Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

érzelemszabályozás címkéjű bejegyzések megjelenítése

Workshopok az öngondoskodásról, érzelemszabályozásról a "hogyan legyünk jól" és "hogyan csináljuk jól" jegyében

Képzeld el, hogy a képen látható könyveket valaki mind elolvassa, szintetizálja és két óra alatt átadja neked... Elég gyors tempónak tűnik ahhoz, hogy megtaláld életed egyik legnagyobb rejtélyeire, elakadásaidra a választ? Hogy miért érzed magad rosszul, amikor igazából nem bánt vagy bántott senki? Hogy mikor lesz már végre jobb? Hogy miért nem tudsz úgy reagálni helyzetekre, ahogy szeretnél? Lehet, hogy elrugaszkodott célnak tűnik, de 2021 legyen a nagyléptékű gyógyulások éve. (Hiszen a #covid19 által súlyos betegségekkel terhelt 2020 után erre a lélektani egyensúly-helyrebillentésre nagyon is szükségünk van.)  Az illusztrációként szolgáló könyveket tényleg úgy szedtem össze, hogy egyik fontos témánk, a traumatizáló hatású nárcisztikus abúzus szempontjából releváns legyen. Van tehát mihez nyúlni, ha eszközöket keresünk nehézségeink megoldásához. Több évtizednyi munka van benne, mire kiforrott bennem egy olyan, saját élményen, terápiás tapasztalaton és elméleti képződésen alapuló t...

Menekülési stratégia egy érzelmileg fogva tartó bántalmazó kapcsolatból

A nárcisztikus abúzus nagyon fáj. Azzal az igazságos világba vetett hitünkkel élnek vissza, hogy ha nyitottan, jóindulattal közeledünk valakihez, ezt kapjuk viszont. Hogy ha adunk, akkor kapunk. Ha szeretünk, akkor viszontszeretnek. Ha törődünk, a másik is figyel ránk. Rémisztő érzés szembesülni azzal, hogy minden erőfeszítésünk ellenére bántás, sértés, elhagyás, elutasítás, kihasználás jut számunkra osztályrészül. És mivel azt tanultuk, hogy tetteink következményei szorosan összefüggnek tetteink értékével és minőségével, rettenetesen összezavarodunk önmagunk megítélésében és a világ törvényszerűségeiben. Hogy akkor mi a baj velem? Mit csináltam rosszul? Ez akár teljes talajvesztettséget és összeomlást is eredményezhet, pánikrohamokkal, alvászavarral, amelyeknek közös eleme egy elementáris erejű szorongás azzal kapcsolatban, hogy valami nagy baj van. A lelki egyensúly és stabilitás visszanyeréséhez tehát első lépésként rendet kell tenni ebben a káoszban, és tisztázni kell, mi is it...

Az érzelmek kirekesztése a tudatból: a disszociáció

Ha eleged van abból, hogy eleged van, akkor állj meg, és ne menekülj tovább a rossz érzéseid elől.  Ugyanis nem múlnak el tőle, sőt. Az érzelmek üzenetközvetítő szerepe közted és a valóság között evolúciós jelentőségű, és mint minden ősi, természetes és túlélést biztosító jelenség, kívül áll a személyes akarati kontrollon. Ha valami rossz dolog történik velünk, rossz érzéseket élünk át. Logikus? Igen. Innen tudjuk, hogy ez nekünk fáj, ez ránk nézve káros, és ez az érzelem motivál minket az önvédelemre, az ártalomcsökkentő cselekedetekre. Ha valaki azonban egy olyan krónikusan bántalmazott helyzetben találja magát, ahol nincs lehetősége a számára szenvedést okozó helyzet megváltoztatására, a helyzetértékelést elvégző érzelem megváltoztatása (azaz figyelmen kívül hagyása) marad számára az egyetlen lehetőség. Marsha Linehan, aki egy nagyon fájdalmas érzelmi állapotokat átélő betegcsoport, a borderline személyiségzavarral élők számára dolgozott ki érzelemszabályozási készségfejle...

Evészavarok és nárcisztikus abúzus

A nárcisztikus abúzus egyik pszichés következménye lehet a bulímia (vagy az evészavarok egyéb formái).* Az anorexia, a bulímia és az olyan evészavarok, ahol az étel nem élet, hanem méreg, mert az egyén drogként fogyasztja (pl. cukor), az érzelemszabályozás patológiás formáinak számítanak, ahol az érzések felett kontrollt (anorexia), vagy a rossz érzések magából való kivetését (bulímia), vagy az önmegnyugtatást (cukorfogyasztás) a test látja el a lelki önszabályozás helyett. Hogy szoros lehet az összefüggés egy nárcisztikus család dinamikája és a kialakuló evészavar között, az Gabbard megfigyelései alapján nyilvánvaló: „Az anorexiás páciensek anyjához hasonlóan a később bulímiássá váló gyermekek anyja is gyakran úgy viszonyul a gyermekéhez, mint önmaga kiterjesztéséhez. Ezeket a gyermekeket a szülő szelf-tárgyként használja, hogy saját szelfjét legitimálja. A családtagok a többi családtag segítségével tartják fent saját kohéziójuk érzését, függenek egymástól. (…) Van az elfoga...