Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

A nárcisztikus abúzus nagyon fáj. Azzal az igazságos világba vetett hitünkkel élnek vissza, hogy ha nyitottan, jóindulattal közeledünk valakihez, ezt kapjuk viszont. Hogy ha adunk, akkor kapunk. Ha szeretünk, akkor viszontszeretnek. Ha törődünk, a másik is figyel ránk. Rémisztő érzés szembesülni azzal, hogy minden erőfeszítésünk ellenére bántás, sértés, elhagyás, elutasítás, kihasználás jut számunkra osztályrészül. És mivel azt tanultuk, hogy tetteink következményei szorosan összefüggnek tetteink értékével és minőségével, rettenetesen összezavarodunk önmagunk megítélésében és a világ törvényszerűségeiben. Hogy akkor mi a baj velem? Mit csináltam rosszul? Ez akár teljes talajvesztettséget és összeomlást is eredményezhet, pánikrohamokkal, alvászavarral, amelyeknek közös eleme egy elementáris erejű szorongás azzal kapcsolatban, hogy valami nagy baj van. A lelki egyensúly és stabilitás visszanyeréséhez tehát első lépésként rendet kell tenni ebben a káoszban, és tisztázni kell, mi is it...

Nárcisztikus abúzus áldozatává bárki válhat, bár bizonyos gyermekkori sérülések kiszolgáltatottabbá teszik az embert arra, hogy bántalmazó kapcsolatban találja magát. Az egyik ilyen jelenség az a fajta érzelmi elhanyagolás, amikor a gyerek azt érzi, hogy környezete nem veszi észre őt és a szükségleteit, ő nem fontos, azaz gyakorlatilag láthatatlan, nem létezik szülei számára. Ez komoly pszichés következményekkel jár, ugyanis az egészséges testi-lelki fejlődéshez alapszükséglet lenne, hogy lássanak, érzékeljenek bennünket, elismerjék a létünket, tükrözzék a lényegünket. Így az állatvilágban tapasztalható egyik alapvető túlélési stratégiával szemben, ahol az egyed beleolvad környezetébe és észrevehetetlenségével védi magát a támadástól, az emberi fajnál ez a túlélőstratégia visszafelé is elsülhet. Alapvető érzelmi igényünknek a kielégületlensége ugyanis hajlamossá tesz minket arra, hogy bármit megtegyünk vagy eltűrjünk azért, hogy valaki észrevegyen minket. Az elhanyagolt személy...

1. Funkcionálisan. A másik ember használati tárgy, amely eszköz valamely célja eléréséhez. Napjai színessé tételéhez, felvidításához, testi-lelki szükségletei kielégítéséhez, anyagi előnyszerzéshez. 2. Fekete-fehéren.* A másik ember vagy jó, vagy rossz, így vagy csodál, vagy utál, végletesen, anélkül, hogy a jellemhibák, vagy aktuális hibázások megítélését mérsékelhetnék a pozitívumok vagy fordítva. 3. Instabilan.* A pillanatnyi hangulatai (érdekei) mentén ítéli meg a másikat, nem az alapján, hogy embertársa milyen is valójában. 4. Függőn. Elementáris szükséglete a másik, mivel önellátásra érzelmileg képtelen, énje gyakorlatilag nincs, ha nincs mellette valaki, akitől visszaigazolást kap léte és értékessége, hatalma felől. Ha a drogfüggőség definíciója az, hogy a személy külső forrásra van ráutalva saját belső állapotai szabályozásához, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a nárcisztikus függő. Ez lehet társfüggőség, vagy bármely olyan megoldás, amely kínzó üresség-, és unalomér...

Fontosnak találom tovább magyarázni a nárcisztikus abúzus eltűrése (sőt mi több, keresése) illetve a drogfüggőség közötti párhuzamokat, ugyanis bármilyen hihetetlen, ugyanarról a jelenségről van szó. Ennek megértése nélkül nem lehet szabadulni abból az ismétlődő helyzetből, hogy vagy meg sem próbálunk véget venni az ilyen dinamikára épülő kapcsolatoknak, vagy ha mégis, próbálkozásaink gyöngék és erőtlenek egy olyan ellenféllel szemben, akinek szintén mi vagyunk a drogja. (Csak ő még kérlelhetetlenebbül akarja a „szert”, mert még annyira sincsenek alternatívái.) És ha véletlenül ki is lépünk egy időre, az elvonási tünetek kínja vissza-, és visszaküld minket egy pofonért. No de miért? -szoktátok ezt oly gyakran kérdezni a kanapén. Több oka is van, de a drogfüggővé válás egyik alaptényezője egy eredendő sérülékenység, amely elsősorban a korai elhanyagolás és/vagy traumatizálódás talaján jön létre. Azért vagyunk kiszolgáltatva az addikciót okozó szereknek, mert a függő agy gy...

Beszéltünk már a nárcisztikus abúzus áldozatának érzéseiről egyfajta Stockholm-szindrómaként, a érzelmi rabsággal járó traumás kötődésként, amely magyarázatot nyújt arra, hogy miért tűri el a rossz bánásmódot. Ko-dependenciát is szoktak emlegetni, azaz társfüggőség et, amely pszichológiai értelemben ugyan tágabb, és nem teljesen ugyanazt a jelenséget rejtő fogalom, mégis érdemes a függőség részére kitérnünk, ugyanis nagy kilépési lehetőség a nárcisztikus abúzusból, ha addikcióként kezeljük a jelenséget. Mik a drogfüggőség és a nárcisztikussal való kapcsolatban élés közti legfontosabb párhuzamok? M áté Gábor drogfüggőkkel foglalkozó kanadai-magyar pszichológus szerint "az addikciók sokkal inkább szólnak a valami iránti sóvárgásról. mint az adott dolog birtoklásáról." (Máté G, 2012, 168.o.) Nárcisz birodalom himnuszának választhatnánk Adele "Rolling in the Deep" We've almost had it all" refrénű dalát, ahol a hangsúly a majdnem-en van. Mert amit akaru...