Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Képzeld el, hogy a képen látható könyveket valaki mind elolvassa, szintetizálja és két óra alatt átadja neked... Elég gyors tempónak tűnik ahhoz, hogy megtaláld életed egyik legnagyobb rejtélyeire, elakadásaidra a választ? Hogy miért érzed magad rosszul, amikor igazából nem bánt vagy bántott senki? Hogy mikor lesz már végre jobb? Hogy miért nem tudsz úgy reagálni helyzetekre, ahogy szeretnél? Lehet, hogy elrugaszkodott célnak tűnik, de 2021 legyen a nagyléptékű gyógyulások éve. (Hiszen a #covid19 által súlyos betegségekkel terhelt 2020 után erre a lélektani egyensúly-helyrebillentésre nagyon is szükségünk van.)  Az illusztrációként szolgáló könyveket tényleg úgy szedtem össze, hogy egyik fontos témánk, a traumatizáló hatású nárcisztikus abúzus szempontjából releváns legyen. Van tehát mihez nyúlni, ha eszközöket keresünk nehézségeink megoldásához. Több évtizednyi munka van benne, mire kiforrott bennem egy olyan, saját élményen, terápiás tapasztalaton és elméleti képződésen alapuló tudás

 

Ha még nem lettünk volna eleget összezárva az idén - jönnek az ünnepek. Hogy megértsük, miért szív le a másik, miért esik rosszul, amit mond vagy csinál, és mit tehetünk ellene, hallgasd meg két órás online előadásomat az érzelmi bántalmazással szembeni védekezési lehetőségekről. Végre megtudhatod, ki vagyok és kérdéseket is feltehetsz! :) Időpont: december 19. szombat 13-15 óra között (ha egy hétköznap délelőtti időpont érdekelne inkább, írd meg!) Windows Team felületen (böngészőből indítható, alkalmazást nem kell hozzá letölteni Apple-seknek sem.) Részvételi díj: 5000 Ft Jelentkezés: tulelesitippek@gmail.com  (Fotó: Kershner, Pixabay)

A nárcizmus megváltoztathatatlansága nem önmagában a probléma súlyosságával függ össze, hanem azzal  - a jelenség lényegéből fakadó - feloldhatatlansággal, hogy a nárcisztikus személy saját pozitív énképe fenntartása érdekében minden azzal ellenmondó információt kirekeszt a tudatából. Í(gy, mivel nem veszi észre saját rossz tulajdonságait, nem is tud változtatni rajta.) A valóság folyamatosan torzítva kerül érzékelésre és értelmezésre: mintha mindig úgy forgatnánk a kaleidoszkópot, hogy azt a képet mutassa, amit a nárcisztikus személy látni szeretne. Ez magyarázza azt kognitív torzítást, hogy minden esemény abból a szögből kerül megvilágításra, amiből a személy jól jöhet ki. Ez vezet manipulatív kommunikációhoz, amivel azt akarja a nárcisztikus elérni, hogy hallgatósága is úgy értelmezze a dolgokat, ahogy ő, illetve gázlángozáshoz (gaslightinghoz), ahol a másik fél teljesen összezavarodik a tekintetben, hogy mi a valóság. Érdemes észben tartani, hogy saját legmegbízhatóbb iránytű

Gyerekemmel azokról az emberekről beszélgettünk, akik annyi fájdalmat okoztak neki (is) eddigi rövid élete során. Amikor eszébe jutott egy kisfiú, egy volt osztálytársa, aki rendszeresen bántotta a felnőttek látó-, és hallótávolságán kívül, így tört ki 10 évnyi bölcsességgel a háta mögött: „szegénynek milyen nyomorúságos lehet, hogy a másik bántására van szüksége!” És bizony. A nárcisztikusokat sokszor nem a nagyképű arroganciáról, hanem a folyamatosan elégedetlenkedő, irritált, frusztrált attitűdről lehet felismerni.   A „nárcisztikus” szó „nagyképűségként” való hétköznapi értelmezése egy olyan félreértés, amely súlyos következményekkel járhat. Ha nem kalkulálunk azzal, hogy a nárcisztikus igenis szenved, mégpedig saját fejlődésbeli hiányosságai és nem az aktuális körülmények miatt, az nagyon sok olyan mérgező játszmát indíthat, ahol vakon sétálunk bele a nárcisztikus poklának csapdájába. „Az önimádat fogalmát gyakran használják a nárcizmus lényegének leírására, azonban ez csak a

