Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Traumás kötődésről olyan mérgező kapcsolatokban beszélünk, amelyekben a bántalmazást időszakos – kiszámíthatatlanul bekövetkező – pozitív megerősítések tarkítják, vagy legalábbis az „egyszer majd jobb lesz”-ben való reménykedés. Nem csak túsz és fogvatartója közötti vagy vérfertőző kapcsolatokban fordul ez elő, de kevésbé drámai, hétköznapinak tűnő hosszútávú stabil kapcsolatokban is, ahol a nyugalmasabb (vagy kevésbé fájdalmas) időszakok ellenére nagyon sok a sérülés. A heroinfüggőséghez hasonlítható, ami az utopisztikusan csodálatos boldog élet reményét kínálja, de a lelkedet az utolsó cseppig kiszívja. Ha voltál már ilyen kapcsolatban, vagy láttál ilyet a környezetedben, tudod, milyen erős ez a fajta kötődés, amiből szinte lehetetlen szabadulni. Nehéz, de nem lehetetlen. Van remény az alábbi szempontok segítségével. 1.      1.            Szánd rá magad arra, hogy a valóságban élj. Ha azon kapod magad, hogy ...

"Nincs mindig szükség tervre. Néha elég lélegezni, bízni, elengedni, és megvárni, mi történik." A nárcisztikusok kaotikus és kiszámíthatatlan, zavaros és követhetetlen világában kétségbeesetten próbálunk tervekbe, listákba, naptárakba, „megállapodtunk”-okba kapaszkodni. Hogy aztán hiábavalóságukat tapasztalva még mélyebbre süllyedjünk a saját tehetetlenségünk mocsarába. Nekem megváltás volt egyszer csak elengedni a görcsös igyekezetet, hogy megoldjam a dolgokat. Feladtam. És ezzel oldottam meg a dolgokat. Mert az égieknek adtam fel. Rájuk bíztam. Elkezdtem csak várni és figyelni. Nem proaktívan elébe menni a dolgoknak és mindent előre elrendezni, hogy hátha egyszer nem következne be a katasztrófa. Mindig csak a legszükségesebb lépést tettem meg. Kiszámoltam, mikor van az utolsó pillanat, amikor nekem kell lépni és még akkor is biztonsággal kontrolláltam a dolgokat (tehát véletlenül sem sodródtam!), de addig is esélyt adtam a sorsnak, hogy helyettem intézkedjen és ne é...