Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Ha még nem lettünk volna eleget összezárva az idén - jönnek az ünnepek. Hogy megértsük, miért szív le a másik, miért esik rosszul, amit mond vagy csinál, és mit tehetünk ellene, hallgasd meg két órás online előadásomat az érzelmi bántalmazással szembeni védekezési lehetőségekről. Végre megtudhatod, ki vagyok és kérdéseket is feltehetsz! :) Időpont: december 19. szombat 13-15 óra között (ha egy hétköznap délelőtti időpont érdekelne inkább, írd meg!) Windows Team felületen (böngészőből indítható, alkalmazást nem kell hozzá letölteni Apple-seknek sem.) Részvételi díj: 5000 Ft Jelentkezés: tulelesitippek@gmail.com  (Fotó: Kershner, Pixabay)

A nárcisztikus abúzus nagyon fáj. Azzal az igazságos világba vetett hitünkkel élnek vissza, hogy ha nyitottan, jóindulattal közeledünk valakihez, ezt kapjuk viszont. Hogy ha adunk, akkor kapunk. Ha szeretünk, akkor viszontszeretnek. Ha törődünk, a másik is figyel ránk. Rémisztő érzés szembesülni azzal, hogy minden erőfeszítésünk ellenére bántás, sértés, elhagyás, elutasítás, kihasználás jut számunkra osztályrészül. És mivel azt tanultuk, hogy tetteink következményei szorosan összefüggnek tetteink értékével és minőségével, rettenetesen összezavarodunk önmagunk megítélésében és a világ törvényszerűségeiben. Hogy akkor mi a baj velem? Mit csináltam rosszul? Ez akár teljes talajvesztettséget és összeomlást is eredményezhet, pánikrohamokkal, alvászavarral, amelyeknek közös eleme egy elementáris erejű szorongás azzal kapcsolatban, hogy valami nagy baj van. A lelki egyensúly és stabilitás visszanyeréséhez tehát első lépésként rendet kell tenni ebben a káoszban, és tisztázni kell, mi is it...

Egy elköteleződés-mentes szexuális kaland megfűszerezheti az életet stabil lelkiállapotú és önértékelésű emberek számára. De nagyon könnyű benne sérülni, ha az erőviszonyok nem kieegyenlítettek. Mikor számít szexuális visszaélésnek egy egyéjszakás kaland? Akkor, ha a felek elvárása nem ugyanaz, azaz a kihasználó fél előzetes célkitűzése az esemény egyszerisége, miközben ezzel ellentétes szándékot kommunikál. Akkor, ha a megtévesztő kommunikáció kihasználja a másik fél sérülékenységét, sebezhetőségét, kielégítetlen érzelmi szükségleteit és azt a látszatot kelti, mintha ezekre a – kimondott vagy kimondatlan - igényekre kielégítően reagálni tudna. Visszaél a másik bizalmával, amely őszinteséget feltételez a kinyilvánított gesztusokban, jóhiszeműen és nyitottan áll a másikkal való kapcsolathoz. Hogy aztán mindezért a naivitásért az áldozat önmagát hibáztathassa „hogy lehettem ilyen buta liba!” felkiáltással. Pedig nagyon könnyű becumizni a szexuális ragadozók áldozatra irán...

Kiborító, amikor igazságtalanul vádolnak bennünket vagy intrikálnak ellenünk. Ráadásul minél inkább magyarázkodsz, annál jobban vágod magad alatt a fát: feltárod a sebezhetőségedet  - amivel további támadási felületetet nyújtasz - és mindenki téged fog hülyének nézni. Az eszetlenül rohangálás ráadásul csak fokozza a tehetetlenségérzésedet. Mit tehetsz tehát? Melanie Tonia Evans , nárcisztikus abúzusra specializálódott gyógyító azt tanácsolja, hogy vidd az ügyet a nyilvánosság elé, kommunikálj nyíltan! (N e feledd: ha vámpírokkal harcolsz, ne maradj velük a sötétben!)  Ettől irtózni fognak. Nem kell támadni őket, elintézik ők magukat egyedül is. Abba kell hagyatni velük a játszmázást, azt pedig csak nyíltsággal lehet. A nárcisztikusnak az a trükkje, hogy egyesével manipulálja az embereket, ezt ne hagyd! Ragaszkodj a tényekhez. Légy nagyon józan, racionális, nyitottan állj a helyzet megoldásához, az esetleges hibák jóvátételéhez.  Ha látják, hogy vádjaikat alá kell tám...

