Sokan kérdezitek tőlem, hogy gyerek lehet-e nárcisztikus. Ha bementek egy ovis-csoportba, nem tesztek fel többi ilyen kérdést. J No de félretéve a tréfát, a 3 éveseknél normálisnak számító egocentrizmus (azt hiszi, minden róla szól és vele kapcsolatos), egészséges értelemben vett önzés (ez a kislapát nekem kell, tehát elveszem), figyelemhajhászás (dicsérjenek meg, ha szépet rajzoltam) 5-6 éves kor után már nem oké. Nagycsoportra már gáz, ha egy gyerek kizárólagosan diktálja a többieknek, hogy mit játsszanak és kivel, ha alárendelődésre és behódolásra kényszeríti a többieket, vagy fizikai kényszerítéssel (jól megszorítva és megcsavarva a másik karját pl. elhúzza a másikat), érzelmi zsarolással („nem leszel a barátom, ha…”), és problémásnak tekinthető a kölcsönösség hiánya is (neki minden jár, de ő nem ad semmit cserébe). Iskoláskorra az órát zavaró fegyelmezetlenségtől az együttműködés finom szabotálásáig terjed a skála, de az önző, arrogáns, a többieket uralni akaró gyerekek ...
A nárcisztikusok által elkövetett - sokszor rejtett, csak verbálisan és érzelmileg megnyilvánuló - abúzus sokszor nagyobb rombolást végez, mint a nyílt fizikai erőszak. A tünetek felismerésében és az áldozattal való együttérzés kifejezésében segít ez az oldal. Létrehozásának célja az is volt, hogy az angolul bőségesen rendelkezésre álló szakirodalom magyarul is rendelkezésre álljon.