A gyermekkori traumatizáció áldozatainak élete nem csak a korai években nehéz: emberi kapcsolataik, érzelemszabályozásuk, életvitelük olyan zavarokat szenved, mely megnehezíti a normális élet kialakítását bántalmazó körülményekből kiszabadulva is. Az áldozatok különösen nagy nehézséggel néznek szembe a szülővé válás során: gyermekük triggerré válik. A gyerekkel való érzelmi kapcsolatban, a gondozási események során olyan ingerek érik a személyt, amelyek – sokszor észrevehetetlen módon – az eredeti traumára emlékeztetik. Ennek az az egyik nagyon gyakori következménye, hogy a szülő - minden előzetes szándéka ellenére, hogy jobban csinálja, mint saját szülei -, automatikusan megismétli a tanult mintákat a következő generáció felé. Az ezzel járó bűntudat és szégyen a szülői kompetenciaérzést rombolja, amely tovább mérgezi azt a szülő-gyermek kapcsolatot, amely egyébként is meg van terhelve a traumatikus élmények keltette rossz érzések újraélésével. A most szülőszerepet megélő szemé...
A nárcisztikusok által elkövetett - sokszor rejtett, csak verbálisan és érzelmileg megnyilvánuló - abúzus sokszor nagyobb rombolást végez, mint a nyílt fizikai erőszak. A tünetek felismerésében és az áldozattal való együttérzés kifejezésében segít ez az oldal. Létrehozásának célja az is volt, hogy az angolul bőségesen rendelkezésre álló szakirodalom magyarul is rendelkezésre álljon.