Hogyan bánjunk a nárcisztikussal? Úgy, ahogy ő veled. Háríts, terelj, lebegtess, tegyél úgy, mintha mi se történt volna. Ne vállalj felelősséget (azért, amit ő varrt a nyakadba saját felelősséghárításából). Ne akard megoldani az ő problémáit, ne légy proaktív. Ne légy defenzív. Ne magyarázkodj, ne próbáld bebizonyítani az igazadat. Csak várj és mosolyogj. Nem kell tenned semmit. Saját dugájába fog dőlni. Manipuláld azzal, hogy egy lépéssel előrébb jársz és tudod mit akar. Látszólag vess koncot az egójának, és menj, éld az életed. Ne félj tőle. Gondold végig a legrosszabb következményt, amit elkövethet ellened… és rá fogsz jönni hogy kevésbé rossz, mint megfélemlítve a rabságában élni. Ne félj tőle. Nagyon kicsivel át lehet verni. Ne áruld el neki, hogy tudod, milyen ő. Tégy úgy, mintha minden rendben lenne. Neki, akinek soha semmi nem elég, a „mintha” elég lesz.

Érzelmileg is: ne beszéld meg vele, hogy „ellenségnek” tekinted! Bármilyen szomorú, önvédelmed érdekében kénytelen vagy belátni, hogy akit családtagnak, rokonnak – ezáltal bizalmi, kötődési személynek – hittél, valójában ellenfél, akivel ellenérdekeltek vagytok. Navarro is megerősít ebben a meggyőződésemben: „Ha veszélyben vagyunk, cselekedjünk! Ha a testünkben, a zsigereinkben, az agyunkban érezzük, hogy menekülnünk kell, tegyük meg. Legyünk óvatosak, lehetőleg ne vonjuk magára a figyelmét, csak meneküljünk!” (Joe Navarro: Veszélyes személyiségek, Libri Kiadó, 2015, 278-279. o.) „Gondolkozzunk! Ha rendkívül veszélyes személyiséggel van dolgunk (én idesorolnám a nárcisztikusokat is, nem csak a pszichopatákat), biztonságosabb, ha nem beszéljük meg vele a történteket, hanem inkább arra koncentrálunk, hogy biztonságba helyezzük magunkat. Önmagunk ellen cselekszünk, ha felszólítjuk, hogy kérjen segítséget (magyarul visszajelezzük neki, hogy valami komoly baj van vele), vagy ha túlságosan...

A nárcizmus megértéséhez tudnunk kell, hogy valamilyen korai traumatizálódás eredményeképpen a személynek van egy mély lelki sérülése, amely sebezhetővé, érzékennyé teszi. Ha ezt a fájó pontot valami (akár egy ártatlan megjegyzés) megérinti, a személy teljesen irracionálisan, logikátlanul is viselkedhet. Ilyenkor időt kell adni a nárcisztikus személynek, hogy magához térjen, mert a  kommunikációja nem racionális gondolkodáson alapul ilyenkor, hanem azon, hogy megszabaduljon attól a belső valamitől, amit ő veszélyesnek vagy mérgezőnek él meg és elemi szükségletnek érzi, hogy ezt áttegye valaki másra. Tehát: Ne vedd magadra, de vedd észre, ha ép a saját lemeze kapcsolt be a fejében... várd, amíg lejár, mert addig úgysem tudsz megbeszélni vagy tenni semmit.

Amikor már azt érzed, túl vagy rajta… megjelenik. Ilyenkor még sebezhetőbb vagy, mert azt hiszed, már nem hat rád… pedig vannak olyan trükkök, amikkel bizony kezdheted elölről az egész elszakadási munkát. Nagyon nehéz ezeknek a visszahódítási technikáknak ellenállni, mivel elégtételt kapsz, épp azt hallod, amire vágytál. Hajlamosak vagyunk a jót látni az emberekben és emiatt szívesen feledkezel meg minden rosszról. Magadnak is bizonygatod, hogy ő hátha mégsem nárci és nem azért akar visszamenni, hogy a saját szükségleteit elégítse ki általad. De ne feledd: hiába bizonygatja, hogy megváltozott, ez lehetetlen. Ilyen mélyen gyökerező működésmódot több év kemény munkával lehetne csak megváltoztatni, ha egyáltalán és egyébként még csak bele sem kezd. Több formában találkozhatsz a visszaédesgetéssel. 1.        A gyáva valamelyik ismerősön keresztül fog puhatolózni, hogy is áll a szénája, és bepróbálkozhat-e a kapcsolatfelvétellel, fogod-e hagyni magad b...

