Ugrás a fő tartalomra

Lehet, hogy nem nárcisztikus hanem hisztrionikus?

Régóta tervezem, hogy szót ejtek egy olyan személyiségről, amely mélylélektanilag eltérő, a megfigyelhető viselkedés szintjén azonban nagyon is könnyen összekeverhető a nárcisztikussal: ez pedig nem más, mint a hisztrionikus.
Méltatlanul keveset beszélünk róluk, pedig kielégíthetetlen szeretet-, és figyelemhiányukban épp olyan manipulatívak, önzőek és sértődékenyek, mint a nárcisztikusok és arra használják az embereket, hogy magukat vonzónak, bájosnak, élettelinek, karizmatikusnak, nagylelkűnek, melegszívűnek és fantáziadúsnak tarthassák. (MacKinnon és mtsai, 2010). A szexualitás náluk még inkább eszköze annak, hogy elbűvölőnek tűnhessenek a külvilág szemében, bár - éppen úgy, ahogy a nárcisztikus nagyképűségnek is van burkolt, rejtett formája -, a hisztrionikusok néha épp az elfojtott, megtagadott végletét képviselik a szexualitásnak. Mégis, talán innen legmegfoghatóbbak jelenségként: szexuálisan kihívó, flörtölő viselkedésük árulja el őket legkönnyebben, ugyanis a szexualitást árulják azon a piacon, ahol a valuta az elismerés és a figyelem megszerzése.
Nők esetében ennek az a patriarchális kultúra is megágyaz, amely rögzült nemi szerepként bambiszemű kislánytestbe akarja merevíteni a nőket életük végéig. Igaz, épp annyi férfi hisztrionikus van, mint nő, de a sármos Don Juanokat kevésbé kurvázza le a közvélemény kapásból, mint azokat a színes, exhibicionista nőket, akiknek drámai megnyilvánulása sok figyelmet – és nőtársaikból sok irigységet - vált ki.
Irigységre okot adhat a figyelem megszerzésén kívül a gondoskodás megszerzése is, ugyanis ezek az emberek szétszórtak, életvezetésük kaotikus, cselekedeteik impulzívak, ezáltal szükségük van egy olyan dependens kapcsolódásra, ahol a másik elégíti ki a szükségleteiket és gyámoltalan, szeparációra szorongással reagáló viselkedésükkel el is érik, hogy mohó, követelőző vágyaikat a környezetük teljesítse. Ha sztereotíp képekben gondolkozunk, ők az aranykalitkában látszólag boldogan fuvolázó pacsirták. [i]
Hogy mégse vágyjunk erre az Oscar díjas alakításnak is beillő tökéletesnek tűnő látszatéletre, mesélek tovább arról, hogyan alakul úgy a személyiség fejlődése, hogy valaki szeretetvágyát a szexualitásba konvertálva aprópénzre váltja önmagát és emberi kapcsolatait.
Ezeket a kisfiúkat és kislányokat nem szerette az apukája és az anyukája. Használni viszont használta őket a saját vonzóságuk tesztelésére, betolták őket a felnőtt szexualitás terébe még gyermekkorban, de mindenképpen gyerekpozícióból. Az anya vagy versenyeztette a lányát Hófehérke mostohájához hasonlóan „tükröm, tükröm, mondd meg nékem” jelleggel, vagy még súlyosabb esetben saját elfojtott és megtagadott szexuális stafétabotját adta át a lányának idő előtt nem megfelelő viszonyrendszerekben: „feküdj le apáddal, nekem már nincs kedvem”, „nézd csak? szereztem neked apát apád helyett. Ő szeretni fog, meg is simogat, látod?” Ezek a sorskönyvi szülői utasítások azoknál a kisfiúknál is megjelennek, akiket az anya beemel maguk mellé társszerepbe testileg vagy lelkileg hiányzó férfipartnerük helyett. A majomszeretettel szeretett, idealizált, parentifikált gyerekek akkor terelődhetnek még inkább egy hisztrionikus fejlődési útvonalra, ha külső adottságaik is lehetőséget teremtenek a szépség kultuszának működtetésére. Így válik átokká az áldás.
A szexualitás azért is nagy csapda, amibe könnyű belesétálni, mert a szexuális együttlét valóban kötődést helyettesítő stratégia, illetve olyan erős idegélettani hatása van, hogy rendkívül alkalmas a fájdalmas érzések átélésének elkerülésére. A hisztrionikus emberek kezdetben látszólag jó üzletet kötnek, de szépségre és örök fiatalságra épített ingatag légváruk ki van szolgáltatva az idő vasfogának, még akkor is, ha az ösztönös túlélőstratégia jól sikerült és az adottságok kihasználása lehetővé teszi a vastagon kibélelt pénztárcával finanszírozott orvoskozmetikai beavatkozásokat. Ami igazán probléma, az az, hogy ők a szexualitást mások irányítására, nem örömszerzésre használják, így saját magukat tiltják le a szexuális örömökbe való belefeledkezés élményétől. Ezzel egy frigid, örömtelen életre ítélik magukat. Egyéb repedések is keletkeznek idővel a szépen festett homlokzaton, de gondolhatnánk, hogy legyen ez a magánügyük, ha nem tudnánk, hogy a személyiségzavarok sokszor nem a személynek, hanem környezetüknek okoznak szenvedést. Hogy hathat a velük való kapcsolat rombolóan másokra?