A nyílt vagy rejtett bántalmazás természetét vizsgálva a szexualitás kérdése is megkerülhetetlen, hiszen a kapcsolati drámáknak elkerülhetetlen terepe a szexuális viselkedés. A szexuális perverziók részét képezik annak a megértésre váró rejtélynek, mely annyi sérülést és fájdalmat okoz. A szexuális fantáziák igen széles tárházát tekinti a jog és a pszichiátria rendben lévőnek, mindaddig, amíg az nem okoz kárt a másik személynek. [1] A nárcisztikusok önmagukat egészségesnek tartó megnyilvánulásaira adott kételyeim mentén mindig is motoszkált bennem a kérdés, hogy a hétköznapi értelemben perverzióknak tekintett és ebben az értelemben szőr mentén, de azért társadalmilag mégis tolerált szexuális viselkedés mennyire tekinthető egészségesnek, ha ez a fantázia mások bántására vagy a bántalmazás elviselésére vonatkozik. Nagyon tág fogalom az egészségesség, így ennek a definiálásába lehetetlen küldetés belemenni jelen cikk keretei között, érdemes lehet viszont számba venni a szadomazochiszt

Miért baj az, hogy nem egyformán vélekedünk? Hétköznapi dilemmámra most is találtam némi választ a nárcizmusra vonatkozó pszichodinamikai magyarázatoknál. Narcisszosz mítosza nem az önmagába szerelmes fiúról szól, hanem az önmagához tökéletesen hasonlító másik iránti szerelembe esésről. (Crisp - Gabbard: A nárcisztikusok sérelmei, Oriold Kiadó, Budapest, 2020) Ha a nárcisztikus vegytisztán önmagába lenne szerelmes, nem használna másokat arra, hogy visszatükrözzék önmaga tökéletesnek, idealizálhatónak tűnő mását. Amit a nárcisztikus akar, az az önmaga klónozott mása. Ezért akarja a Másikat tökéletesnek látni. A hozzá közel álló Másik mindig az ő Énjének a kiterjesztése, nem egy tőle független, elkülönült személy. A nárcisztikus, ha tükörbe néz, a legszebbnek akarja látni magát. És mivel a Másikkal való kapcsolatát önmaga tükrözésének (nem egy másik ember szuverén és autonóm létezésének) tekinti, abban pontosan ugyanazt akarja látni, amit ő helyesnek, szépnek és jónak lát. Ha nem a

Remek összefoglalót vehet kézbe az, aki ki szeretne lépni a passzív, alárendelődő szerepből az igényei és szükségletei képviselete során, de nem azon az áron, hogy ő maga legyen agresszív és elnyomó. Csatolom a könyv néhány igen hasznos táblázatát.

Az öngyógyítás lehetőségeit keresők számára jó szívvel ajánlok egy CPTSD-ben és nárcisztikus abúzusban járatos coach-ot, Richard Grannon-t. ( Korábban Kata írt már róla. ) A YouTubecsatornáján elérhető videó k automatikus szövegfordítással talán azok számára is követhetők, akik nem tudnák követni az élő angol nyelvű beszédet. Többek között kidolgozott egy mentális stabilitást fokozó, a traumatikus triggerekre adott túlzott érzelmi reakciók kezelésére szolgáló módszert, amely amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Öt mondatot kell elmondani naponta ötször egy hónapon keresztül. Pszichológusként ezt azzal egészíteném ki, hogy természetesen tudni kell megtölteni tartalommal ezeket a mondatokat, ha csak üres mantrák, nem lesznek hatékonyak. De ha érted, mit foglal össze egy-egy mondat – és több videón keresztül magyarázza -, akkor valóban segíthet, ha rendszeresen emlékezteted magad alapigazságokra. Az ismétlés arra szolgál, hogy ne csak tiszta, józan, higgadt gondolkodni tudó állapotodba

