A nárcisztikusok felismerése vonatkoztatási rendszert jelent

Miért van szükség arra, hogy a nárcisztikusokról önálló kategóriaként ennyit beszéljünk és megkülönböztessük őket másoktól? Mert mások.

Ennek a jelentőségére mindig akkor jövök rá, amikor már pont feladnám a hitem az emberekben. Amikor egyfajta automatikusan lefutó algoritmusként az épp aktuális önzést, irigységet, érzéketlenséget, kegyetlenséget, kihasználást, ellenségességet és rosszindulatot tévesen „az embereknek úgy általában” tulajdonítom. Miközben mindössze arról van szó, hogy a nárcisztikusok és a pszichopaták azok, akik képesek a felsorolt válogatott kínzásokra. Ahhoz, hogy ne legyünk végtelenül reménytelenek és megkeseredettek, rendre emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy nem mindenki nárcisztikus.

Gerd Altmann, Pixabay

És hogy miért érdemes ismernünk működésük törvényszerűségeit, ahhoz legegyszerűbb Jordan B. Peterson pszichológusprofesszort idéznem:

Akik egyazon szabályrendszer alapján élik az életüket, azok kölcsönösen kiismerhetővé válnak. Viselkedésük során szem előtt tartják egymás elvárásait és vágyait, képesek az együttműködésre. Békésen versengenek egymással, mert mindenki tudja, hogy mire számíthat a többiektől. (Jordan B. Peterson: 12 Szabály az élethez - Így kerüld el a káoszt!, Budapest, 2018, 30.o.)

Ismerősen hangzik ennek a jelenségnek a HIÁNYA? Igen, jól érzékelhető: nem egy szabályrendszer szerint élnek a nárcik és a nem nárcik. A nárcisztikus működésmód ismerete nem más, mint a nárcisztikus szabályrendszer ismerete, mely egyrészt megkímél minket a kellemetlen meglepetésektől, másrészt lehetővé teszi a – még oly nehéz, de mindenképpen szükséges – együttműködést azokkal, akikkel egy élettéren kell osztoznunk (és ez alatt nem csak a családot, hanem úgy általában a Föld bolygót is értem).