Gyerekemmel azokról az emberekről beszélgettünk, akik annyi fájdalmat okoztak neki (is) eddigi rövid élete során. Amikor eszébe jutott egy kisfiú, egy volt osztálytársa, aki rendszeresen bántotta a felnőttek látó-, és hallótávolságán kívül, így tört ki 10 évnyi bölcsességgel a háta mögött: „szegénynek milyen nyomorúságos lehet, hogy a másik bántására van szüksége!” És bizony. A nárcisztikusokat sokszor nem a nagyképű arroganciáról, hanem a folyamatosan elégedetlenkedő, irritált, frusztrált attitűdről lehet felismerni. A „nárcisztikus” szó „nagyképűségként” való hétköznapi értelmezése egy olyan félreértés, amely súlyos következményekkel járhat. Ha nem kalkulálunk azzal, hogy a nárcisztikus igenis szenved, mégpedig saját fejlődésbeli hiányosságai és nem az aktuális körülmények miatt, az nagyon sok olyan mérgező játszmát indíthat, ahol vakon sétálunk bele a nárcisztikus poklának csapdájába. „Az önimádat fogalmát gyakran használják a nárcizmus lényegének leírására, azonban ez csak a
A nárcisztikusok által elkövetett - sokszor rejtett, csak verbálisan és érzelmileg megnyilvánuló - abúzus sokszor nagyobb rombolást végez, mint a nyílt fizikai erőszak. A tünetek felismerésében és az áldozattal való együttérzés kifejezésében segít ez az oldal. Létrehozásának célja az is volt, hogy az angolul bőségesen rendelkezésre álló szakirodalom magyarul is rendelkezésre álljon.