Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Előző posztomban arról elmélkedtem, hogy a Covid-19 miatt kialakult válsághelyzet traumatúlélőknek nem újdonság , hiszen  - különösen nárcisztikus abúzus esetén - a kiszámíthatatlanság, bizonytalanság az élet velejárója volt eddig is, ahogy az is, hogy az események az áldozat hatáskörén kívül zajlik, tehát olyan történéseknek van kiszolgáltatva, melyre kevés ráhatása van. Nagy pofon ez a társadalmi szintű vészhelyzet azonban a jogosultságtudattal rendelkező nárcisztikusoknak, akikre  - megélésük szerint - semmilyen szabály nem vonatkozik. Nekik óriási zökkenőt fog jelenteni, hogy egyre szigorodó rendeletek zárják be előttük külső forrásokon alapuló kielégülési forrásaik kapuit és teszik lehetetlenné, hogy elmeneküljenek önmaguk elől. (Hogy ennek a feszültségét sajnos továbbra sem hordozzák el egyedül, azt sajnos jól érzik azok, akik nem tudtak időben elmenekülni ezek elől az éretlen személyiségek elől.) Ezek a páciensek önmagukat különlegesnek érzik, azt gondolják, hogy jobbak, m

A jelenlegi , COVID-19 körül kialakult állapot klasszikus krízishelyzet abban az értelemben, hogy egy olyan szituáció állt elő, amelyre nincsenek megküzdési módjaink. Vagy mégis? Gondold végig életed eseményeit és vedd számba, valóban soha nem történt még veled olyan, hogy egyik pillanatról a másikra dől dugába minden terved veszítesz el számodra fontos dolgokat, akár anyagi bevételt, akár jólét-érzést okozó luxuscikkek megszerzésének reményét szembesülsz azzal, hogy csak magadra számíthatsz és önellátásra, öngondoskodásra kell berendezkednek hosszú távon átrendeződnek a prioritásaid, és a fizikai túlélés minden mást felülír. Nos, ha elcsodálkozol azon, hogy mások pánikolnak, miközben te egyfajta sztoikus nyugalommal figyeled az eseményeket és tudod, mit kell tenned olyan körülmények között, ahol az események 90%-a rajtad kívül álló tényezők alapján alakul, akkor az a jó hírem van, hogy megdolgoztad az eddigi traumáidat, tanultál belőlük és a poszttraumás növekedés mi