Nárcisztikus tulajdonságok

Sosem lehet eleget ismételni a nárcisztikus tulajdonságokat, azok olyanok, mint a kaleidoszkóp: mindig egy kicsit más arcát mutatja ez a jelenség, olyanniyra, hogy néha hajlamosak is vagyunk elbizonytalanodni, valóban azzal van-e dolgunk.
Persze a kavicsok ugyanazok, amikből újra- és újrarendeződve más kép alakul ki, és ha eleget forgatjuk és nézegetjük a műszert, megismerjük annyira az alkotóelemeket, hogy a látszólagos szépség és változatos álca ellenére felismerjük, mivel is állunk valójában szemben.

Ezúttal Bánki György - valóban nagyszerű, de mindenképpen "elég jó"-  könyve alapján ismertetem a "súlyos korai hiányérzet, frusztráció és megbántottság talaján" kialakuló nárcisztikus személyiségek jellemzőit.  (Bánki, 2016, 37.o.)
A DSM-V diagnosztikai kritériumai alapján a Bánki György (2016) által vázolt kép az alábbi módon néz ki:

"Az illető nagyfokú csodálatot igényel, a fantáziájában vagy magatartásában a többiek fölé helyezi és nagyszerűnek tartja magát. Nem tud együtt érezni másokkal. (...) Teljesítmény és tehetség nélkül is azt várja a tönbbi embertől, hogy felsőbbrendűnek és nagyszerűnek tartsák. Eltúlozza a sikereit, a fontosságát, szeret dicsekedni a legkülönfélébb dolgokkal, amik szerint rávilágítanak a kiválóságára. Szinte állandóan az ünnepeltségről, a hatalomról, a győzelemről, asaját éleselméjűsgéről, a szépségéről vagy az ideális szerelemről fantáziál.

Különlegesnek tartja magát akit csak hozzá hasonló különleges, fontos, esetleg magas státuszú vagy komoly presztízsű emberek érthetnek meg. Igyekszik közülük válogatni a kapcsolatait. Muszáj csodálni, függetlenül attól, hogy milyen. Jogosnak tartja, hogy vele különösen kedvesen bánjanak. Jogosnak tartja, hogy vele különösen kedvezően bánjanak, vagy az elvárásaihoz automatikusan és habozás nélkül alkalmazkodjanak. Feljogosítva érzi magát, hogy jóval többet kapjon bármiől, amire szüksége van, mint mások. Ugyanakkor nem hiszi, hogy a kiemelt bánásmódért ellenszolgáltatást kéne nyújtania vagy hálásnak kellene lennie. Mindezt(...) Ezen feljogosítottsága miatt másoka kihasznál, kizsákmányol. De csak adddig van velk szívesen kapcsolatban, amíg hasznosak a számára, amíg kaoni tud tőlük valamit. Utána inkább szabadulna tőlük. 

Társaságban a nézőpontját gyakran mindenáron erőlteti, és rendkívül frusztrálttá válik, ha nem azonosulnak vele. Ugyanakkor mások érzelmei és igényei lényegében hidegen hagyják, ami nem mindig tűnik fel, mert ha az érdekei azt diktálják, tekintettel is tud rá lenni. Ezt a másik iránti ély közömbösséget legtöbbször nem ismeri be nylítan, mert az kedvezőtlen színben tüntetné föl. Ha fülön csípik, ehyelett inkább megindokolja, miér nem törődik azzal, aki ezt várja tőle. Az egyik legalapvetőbb érzése az irigység. Mások szépsége, szeretetreméltósága, vagyona, eredmlnynyei vagy bármi egyebe olyan fényben tüntetheti föfel, mint aki nem a legtökéletesebb, vagy mint aki alulmaradt az összehasonlítsában. A különlegességének és a nagyságának a tudata ilyenkor veszléybe kerülhet, mert középút és árnyalatok nélkül gondolkodik önmagáról. Emiatt néha teljesen elboríthatja az értéktelenség érzése, és ilyenkor akár becsmérelheti is önmagát. Ezért aztán nem tud szívből örülni, ha a másiknak jó, vagy a másik sikert ér el. Legyen szó akár a saját gyerekéről. Ugyanakkor meg van győződve róla, hogy mások ugyanolyan intenzíven élik meg az irigységet, például vele szemben. Könyen válik arrogánssá, gőgössé, dölyfössé, fennhéjázóvá, kritikussá. Ha el is rejti, leginkbb felsőbbrebdűen viszonyul a környezetéhez." (Bánki, 2016, 38.o.)