Egyrészt körbelengi őket a káosz szele. Kommunikációjuk szubjektív, drámai, túlzó, érzelmileg túláradó (McKinnon és mtsai, 2010) de kimaradnak belőlük fontos részletek. Irtó fárasztó kihámozni a nagy sallangok mögül a gyakorlati életvezetés szempontjából releváns tényeket és az is külön erőfeszítést igényel, hogy ne szippantsák be saját hamis világukba az embert. Mintha jönne egy rózsaszín csillámporos tornádó, amiben jó lenne elveszni, de ha valaha volt már valaki egy másik ember illuzórikus fantáziavilágában, és megélte, milyen veszélyes dolog elveszíteni a kapcsolatot a valósággal, annak azt javaslom, bármennyire is unalmas a gyakorlati élet valamilyen szürke részletébe kapaszkodni, érdemes fél lábbal mindig a valóságban tartani magunkat – miheztartás végett.
Az átverés egyik nagyon fontos területe, hogy nem képesek a valódi intimitásra, a szeretet és bensőségesség átélésére, miközben buja viselkedésükkel ezt a látszatot keltik. Az érzelmi közelséget fizikai közelséggel helyettesítik, a látszólagos melegség pedig ingatag, nem tartós. A szexuális élet sem a fizikai örömszerzést szolgálja, hanem azt a célt, hogy elnyerje mások szeretetét. (MacKinnon és mtsai, 2010).
Egy hisztrionikus személy párkapcsolata sokkal inkább hasonlít egy szülő-gyermek kapcsolatra, mint egyenrangú felnőtt, felelősségteljes emberek kapcsolatára.  Az „aranyos kislány” feleség szórakoztatja és elbűvöli apafigura férjét a gyámolításért és védelemért cserébe, ez azonban a szexualitás hosszú távú ellehetetlenedéséhez vezethet, ha csak egy kicsi normalitás is szorul egy hisztrionikus társ partnerébe. (A szex ugyanis nem adekvát szülő-gyermek kapcsolatban. Jegyezzük meg zárójelben, biztos, ami biztos.) És mivel az egész szerződés a szexuális kémiára épült, látható, hogy ez a kényes patológiás egyensúly egy ponton borulni fog. Ha megint a legegyszerűbb forgatókönyvet nézzük, és a hisztrionikus házasságában ellehetetlenül a szex, a társ két rossz körül választhat. Kilép a házasságából, hogy kielégítőbb felnőtt kapcsolatban élhessen, de ezzel kiszolgáltatja magát egy önmagát önállóan életképtelennek mutató társ bűntudatkeltésének, vagy épp ebből a bűntudatból kifolyólag, hogy „gyermeket nem hagyunk magára”, benne reked egy csapdahelyzetben ahol saját jogos szükségleteit áldozza fel.
Nem csak a szexualitás esik áldozatul, hanem egy olyan élet is, ahol vannak annak határai, hogy mennyire kell felelősséget vállalni egy másik emberért. A hisztrionikusokat szórakoztatni kell, mert belső ürességük folyamatosan külső ingerlést igényel, ezek nélkül frusztráltak és panaszkodóak. Döntéseiket és azok következményeit másokra hárítják. Ugyanakkor nagyon nehéz nekik segíteni, mivel nem együttműködőek, a szabályok rájuk nem vonatkoznak, ha az nekik nem kényelmes, és önmagukért felelősséget vállaló erőfeszítéseket sem tesznek helyzetük javítására.
Ezek nem túl jó hírek, tudom. De a parazita, éretlen emberekkel való bánásmód kulcsa a megértés. A mérgező, bántalmazó emberek pszichopatológiájának megértése nem a címkézés és ítélkezés miatt fontos, hanem azért, hogy működésük megértése lehetővé tegye a megfelelő pszichológiai védekezést az ártalmas megnyilvánulásoktól. Ebben az értelemben fontosnak tartom leszögezni, hogy mindegy, hogy valaki antiszociális, nárcisztikus, hisztrionikus vagy borderline. A lényeg az, hogy megértsük, miért viselkedik úgy, ahogy. Ez segíthet abban, hogy lehessen kezelni őket és a velük kapcsolatos nehéz helyzeteket.


