Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2018

C-PTSD és az emlékbetörések, 2. rész - Kata vendégposztja

Először is elnézést kérek, hogy egy egész évet kellett várni a cikk második részére. Stílusosan szólva, az eltelt idő nagy részében az emlékbetörésekkel küzdöttem, hehe. Szóval, összefoglaltuk, hogy az emlékbetörések a gyermekkor félelmetes, fájdalmas élményei felé tett regresszív utazások és egyáltalán nem könnyen ismerhető fel a C-PTSD-re jellemző emlékbetörés. Ugyanis lehet, hogy épp dührohamot kapunk a gyerekünk egy olyan tettétől, aminek súlya egyáltalán nincs összhangban a dühünk mértékével. Vagy épp pánikrohamot egy rosszul leolvasott villanyóraállás hirtelen fejben kiszámolt számlaértékétől. Vagy épp egy negatív életeseményből rövidláncú katasztrofizálási folyamattal eljutunk oda, hogy hajléktalanként látjuk magunkat magunk előtt. Nevezhetjük pánikrohamnak, meg impulzuskontroll problémának, de ha fennáll a C-PTSD diagnózisa esetünkben, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy ezekben az helyzetekben épp egy emlékbetörés rohant meg minket, ami tarthat néhány perctől kezdve akár

Hogyan élhetünk egy olyan világban, amelyet a nárcisztikusok uralnak?

A nárcizmust dimenzionális tulajdonságnak tartják, azaz fokozatokat feltételezünk abban, hogy ki mennyire nárcisztikus, ahol a skála az egészséges önszeretettől a patológiás, mérgező nárcisztikus személyiségzavaron keresztül a pszichopátiáig terjed. Ez hasznos megközelítés, hogy ne kelljen paranoid módon gonosznak tartanunk mindent és mindenkit egy kis narcisztikus sallang miatt, illetve hogy ne legyen akkora mumus a nárcizmus, hogy elmulasszuk meglátni azt, amikor tükörbe nézünk. Ugyanakkor a nárcisztikus abúzussal való megküzdésben vannak egyszerűsítő algoritmusok, amelyek közzé tartozik, hogy „ha felismered, hogy valaki vérnárci, akkor ne elemezd tovább mélységében, hogy vajon ezt most miért csinálta, és teveled meg mi a baj, hanem zárd rövidre a kérdést, hogy ja, ő ilyen és menekülj”. És hogy még egyszerűbben fogalmazzak, értelmezési keretet nyújtva: a patológiás nárcisztikusok annyira máshogy vannak bekötve és összerakva gyarló, érzékeny, empatikus embertársaikhoz képest, ho

Miért kell a végéig várni, hogy rájöjj, a kapcsolat mérgező volt?

Az megvan, hogy hosszú ideig formálódik benned egy felismerés, néha fel-, fel is üti a fejét a gondolatmeneteidben, de csak mellékszálként, és nem tudod fülön csípni, sem megfogalmazásilag, sem jelentőségében… és aztán jön a villámcsapás-szerű aha-élmény? Franklin Veaux egy mondattal összerakta. “Azok az alapvetések, amelyekkel rendelkezned kell, ha egészséges kapcsolatot szeretnél, lényegükből fakadóan nehezítik meg, hogy felismerd, ha a kapcsolat patológiás.” Azaz. (És innen a cikk fordítása következik.) Egy egészséges kapcsolatban azt feltételezed, hogy •              a partnered őszintén törődik a szükségleteiddel és boldogságoddal •              a partnered tisztel, mint embert •              a partnered a kapcsolatba őszintén és tiszta szándékokkal lép be •              jó érzés a legjobbat látni a másikban •              abból indulhatsz ki, hogy jóindulatú a másik •              bízhatsz a másikban Hogy is lehetne ezek nélkül reményed egy egészsége

Szexuális visszaélés egyéjszakás kapcsolatban

Egy elköteleződés-mentes szexuális kaland megfűszerezheti az életet stabil lelkiállapotú és önértékelésű emberek számára. De nagyon könnyű benne sérülni, ha az erőviszonyok nem kieegyenlítettek. Mikor számít szexuális visszaélésnek egy egyéjszakás kaland? Akkor, ha a felek elvárása nem ugyanaz, azaz a kihasználó fél előzetes célkitűzése az esemény egyszerisége, miközben ezzel ellentétes szándékot kommunikál. Akkor, ha a megtévesztő kommunikáció kihasználja a másik fél sérülékenységét, sebezhetőségét, kielégítetlen érzelmi szükségleteit és azt a látszatot kelti, mintha ezekre a – kimondott vagy kimondatlan - igényekre kielégítően reagálni tudna. Visszaél a másik bizalmával, amely őszinteséget feltételez a kinyilvánított gesztusokban, jóhiszeműen és nyitottan áll a másikkal való kapcsolathoz. Hogy aztán mindezért a naivitásért az áldozat önmagát hibáztathassa „hogy lehettem ilyen buta liba!” felkiáltással. Pedig nagyon könnyű becumizni a szexuális ragadozók áldozatra irán