Miért van szükség arra, hogy a nárcisztikusokról önálló kategóriaként ennyit beszéljünk és megkülönböztessük őket másoktól? Mert mások. Ennek a jelentőségére mindig akkor jövök rá, amikor már pont feladnám a hitem az emberekben. Amikor egyfajta automatikusan lefutó algoritmusként az épp aktuális önzést, irigységet, érzéketlenséget, kegyetlenséget, kihasználást, ellenségességet és rosszindulatot tévesen „az embereknek úgy általában” tulajdonítom. Miközben mindössze arról van szó, hogy a nárcisztikusok és a pszichopaták azok, akik képesek a felsorolt válogatott kínzásokra. Ahhoz, hogy ne legyünk végtelenül reménytelenek és megkeseredettek, rendre emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy nem mindenki nárcisztikus. Gerd Altmann, Pixabay És hogy miért érdemes ismernünk működésük törvényszerűségeit, ahhoz legegyszerűbb Jordan B. Peterson pszichológusprofesszort idéznem: Akik egyazon szabályrendszer alapján élik az életüket, azok kölcsönösen kiismerhetővé válnak. Viselkedésü

Sokakat hiábavalóan biztatnak mások arra, hogy húzzák meg a határaikat, valamikor úgy kondicionálták őket, hogy a hozzájuk közel állók igényeit szem előtt tartva ezt ne tehessék meg a fontos másik haragjának vagy elutasításának a veszélye nélkül. Gordon Johnson képe a Pixabay-ről A Young és munkatársai nevéhez fűződő sématerápia (Young és mtsa, 2003) lényege azoknak a korai tapasztalatoknak a téves hiedelemrendszerré kovácsolódott torzító szemüvegének a levétele, hogy belássuk: az egy dolog, hogy mi azt hisszük, hogy vége a világnak, ha nem a másik akaratához igazodunk, de ez nem biztos, hogy így van. Különösen fontos ezt belátni azoknak, akik nárcisztikus emberek áldozataivá válnak, ugyanis az énközpontú emberek vezérmotívuma épp az, hogy megfélemlítéssel (azaz haragjuk fegyverként való felhasználásával) saját akaratuk és igényeik mások általi kielégítését érjék el. A sématerápia szerzői többféle forgatókönyvét is leírták annak, hogy milyen dinamika mentén rendeli valaki

A nárcisztikus abúzus nagyon fáj. Azzal az igazságos világba vetett hitünkkel élnek vissza, hogy ha nyitottan, jóindulattal közeledünk valakihez, ezt kapjuk viszont. Hogy ha adunk, akkor kapunk. Ha szeretünk, akkor viszontszeretnek. Ha törődünk, a másik is figyel ránk. Rémisztő érzés szembesülni azzal, hogy minden erőfeszítésünk ellenére bántás, sértés, elhagyás, elutasítás, kihasználás jut számunkra osztályrészül. És mivel azt tanultuk, hogy tetteink következményei szorosan összefüggnek tetteink értékével és minőségével, rettenetesen összezavarodunk önmagunk megítélésében és a világ törvényszerűségeiben. Hogy akkor mi a baj velem? Mit csináltam rosszul? Ez akár teljes talajvesztettséget és összeomlást is eredményezhet, pánikrohamokkal, alvászavarral, amelyeknek közös eleme egy elementáris erejű szorongás azzal kapcsolatban, hogy valami nagy baj van. A lelki egyensúly és stabilitás visszanyeréséhez tehát első lépésként rendet kell tenni ebben a káoszban, és tisztázni kell, mi is it

Előző posztomban arról elmélkedtem, hogy a Covid-19 miatt kialakult válsághelyzet traumatúlélőknek nem újdonság , hiszen  - különösen nárcisztikus abúzus esetén - a kiszámíthatatlanság, bizonytalanság az élet velejárója volt eddig is, ahogy az is, hogy az események az áldozat hatáskörén kívül zajlik, tehát olyan történéseknek van kiszolgáltatva, melyre kevés ráhatása van. Nagy pofon ez a társadalmi szintű vészhelyzet azonban a jogosultságtudattal rendelkező nárcisztikusoknak, akikre  - megélésük szerint - semmilyen szabály nem vonatkozik. Nekik óriási zökkenőt fog jelenteni, hogy egyre szigorodó rendeletek zárják be előttük külső forrásokon alapuló kielégülési forrásaik kapuit és teszik lehetetlenné, hogy elmeneküljenek önmaguk elől. (Hogy ennek a feszültségét sajnos továbbra sem hordozzák el egyedül, azt sajnos jól érzik azok, akik nem tudtak időben elmenekülni ezek elől az éretlen személyiségek elől.) Ezek a páciensek önmagukat különlegesnek érzik, azt gondolják, hogy jobbak, m