Irodalom:
MacKinnon, Michels, Buckley (2010): Pszichiátriai interjú a klinikai gyakorlatban, Lélekben Otthon Könyvek, Oriold és Tsai, Budapest

Fotó: Pixabay



[i]Ha szerencséjük van persze és találnak olyan balekot, aki ezt finanszírozza. A jelenség teljes körű körbejárása terjedelmi korlátok miatt lehetetlen, így a jelenség érzékeltetésére csak a legsztereotipebb forgatókönyveket fejtem ki.


Megjegyzések

  1. Mennyire jól eltalált mondatok mintha egykori párom ült volna modellt hozá.Sajnálom, hogy nem hamarabb kezdtem pszihologiával foglalkozni. Személyiségzavarokról már iskolában is kellenne tanulni.Tanitani kellene , rengeteg boldogtalanság csökkenthető, megelőzhető lenne.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Örömmel veszem a kommenteket, de trollszűrés van! :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan bánjunk egy nárcisztikussal?

Alapszabályok, ha nárcisztikussal kell bánnod: 1. Ismerd meg a jelenséget, hogy kiszámíthasd a játékszabályokat. Ez egy másik társasjáték ugyanis, mint amit te a normális emberi íratlan törvények és normák betartásával játszanál. A játszma lényege, hogy mindig ő nyer és ebben nincs fair play. 2. Ne konfrontálj: ne szembesítsd a hibáival és hogy mit csinál rosszul. Nem kijavítani fogja a viselkedését, hanem magadra zúdítod a hírhedt nárcisztikus haragot, ami a düh legpusztítóbb formája. 3. Húzz határokat és próbáld betartatni a szabályokat. „Ha te így beszélsz velem, akkor…” Vigyázz rá, hogy ne fenyegető legyen a hangnem, hanem a viselkedése következményeiről szóljon, amit röviden, egyszerűen megfogalmazol. Próbáld mindig a gyakorlati megoldás felé terelni a kommunikációt, ami az érzelmi manpipuláció esetében jobb, ha írásban történik. 4. A nárcisztikusnak is vannak gyenge pontjai, ő legalább annyira a te függőd, mint te az ő foglya. Ha ezt tudod, nem félsz annyira az „

Milyen szakítani egy nárcisztikussal?

Milyen szakítani egy nárcisztikussal? Kihívásokkal teli, mint maga a kapcsolat. 1. Hozzászoktál ahhoz, hogy állandóan a viselkedését elemzed, ezt eléggé nehéz abbahagyni. Ha tovább akarsz lépni, tudatosan kényszerítened kell magad arra, hogy ne rajta agyalj. 2. Ahhoz, hogy vele tudj maradni, racionalizálnod kellett az irracionális viselkedését, azaz állandóan felmentetted, kiszolgáltad az önámítását, magad előtt is tagadtad, hogy bánt, átértelmezted a hazugságait. Ha szakítás után hiányozni fog, ugyanezt fogod csinálni, meghamisítod az emlékeidet és a tapasztalataidat azzal, hogy „áh, nem is volt olyan rossz”. Ahhoz, hogy erről leszokj, szigorú kapcsolatmegvonásra van szükség (no contact). 3. Szorongani fogsz. Egyrészt, mert kialakított benned egy magas szorongásszintet az örökös cirkuszokkal, és az idegrendszered erre állt be, másrészt a szakítás eleve jár szorongással, pláne, ha még fenyeget is. Ráadásul a szex is megszűnt, ami termelne annyi dopamint, hogy csillapítsa a sz

Kik azok a nárcisztikus pszichopaták? Avagy az antiszociális személyiség jellemzői

Gyakran dobálózunk a pszichopata szóval, amikor különösen kegyetlen, gonosz nárcisztikus jön szembe. A jelenlegi diagnosztikus rendszerek különálló személyiségzavarként tartják számon a nárcizmust és a pszichopátiát (nárcisztikus és antiszociális személyiségzavarként), a nárcisztikus és a pszichopata szavaknak mégis van köze egymáshoz. A kapcsolat akképpen létezik, hogy az antiszociális – azaz másokra ártalmas - viselkedés egy patológiás személyiségszerveződés talaján alakul ki, ahol az énképet és a másokhoz való viszonyt a nárcisztikus jelleg dominálja. Nem könnyű elkülöníteni a nárcisztikust és a pszichopatát, hiszen a súlyos személyiségzavarok egyik legnagyobb pszichodinamikai szakértője, Otto Kernberg is úgy fogalmaz, hogy „a tulajdonságok tekintetében átfedések mutatkoznak az antiszociális személyiség és a nárcisztikus személyiségzavar antiszociális viselkedéssel diagnózis között”. (Kernberg, 2019, 201. o.) Annak megfelelően, hogy mi a nárcisztikus és az antiszociális ele