Evészavarok és nárcisztikus abúzus

A nárcisztikus abúzus egyik pszichés következménye lehet a bulímia (vagy az evészavarok egyéb formái).* Az anorexia, a bulímia és az olyan evészavarok, ahol az étel nem élet, hanem méreg, mert az egyén drogként fogyasztja (pl. cukor), az érzelemszabályozás patológiás formáinak számítanak, ahol az érzések felett kontrollt (anorexia), vagy a rossz érzések magából való kivetését (bulímia), vagy az önmegnyugtatást (cukorfogyasztás) a test látja el a lelki önszabályozás helyett. Hogy szoros lehet az összefüggés egy nárcisztikus család dinamikája és a kialakuló evészavar között, az Gabbard megfigyelései alapján nyilvánvaló: „Az anorexiás páciensek anyjához hasonlóan a később bulímiássá váló gyermekek anyja is gyakran úgy viszonyul a gyermekéhez, mint önmaga kiterjesztéséhez. Ezeket a gyermekeket a szülő szelf-tárgyként használja, hogy saját szelfjét legitimálja. A családtagok a többi családtag segítségével tartják fent saját kohéziójuk érzését, függenek egymástól. (…) Van az elfoga

Tisztelet a szülőknek bántalmazó családban? - A családállításos "dogmák" érvénytelenítő és káros hatásáról bántalmazó szülők esetén

A családállítás zseniális módszer arra, hogy meglássuk AZT, AMI VAN. A valósággal való szembenézés hasznos, akkor is, ha az igazság fáj. Ebbe néha beletartozik, hogy meglátjuk, hogy a szüleink nem olyanok, mint amilyennek szeretnénk őket látni. Lehet, hogy bántalmazóak. Lehet, hogy rejtett módon azok. Mondjuk úgy, hogy a mártíromságuk bújtatott önzés. Vagy bűntudatkeltésük manipuláció. Vagy szégyenkeltésük projekció. A családállítás abban segít, hogy ezt meglásd és elfogadd. De a bántalmazás tényének elfogadása nem jelenti annak jóváhagyását. Azért írok erről, mert a családállításos „alaptörvények” egyik - súlyos félreértésekre alapot adó - tézise, hogy a szülők elutasítása súlyos következményekkel jár. Hogy a szülőt el kell fogadni olyannak, amilyen. Ez így van. De az elfogadás nem egyetértést jelent. Nincs olyan szabály, hogy csak azért, mert a szülőd az, aki bánt, azt életed végéig el kell tűrnöd holmi szülők iránti félreértelmezett tiszteletből. A „tiszteld apád

Bántalmazó kapcsolatok romjai - még mindig a traumatizált gyermekek helyzetéről

Kevesen gondolnak bele, hogy egy bántalmazó kapcsolatban élni pokol, kiszabadulni belőle olyan, mint megszökni egy börtönből, utóhatásai pedig élefogytiglani büntetésnek érződnek a posztraumatikus tünetek miatt, melyek nem csak a házasságból megszabaduló szülőt, de a hosszú krízisnek kitett gyerekeket is érinti, ahogy arról korábban írtam. A gyerek viselkedésének kiszámíthatatlan ingadozása* nagyon megnehezítheti a saját történetében is sérült szülő helyzetét. Gyógyulnia kellene, az életét újraépítenie, miközben lesz egy problémás gyereke, aki nem csak aktuálisan nehezíti meg az életvitelt instabil érzelmi világával, de tüneteivel triggerként, azaz az eredeti traumára emlékeztető ingerként hat rá is és újraéleti vele a poklot. Ez az ördögi kör semmi mással nem törhető meg, mint annak a tudatosításával, hogy a gyerek viselkedése nem eredendő rosszaságából - uram bocsá, a másik, bántalmazó szülőtől örökölt "rossz" génjeiből -  fakad, hanem az átéltekre adott reakció. És a gy

