Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

A nárcisztikus abúzus nagyon fáj. Azzal az igazságos világba vetett hitünkkel élnek vissza, hogy ha nyitottan, jóindulattal közeledünk valakihez, ezt kapjuk viszont. Hogy ha adunk, akkor kapunk. Ha szeretünk, akkor viszontszeretnek. Ha törődünk, a másik is figyel ránk. Rémisztő érzés szembesülni azzal, hogy minden erőfeszítésünk ellenére bántás, sértés, elhagyás, elutasítás, kihasználás jut számunkra osztályrészül. És mivel azt tanultuk, hogy tetteink következményei szorosan összefüggnek tetteink értékével és minőségével, rettenetesen összezavarodunk önmagunk megítélésében és a világ törvényszerűségeiben. Hogy akkor mi a baj velem? Mit csináltam rosszul? Ez akár teljes talajvesztettséget és összeomlást is eredményezhet, pánikrohamokkal, alvászavarral, amelyeknek közös eleme egy elementáris erejű szorongás azzal kapcsolatban, hogy valami nagy baj van. A lelki egyensúly és stabilitás visszanyeréséhez tehát első lépésként rendet kell tenni ebben a káoszban, és tisztázni kell, mi is it...

Az oldal célja nem az, hogy kórusban szidjuk a nárcisztikusokat. Hanem hogy megértve működésüket, megértsük saját érzelmi reakcióinkat. Hogy a probléma felismerése lehetőséget teremtsen a helyzet megoldására. Azt mondod, erre nincs megoldás? Talán nem gyakorlati. Hanem érzelmi. Hogy meggyászolod, hogy ő nem tud szeretni és értékelni téged, és szépen bejárod azt az utat, hogy lemondasz erről a vágyadról. És közben ott élsz tovább mellette, a saját kompromisszumoddal, egyfajta megbékéltségben azzal, hogy mit várhatsz tőle és mit nem. Az is lehet, hogy a megoldás nem érzelmi, csak gyakorlati. Mert sosem tudsz annyira megerősödni, megkeményedni, hogy el tudd viselni a bántalmazását, az érzéketlenségét vagy az igazságtalanságát. És akkor hozol egy - akár anyagi veszteségekkel járó – döntést, hogy eljössz. Konkrétan. Nem elméletben. Nem azt mondom, hogy könnyű. Csak annyit, hogy a panaszkodás, önsajnáltatás mind-mind olyan zsákutca, amely nem vezet sehová. Ja, de. Lefelé. Mert te...

Az megvan, hogy hosszú ideig formálódik benned egy felismerés, néha fel-, fel is üti a fejét a gondolatmeneteidben, de csak mellékszálként, és nem tudod fülön csípni, sem megfogalmazásilag, sem jelentőségében… és aztán jön a villámcsapás-szerű aha-élmény? Franklin Veaux egy mondattal összerakta. “Azok az alapvetések, amelyekkel rendelkezned kell, ha egészséges kapcsolatot szeretnél, lényegükből fakadóan nehezítik meg, hogy felismerd, ha a kapcsolat patológiás.” Azaz. (És innen a cikk fordítása következik.) Egy egészséges kapcsolatban azt feltételezed, hogy •              a partnered őszintén törődik a szükségleteiddel és boldogságoddal •              a partnered tisztel, mint embert •              a partnered a kapcsolatba őszintén és tiszta szándékokkal lép be •    ...

Mert elhitet velünk valamit, ami nincs, de jó lenne, ha lenne: mint jó horgász a megfelelő csali felhelyezésével, letapogatja legfőbb reményeinket, vágyainkat és azok teljesítésére mind ígéretet is tesz. Mire feltűnik, hogy mindebből semmi nem teljesül, már rég kattant a zár. És akkor azt tesz velünk, amit akar. Legfőképpen hatalmat gyakorol, mert ez a céljuk egy kapcsolatban. Nem a szeretet. Mert elhisszük, hogy nincs jobb. Pedig a semminél ez nem jobb, hanem rosszabb. Mégis, kevesen kockáztatják meg a „halálugrást” a semmibe, így benneragadnak egy halálos ölelésben. Mit tehetünk? Tudatosítsuk valós igényeinket és szükségleteinket és ütköztessük a valósággal. „Valóban erre vágyom?” Mondani bármit lehet, de a tettek beszélnek. Ne azt figyeljük, amit mond, hanem hogy mit tesz. Ha arra a következtetésre jutunk, hogy lehet, hogy mástól sem, de tőle BIZTOS, HOGY NEM kapjuk meg azt, amit szeretnénk, érdemes megvizsgálni, mire várunk. A reménynek tűnő önámítás gyakran a szeretet ...

Beszéltünk már a nárcisztikus abúzus áldozatának érzéseiről egyfajta Stockholm-szindrómaként, a érzelmi rabsággal járó traumás kötődésként, amely magyarázatot nyújt arra, hogy miért tűri el a rossz bánásmódot. Ko-dependenciát is szoktak emlegetni, azaz társfüggőség et, amely pszichológiai értelemben ugyan tágabb, és nem teljesen ugyanazt a jelenséget rejtő fogalom, mégis érdemes a függőség részére kitérnünk, ugyanis nagy kilépési lehetőség a nárcisztikus abúzusból, ha addikcióként kezeljük a jelenséget. Mik a drogfüggőség és a nárcisztikussal való kapcsolatban élés közti legfontosabb párhuzamok? M áté Gábor drogfüggőkkel foglalkozó kanadai-magyar pszichológus szerint "az addikciók sokkal inkább szólnak a valami iránti sóvárgásról. mint az adott dolog birtoklásáról." (Máté G, 2012, 168.o.) Nárcisz birodalom himnuszának választhatnánk Adele "Rolling in the Deep" We've almost had it all" refrénű dalát, ahol a hangsúly a majdnem-en van. Mert amit akaru...

Milyen szakítani egy nárcisztikussal? Kihívásokkal teli, mint maga a kapcsolat. 1. Hozzászoktál ahhoz, hogy állandóan a viselkedését elemzed, ezt eléggé nehéz abbahagyni. Ha tovább akarsz lépni, tudatosan kényszerítened kell magad arra, hogy ne rajta agyalj. 2. Ahhoz, hogy vele tudj maradni, racionalizálnod kellett az irracionális viselkedését, azaz állandóan felmentetted, kiszolgáltad az önámítását, magad előtt is tagadtad, hogy bánt, átértelmezted a hazugságait. Ha szakítás után hiányozni fog, ugyanezt fogod csinálni, meghamisítod az emlékeidet és a tapasztalataidat azzal, hogy „áh, nem is volt olyan rossz”. Ahhoz, hogy erről leszokj, szigorú kapcsolatmegvonásra van szükség (no contact). 3. Szorongani fogsz. Egyrészt, mert kialakított benned egy magas szorongásszintet az örökös cirkuszokkal, és az idegrendszered erre állt be, másrészt a szakítás eleve jár szorongással, pláne, ha még fenyeget is. Ráadásul a szex is megszűnt, ami termelne annyi dopamint, hogy csillapítsa a sz...

A NANE (ingyenesen letölthető)  MIÉRT MARAD? kiadványát adom részletes tanulmányozásra mindenkinek, aki szembesül egy bántalmazó kapcsolat felbontásának a nehézségeivel. ŽƒŽž„ƒŠ‹Š