Nagy felháborodást keltettek a tanácsaim, miszerint bánj úgy a nárcisztikussal, ahogy ő veled: manipuláld és ne légy vele őszinte, mert bármit mondasz, felhasználja ellened.
Megértem, hogy ez paradoxnak tűnik és nehéz vele mit kezdeni, hisz azon túl, hogy szeretnénk saját etikusságunk és jóemberségünk hiedelmét fenntartani, azt az illúziót is borzasztó nehéz elengedni, hogy a másik Társ, akivel megoszthatóak az igények, megbeszélhetőek a problémák.
De nárcisztikus partner esetén sajnos ez nem így van.
Ezt a rossz hírt hozza Balázs Zsuzsanna cikke A Játékos, a Kiképzőtiszt, Rambo és a Többiek - azaz Mi zajlik a bántalmazó kapcsolatokban? is. (Balázs Zsuzsanna, HVG Extra Pszichológia, 2017/3. szám, 36-39. o.)
Sajnos egy bántalmazó - nárcisztikus - kapcsolatban - "a kölcsönös érdekérvényesítést célzó asszertív kommunikáció" nem alkalmazható az egyenlőtlen hatalmi viszonyok miatt.
Megértem, hogy ez paradoxnak tűnik és nehéz vele mit kezdeni, hisz azon túl, hogy szeretnénk saját etikusságunk és jóemberségünk hiedelmét fenntartani, azt az illúziót is borzasztó nehéz elengedni, hogy a másik Társ, akivel megoszthatóak az igények, megbeszélhetőek a problémák.
De nárcisztikus partner esetén sajnos ez nem így van.
Ezt a rossz hírt hozza Balázs Zsuzsanna cikke A Játékos, a Kiképzőtiszt, Rambo és a Többiek - azaz Mi zajlik a bántalmazó kapcsolatokban? is. (Balázs Zsuzsanna, HVG Extra Pszichológia, 2017/3. szám, 36-39. o.)
Sajnos egy bántalmazó - nárcisztikus - kapcsolatban - "a kölcsönös érdekérvényesítést célzó asszertív kommunikáció" nem alkalmazható az egyenlőtlen hatalmi viszonyok miatt.
"A kölcsönös érdekérvényesítés legfőbb alaptétele, hogy a felek nyíltan és egyértelműen közöljék egymással az igényeiket és az érzéseiket. A saját maguk számára épp ez utóbbiakból előnyt kovácsoló bántalmazók dolgát azonban mindez jelentősen megkönnyíti, mert minél inkább kitárulkozik, minél részletesebben feltárja problémáit az általuk egyre gyengébbnek ítélt partnerük, annál hűvösebbé válnak vele szemben - figyelmeztet P. Evans Szavakkal verve című 2012-es bestsellerében." (Balázs, 2017, 37. o.)
"A háttérbe szoruló fél az idő múlásával egyre kétségbeesettebben igyekszik a nagyobb egyenlőség irányába mutató érdekeit képviselni." (Balázs, 2017, 38. o.) Azaz egyre felháborodottabb és tehetetlenebb, és egyre hisztérikusabb. Ez jó alapot szolgáltat a megszégyenítésre, amitől az áldozat önértékelése még tovább zuhan. Így az asszertivitás nem csak hogy nem éri el a célját, de épp ellentétébe fordul: az önérvényesítés az áldozat alatt vágja a fát.
Mikor az áldozat megérti, hogy nincs partnerség és a nárci minden körülmények között nyerni akar, onnantól életbe lépnek a fentiek. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mi értelme van olyan kapcsolatnak ahol mindenképpen játszmázni és manipulálni kell. Ahol megelőző csapást kell mérni és soha nem szabad gyengének mutatkozni. Én azon kapom magam, hogy néha már nárcibb vagyok az igazinál olyan szépen beletanultam a dologba. Ez elborzaszt.
VálaszTörlésSokszor a fenti dinamika felismerése szükséges ahhoz, hogy leessen, hogy nem egy kapcsolatban, hanem a kapcsolat illúziójában élünk. És akkor ezt valóban nem érdemes fenntartani. Legalábbis annak a kínlódásnak az árán semmiképpen nem, hogy azt hisszük, mi nem kommunikáljuk elég jól a szükségleteinket.
VálaszTörlésIgen, ezek afelismerések rendkívül felszabadítóak! Most találtam rá erre az oldalra, köszönet a közérthető és minőségi cikkekért, a sokrétű információkért, sokat segítenek! :)
VálaszTörlés