ideálképet, így félhetsz attól, hogy ő maga válik nárcisztikussá vagy nárcisztikus partnert választ felnőtt korában. Melania Tonia Evans szerint ezt el kell tudni viselni, ugyanis az ellenfeszülés csak a helyzetet betonozza be. A gyerek karmikus választásána elfogadása és a saját igazságunk, értékrendünk szem előtt tartása hosszú távon meghozza az eredményt, ha felelősséget vállalunk a saját gyógyulásunkért és a gyereket feltétel nélkül tudjuk szeretni