Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február 2, 2017

Lebegtetés

Ígérget, hangzatosat és csábítót – csak nem tartja be. Mert valami mindig közbejön. Persze valami olyan, ami rajta kívül áll, és te tök megértő vagy persze. Behívják műtőbe, hja, hát ilyen a munkája. Behívatta a főnök. Elhúzódott a tárgyalás. A gyerek meccse. A bírósági tárgyalás. Milyen ember lennél te, ha ezért haragudnál rá. Hogy kínnal-keservvel passzoltad el a gyereket arra az egy órára? Hogy lett volna más dolgod is? Hogy rendet raktál? Hogy lemondtál egy másik találkozót ezért? Az nem érdekes. Vársz, tűrsz. Lebegteted a   libidódat is, mert – ne kerteljünk – erre van kihegyezve a kettőtök kapcsolata. Néha az a benyomásod, direkt csinálja: Felemel, virtuálisan felhergel – aztán leejt. Jó magasról jó mélyre. Játszik, mint cica az egérrel. Ő élvezi ezt, hogy zsinóron rángat, akkor vesz elő, amikor akar, és ehhez készenlétben, izzásban tart – de ő kényelmesen csinálja. Csak ha belefér egyéb, nálad sokkal fontosabb bokros teendői közzé. Ha kedve van. Nem tartozik elszámolnival