Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Szeretnék és tudok kapcsolódni az oldalon nemrég megjelent cikkekkel . A szeretet mindent meggyógyít… Igen, ez így van, bár ez volt a csapda sokszor korábban, amibe belesétáltam. Mert nem láttam a különbséget a sérültség (amit valóban gyógyít a szeretet) és a visszafordíthatatlan patológia (ami nem is tud a szeretettel mit kezdeni, így nem is gyógyítja) között. Igen, én is nárcisztikus abúzus túlélő vagyok és túl vagyok rajta. Honnan tudom? Talán világossá válik a következőkből. Nagyon nagy áttörést hozott számomra, amikor egy nárcisztikusok által bántalmazott FB-csoportba kerültem. Áttörést abban, hogy felismerjem, miben voltam. Az én esetemben ugyanis a végtelen undor volt az, ami kilökött végleg a Stockholm-szindrómás traumás kötődésemből. A tettei által kiváltott mérhetetlen undor. Utána kezdtem csak rájönni, hogy miben voltam és ebben segített a csoport. Az, hogy ott szóról szóra olvastam ugyanazt több száz embertől, ami velem is megtörtént. Még a szófordulatok is annyira has...

Az oldal célja nem az, hogy kórusban szidjuk a nárcisztikusokat. Hanem hogy megértve működésüket, megértsük saját érzelmi reakcióinkat. Hogy a probléma felismerése lehetőséget teremtsen a helyzet megoldására. Azt mondod, erre nincs megoldás? Talán nem gyakorlati. Hanem érzelmi. Hogy meggyászolod, hogy ő nem tud szeretni és értékelni téged, és szépen bejárod azt az utat, hogy lemondasz erről a vágyadról. És közben ott élsz tovább mellette, a saját kompromisszumoddal, egyfajta megbékéltségben azzal, hogy mit várhatsz tőle és mit nem. Az is lehet, hogy a megoldás nem érzelmi, csak gyakorlati. Mert sosem tudsz annyira megerősödni, megkeményedni, hogy el tudd viselni a bántalmazását, az érzéketlenségét vagy az igazságtalanságát. És akkor hozol egy - akár anyagi veszteségekkel járó – döntést, hogy eljössz. Konkrétan. Nem elméletben. Nem azt mondom, hogy könnyű. Csak annyit, hogy a panaszkodás, önsajnáltatás mind-mind olyan zsákutca, amely nem vezet sehová. Ja, de. Lefelé. Mert te...

Az tud szeretni, akit szerettek, gondoljuk. De mi van azokkal, akiket nem? Törvényszerűnek tűnne, hogy ők meg nem tudnak szeretni. De - tapasztaljuk -, hogy ez szerencsére nem így van. Lehet, hogy megkeményednek, védőburokkal veszik körbe magukat és a szívüket, de sokak szíve a védőrétegek mélyén nem szűnik meg puhán és fénylően dobogni. Hogyan lehetséges ez? Min múlik? Egy ősi törvényen. Hogy a gyerek szereti a szülőt. Mindennek ellenére. Mindenáron. Bármi áron. Nagyon nagy dolognak kell ahhoz történni, hogy ez a teljesen szeretet megszűnjön létezni. Ha most magadban tiltakozást érzel, hogy "ugyan, én biztosan nem szeretem anyámat, apámat, tettek róla", akkor is felajánlom e gyógyító gondolat lehetőségét. Lehet, hogy elfojtásra került,mert szégyenkezve meg kellett tagadni . Lehet, hogy irracionális bűntudat vagy dependencia, hamis kötelességérzet álcájába van burkolva. Sokan megtagadják vagy azonosulással viszik tovább magukban a szülőt, ami mintaköveté...