Könnyű benézni a nárcisztikusokkal kapcsolatban azt, hogy gyakran tűnnek segítőkésznek, sőt akár önfeláldozónak is. Az altruizmus azonban a jutalmazó központunkat ingerli, mint a csoki és a szex, tehát nem biztos, hogy teljesen önzetlen a dolog. A közösségek szervezésében élen járó, mindenkivel (egészen pontosan az általuk kiszemeltekkel) bűbájosan viselkedő emberek színlelt nagylelkűsége sokszor nem más, mint macchiavellizmus , azaz jól leplezett érdek, melyek mentén a kellemesség eszközével mozgatnak másokat és érhetik el céljaikat, amelyek egyik legfontosabbika, hogy magukat szerethetőnek, fontosnak, jónak élhessék meg és másokat olyan függőségekbe hálózzanak be, ahol aztán valamilyen célra használhatóak lesznek. Az önfeláldozó mártír -játszma nem csak simán manipulatív, hanem egyenesen passzív-agresszív, aminek az agresszív érzelmi minősége könnyen lelepleződik, ha véletlenül nem vagyunk elég hálásak, vagy egyszer az életben nem szeretnénk igénybe venni a ránk tukmált „szolgáltatás
A nárcisztikusok által elkövetett - sokszor rejtett, csak verbálisan és érzelmileg megnyilvánuló - abúzus sokszor nagyobb rombolást végez, mint a nyílt fizikai erőszak. A tünetek felismerésében és az áldozattal való együttérzés kifejezésében segít ez az oldal. Létrehozásának célja az is volt, hogy az angolul bőségesen rendelkezésre álló szakirodalom magyarul is rendelkezésre álljon.