"Nincs mindig szükség tervre. Néha elég lélegezni, bízni, elengedni, és megvárni, mi történik." A nárcisztikusok kaotikus és kiszámíthatatlan, zavaros és követhetetlen világában kétségbeesetten próbálunk tervekbe, listákba, naptárakba, „megállapodtunk”-okba kapaszkodni. Hogy aztán hiábavalóságukat tapasztalva még mélyebbre süllyedjünk a saját tehetetlenségünk mocsarába. Nekem megváltás volt egyszer csak elengedni a görcsös igyekezetet, hogy megoldjam a dolgokat. Feladtam. És ezzel oldottam meg a dolgokat. Mert az égieknek adtam fel. Rájuk bíztam. Elkezdtem csak várni és figyelni. Nem proaktívan elébe menni a dolgoknak és mindent előre elrendezni, hogy hátha egyszer nem következne be a katasztrófa. Mindig csak a legszükségesebb lépést tettem meg. Kiszámoltam, mikor van az utolsó pillanat, amikor nekem kell lépni és még akkor is biztonsággal kontrolláltam a dolgokat (tehát véletlenül sem sodródtam!), de addig is esélyt adtam a sorsnak, hogy helyettem intézkedjen és ne é...

Alapszabályok, ha nárcisztikussal kell bánnod: 1. Ismerd meg a jelenséget, hogy kiszámíthasd a játékszabályokat. Ez egy másik társasjáték ugyanis, mint amit te a normális emberi íratlan törvények és normák betartásával játszanál. A játszma lényege, hogy mindig ő nyer és ebben nincs fair play. 2. Ne konfrontálj: ne szembesítsd a hibáival és hogy mit csinál rosszul. Nem kijavítani fogja a viselkedését, hanem magadra zúdítod a hírhedt nárcisztikus haragot, ami a düh legpusztítóbb formája. 3. Húzz határokat és próbáld betartatni a szabályokat. „Ha te így beszélsz velem, akkor…” Vigyázz rá, hogy ne fenyegető legyen a hangnem, hanem a viselkedése következményeiről szóljon, amit röviden, egyszerűen megfogalmazol. Próbáld mindig a gyakorlati megoldás felé terelni a kommunikációt, ami az érzelmi manpipuláció esetében jobb, ha írásban történik. 4. A nárcisztikusnak is vannak gyenge pontjai, ő legalább annyira a te függőd, mint te az ő foglya. Ha ezt tudod, nem félsz annyira az „...

Miért vesszük magunkra? Miért nehéz határt szabni a követelőzésnek? Miért engedjük be a másik negatív érzéseit?  Miért vagyunk védtelenek a másik haragjával szemben? Mert nem tudunk elhatárolódni. Mert az nem is olyan könnyű. Lássuk, hol,bukunk el annak a határnak a meghúzásában, hogy mivel van dolgom és mivel nem, hol kezdődik a másik és meddig tartok én. Miért nehéz határt szabni? A leggyakoribb okok: 1.            Félelem az elhagyatástól, a szeretet elvesztésétől Igent mondasz, és utána bosszankodsz ezen? Ez tipikus mártír-működés, mert csak azért bólintottál rá, hogy szeressenek. Nem tudsz nem-et mondani, mert úgy éreznéd, magadra maradsz. 2.            Félelem a másik haragjától. Korábbi sérülések és gyenge énhatárok miatt nem bírod ki, hogy a másik haragszik rád. 3.           ...

A családtagokkal való kapcsolat megszakítása nagyon nagy lelkiismeretfurdalással jár. Campbell az alább esetekben mégis javasolja: 1. Ha a kapcsolatban bántalmazás zajlik, manipulációra épül, ha állandóan szorongsz, hogy hogy sül el valami. 2. Ha minden kapcsolatfelvétel negatív: kikészít, leszív, azt érezteti veled, hogy nem vagy elég, nem tettél eleget. 3. Ha a kapcsolat olyan sok stresszel jár, hogy az kihat az életed egyéb területeire, pl. munkára. Ha állandóan védekezel,   magyarázkodsz, és másokkal semmi másról nem tudsz beszélni, csak a mérgező családtagoddal való kapcsolatod cikruszairól. 4. Ha a kapcsolat egyoldalú és csak a másik emberről szól, neked soha nem jut tér, idő, a te szükségleteid nem fontosak. 5. Ha kiderül, hogy a másik pletykál rólad, ellened hangolja a külvilágot. 6. Ha a kapcsolat csak pénzkéréséről szól. 7. Ha a másik az őrületbe kerget azzal, hogy nem szól hozzád, játszmázik, hibáztat mindenért. Tehát. Nagyon fáj elengedni a tökéletes cs...