A jelenlegi , COVID-19 körül kialakult állapot klasszikus krízishelyzet abban az értelemben, hogy egy olyan szituáció állt elő, amelyre nincsenek megküzdési módjaink. Vagy mégis? Gondold végig életed eseményeit és vedd számba, valóban soha nem történt még veled olyan, hogy egyik pillanatról a másikra dől dugába minden terved veszítesz el számodra fontos dolgokat, akár anyagi bevételt, akár jólét-érzést okozó luxuscikkek megszerzésének reményét szembesülsz azzal, hogy csak magadra számíthatsz és önellátásra, öngondoskodásra kell berendezkednek hosszú távon átrendeződnek a prioritásaid, és a fizikai túlélés minden mást felülír. Nos, ha elcsodálkozol azon, hogy mások pánikolnak, miközben te egyfajta sztoikus nyugalommal figyeled az eseményeket és tudod, mit kell tenned olyan körülmények között, ahol az események 90%-a rajtad kívül álló tényezők alapján alakul, akkor az a jó hírem van, hogy megdolgoztad az eddigi traumáidat, tanultál belőlük és a poszttraumás növekedés mi

Régóta tervezem, hogy szót ejtek egy olyan személyiségről, amely mélylélektanilag eltérő, a megfigyelhető viselkedés szintjén azonban nagyon is könnyen összekeverhető a nárcisztikussal: ez pedig nem más, mint a hisztrionikus. Méltatlanul keveset beszélünk róluk, pedig kielégíthetetlen szeretet-, és figyelemhiányukban épp olyan manipulatívak, önzőek és sértődékenyek, mint a nárcisztikusok és arra használják az embereket, hogy magukat vonzónak, bájosnak, élettelinek, karizmatikusnak, nagylelkűnek, melegszívűnek és fantáziadúsnak tarthassák. (MacKinnon és mtsai, 2010). A szexualitás náluk még inkább eszköze annak, hogy elbűvölőnek tűnhessenek a külvilág szemében, bár - éppen úgy, ahogy a nárcisztikus nagyképűségnek is van burkolt, rejtett formája -, a hisztrionikusok néha épp az elfojtott, megtagadott végletét képviselik a szexualitásnak. Mégis, talán innen legmegfoghatóbbak jelenségként: szexuálisan kihívó, flörtölő viselkedésük árulja el őket legkönnyebben, ugyanis a szexualitást ár

Ha eleged van abból, hogy eleged van, akkor állj meg, és ne menekülj tovább a rossz érzéseid elől.  Ugyanis nem múlnak el tőle, sőt. Az érzelmek üzenetközvetítő szerepe közted és a valóság között evolúciós jelentőségű, és mint minden ősi, természetes és túlélést biztosító jelenség, kívül áll a személyes akarati kontrollon. Ha valami rossz dolog történik velünk, rossz érzéseket élünk át. Logikus? Igen. Innen tudjuk, hogy ez nekünk fáj, ez ránk nézve káros, és ez az érzelem motivál minket az önvédelemre, az ártalomcsökkentő cselekedetekre. Ha valaki azonban egy olyan krónikusan bántalmazott helyzetben találja magát, ahol nincs lehetősége a számára szenvedést okozó helyzet megváltoztatására, a helyzetértékelést elvégző érzelem megváltoztatása (azaz figyelmen kívül hagyása) marad számára az egyetlen lehetőség. Marsha Linehan, aki egy nagyon fájdalmas érzelmi állapotokat átélő betegcsoport, a borderline személyiségzavarral élők számára dolgozott ki érzelemszabályozási készségfejlesztő