A nárcisztikus abúzus egyik pszichés következménye lehet a bulímia (vagy az evészavarok egyéb formái).* Az anorexia, a bulímia és az olyan evészavarok, ahol az étel nem élet, hanem méreg, mert az egyén drogként fogyasztja (pl. cukor), az érzelemszabályozás patológiás formáinak számítanak, ahol az érzések felett kontrollt (anorexia), vagy a rossz érzések magából való kivetését (bulímia), vagy az önmegnyugtatást (cukorfogyasztás) a test látja el a lelki önszabályozás helyett. Hogy szoros lehet az összefüggés egy nárcisztikus család dinamikája és a kialakuló evészavar között, az Gabbard megfigyelései alapján nyilvánvaló: „Az anorexiás páciensek anyjához hasonlóan a később bulímiássá váló gyermekek anyja is gyakran úgy viszonyul a gyermekéhez, mint önmaga kiterjesztéséhez. Ezeket a gyermekeket a szülő szelf-tárgyként használja, hogy saját szelfjét legitimálja. A családtagok a többi családtag segítségével tartják fent saját kohéziójuk érzését, függenek egymástól. (…) Van az elfoga...
A nárcisztikusok által elkövetett - sokszor rejtett, csak verbálisan és érzelmileg megnyilvánuló - abúzus sokszor nagyobb rombolást végez, mint a nyílt fizikai erőszak. A tünetek felismerésében és az áldozattal való együttérzés kifejezésében segít ez az oldal. Létrehozásának célja az is volt, hogy az angolul bőségesen rendelkezésre álló szakirodalom magyarul is rendelkezésre álljon.