Nárcisztikusok traumatizált gyermekei

Ezt és az ehhez hasonló oldalakat felnőttek olvassák, közülük sokan bántalmazó kapcsolatok túlélői. De mi van azokkal a gyerekekkel, akik nem kereshetik poszttraumás tüneteikre, panaszaikra a gyógyírt és a magyarázatot az interneten? Az ő sérüléseikre közvetett módon tüneteik vagy viselkedésük hívja fel a figyelmet, és a körülöttük élő felnőttek felelőssége, hogy választ és segítséget kapjanak problémáikra. Dr. Renéé P. Marks, a serdülőkori disszociációról szóló debreceni előadásán (2018) az alábbi viselkedésbeli problémákat sorolta fel traumatizáltság esetén: 1. A szabályoknak való gyakori ellenszegülés 2. Másokkal szembeni agresszió 3. Intenzív dühkitörések 4. Extrém hangulatingadozások 5. Mások megtévesztése, hazudozás 6. Irányító, utasítgató viselkedés 7. Korlátokkal és külső kontrollal szembeni alacsony tűrőképesség 8. Mások hibáztatássa saját hibákért, problémákért 9. Újdonságok és változások nehéz kezelése 10. Kapcsolatokon belül a társat kihasználó és manipulatí

Hogyan látják a nárcisztikusok embertársaikat?

1. Funkcionálisan. A másik ember használati tárgy, amely eszköz valamely célja eléréséhez. Napjai színessé tételéhez, felvidításához, testi-lelki szükségletei kielégítéséhez, anyagi előnyszerzéshez. 2. Fekete-fehéren.* A másik ember vagy jó, vagy rossz, így vagy csodál, vagy utál, végletesen, anélkül, hogy a jellemhibák, vagy aktuális hibázások megítélését mérsékelhetnék a pozitívumok vagy fordítva. 3. Instabilan.* A pillanatnyi hangulatai (érdekei) mentén ítéli meg a másikat, nem az alapján, hogy embertársa milyen is valójában. 4. Függőn. Elementáris szükséglete a másik, mivel önellátásra érzelmileg képtelen, énje gyakorlatilag nincs, ha nincs mellette valaki, akitől visszaigazolást kap léte és értékessége, hatalma felől. Ha a drogfüggőség definíciója az, hogy a személy külső forrásra van ráutalva saját belső állapotai szabályozásához, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a nárcisztikus függő. Ez lehet társfüggőség, vagy bármely olyan megoldás, amely kínzó üresség-, és unalomér

Miért vagyunk nárcisztikus (és/vagy bántalmazó) kapcsolatban?

Mert elhitet velünk valamit, ami nincs, de jó lenne, ha lenne: mint jó horgász a megfelelő csali felhelyezésével, letapogatja legfőbb reményeinket, vágyainkat és azok teljesítésére mind ígéretet is tesz. Mire feltűnik, hogy mindebből semmi nem teljesül, már rég kattant a zár. És akkor azt tesz velünk, amit akar. Legfőképpen hatalmat gyakorol, mert ez a céljuk egy kapcsolatban. Nem a szeretet. Mert elhisszük, hogy nincs jobb. Pedig a semminél ez nem jobb, hanem rosszabb. Mégis, kevesen kockáztatják meg a „halálugrást” a semmibe, így benneragadnak egy halálos ölelésben. Mit tehetünk? Tudatosítsuk valós igényeinket és szükségleteinket és ütköztessük a valósággal. „Valóban erre vágyom?” Mondani bármit lehet, de a tettek beszélnek. Ne azt figyeljük, amit mond, hanem hogy mit tesz. Ha arra a következtetésre jutunk, hogy lehet, hogy mástól sem, de tőle BIZTOS, HOGY NEM kapjuk meg azt, amit szeretnénk, érdemes megvizsgálni, mire várunk. A reménynek tűnő önámítás gyakran a szeretet

Hogyan kezeljük a manipulatív embereket?

Sehogy. Ignorálni kell őket. Ahhoz persze fel kell ismerni, hogy manipulációról van szó: ez a passzív-agresszív és ítélkező megfélemlítéssel élő embertípus úgy tesz, mintha a te érdeke lenne az ő érdeke. Ha érzed, hogy rossz hatással van rád valaki, akit nem tudsz elkerülni, akkor: 1.        Ne kövesd el a hibát, hogy megpróbálod helyretenni. Ha érzelmileg hat rád, belesétáltál a csapdájába. Hagyd rá, bólints és menj és csináld a dolgokat, ahogy akarod. 2.        Ha mégis támad, támadj vissza. Keresd meg a gyenge pontját. Állítsd a magad oldalára a szövetségeseit. 3.        Bízz magadban. Ne tedd küldő megítéléstől függővé az önbizalmadat. 4.        Merj változni és változtatni a saját értékrended mentén. A manipulátorok azt akarják, hogy bábu legyél, akit ha a sarokba állítanak, ott marad. Idegesíti őket, hogy saját vágyakkal és akarattal rendelkező lény vagy. Na és? Legyen ez az ő problémája. 5.        Ne akarj megfelelni. Ne köss kompromisszumokat az értékrendeddel é

Vádirat egy szexuális abúzust elkövetett tanár ellen

Sorra bomlanak ki szexuális molesztálásokkal kapcsolatos történetek és bár én eddig mélyen hallgattam, kezd bennem gyűlni valami nyilvánosságrahozási szükséglet. Azért nem tettem meg ezt eddig – bár nyílt volna rá méltó alkalom -, mert az akkori pszichológusom óva intett tőle: szerinte illúzió elvárnom, hogy az önfeltárás megváltást hozzon. Ezen attitűdjével a traumákkal való megküzdés leggyakoribb maladaptív módját, a téma elutasítását, a tudattalanba való visszaszuszakolását támogatta. A segítő szakembereknek is megvannak a saját vakfoltjaik és nem tudnak segíteni átdolgozni olyasmit, ami bennük sincs rendbe téve. Vagy elméletileg is leragadnak a szakirodalomban Freudnál, aki –feltehetően környezeti nyomásra - visszavonta állítását, miszerint rendkívül gyakori a gyermekek szexuális molesztálása, sokszor épp vérrokonok által. Ahogy manapság is, Freud idején is működött a bántalmazó védelmét szolgáló „ó, te nem vagy normális, csak képzelődsz”-mentalitás, és sajnos az, hogy a terápi

Nárcisztikus abúzus, mint függőség - 2. rész

Fontosnak találom tovább magyarázni a nárcisztikus abúzus eltűrése (sőt mi több, keresése) illetve a drogfüggőség közötti párhuzamokat, ugyanis bármilyen hihetetlen, ugyanarról a jelenségről van szó. Ennek megértése nélkül nem lehet szabadulni abból az ismétlődő helyzetből, hogy vagy meg sem próbálunk véget venni az ilyen dinamikára épülő kapcsolatoknak, vagy ha mégis, próbálkozásaink gyöngék és erőtlenek egy olyan ellenféllel szemben, akinek szintén mi vagyunk a drogja. (Csak ő még kérlelhetetlenebbül akarja a „szert”, mert még annyira sincsenek alternatívái.) És ha véletlenül ki is lépünk egy időre, az elvonási tünetek kínja vissza-, és visszaküld minket egy pofonért. No de miért? -szoktátok ezt oly gyakran kérdezni a kanapén. Több oka is van, de a drogfüggővé válás egyik alaptényezője egy eredendő sérülékenység, amely elsősorban a korai elhanyagolás és/vagy traumatizálódás talaján jön létre. Azért vagyunk kiszolgáltatva az addikciót okozó szereknek, mert a függő agy gy

Nárcisztikus abúzus, mint függőség

Beszéltünk már a nárcisztikus abúzus áldozatának érzéseiről egyfajta Stockholm-szindrómaként, a érzelmi rabsággal járó traumás kötődésként, amely magyarázatot nyújt arra, hogy miért tűri el a rossz bánásmódot. Ko-dependenciát is szoktak emlegetni, azaz társfüggőség et, amely pszichológiai értelemben ugyan tágabb, és nem teljesen ugyanazt a jelenséget rejtő fogalom, mégis érdemes a függőség részére kitérnünk, ugyanis nagy kilépési lehetőség a nárcisztikus abúzusból, ha addikcióként kezeljük a jelenséget. Mik a drogfüggőség és a nárcisztikussal való kapcsolatban élés közti legfontosabb párhuzamok? M áté Gábor drogfüggőkkel foglalkozó kanadai-magyar pszichológus szerint "az addikciók sokkal inkább szólnak a valami iránti sóvárgásról. mint az adott dolog birtoklásáról." (Máté G, 2012, 168.o.) Nárcisz birodalom himnuszának választhatnánk Adele "Rolling in the Deep" We've almost had it all" refrénű dalát, ahol a hangsúly a majdnem-en van. Mert amit akaru