Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Ha eleged van abból, hogy eleged van, akkor állj meg, és ne menekülj tovább a rossz érzéseid elől.  Ugyanis nem múlnak el tőle, sőt. Az érzelmek üzenetközvetítő szerepe közted és a valóság között evolúciós jelentőségű, és mint minden ősi, természetes és túlélést biztosító jelenség, kívül áll a személyes akarati kontrollon. Ha valami rossz dolog történik velünk, rossz érzéseket élünk át. Logikus? Igen. Innen tudjuk, hogy ez nekünk fáj, ez ránk nézve káros, és ez az érzelem motivál minket az önvédelemre, az ártalomcsökkentő cselekedetekre. Ha valaki azonban egy olyan krónikusan bántalmazott helyzetben találja magát, ahol nincs lehetősége a számára szenvedést okozó helyzet megváltoztatására, a helyzetértékelést elvégző érzelem megváltoztatása (azaz figyelmen kívül hagyása) marad számára az egyetlen lehetőség. Marsha Linehan, aki egy nagyon fájdalmas érzelmi állapotokat átélő betegcsoport, a borderline személyiségzavarral élők számára dolgozott ki érzelemszabályozási készségfejle...

Egy 14 éves lány, naplórészlet. Jól látszik a szövegből: érzelmi és verbális bántalmazás zajlik (és tudható a naplóból: szexuális is). Az állatvilág önvédelmi reakcióit is elég megfigyelni, hogy lássuk, ha veszély esetén a harc vagy a menekülés lehetetlen, a halottnak tettetés marad. Ha egy viszonyrendszerben olyan hatalmi elrendezés van, amelyben az áldozat esélye az egyenlő küzdelemre elenyésző - mert a férfi erősebb, mint a nő, a felnőtt erősebb, mint a gyerek, mert a főnök erősebb, mint a beosztott, stb. - , és traumás kötődés vagy függőségi helyzet van, azaz nincs mód a menekülésre sem (gyerek világgá, anya a gyerekeivel a híd alá, munkavállaló munkanélkülire nem mehet, ugye), marad a lélektani kilépés a helyzetből, a stresszélmény tudatosságának leválasztása, az érzelmek kirekesztése. Erre nagyon jó példa, ahogy ez a lány imádkozott egy olyan érzéketlenné válásért, amiről minden le tud peregni. Szerencsére nem sikerült teljesen neki.

Bár a diagnosztikai rendszerekben a szorongásos zavarok a poszttraumás stresszzavaroktól eltérő kategóriát képeznek, gyakran tapasztalható, hogy a traumatizált emberek szorongástól szenvednek. A félelem és szorongás eredetileg adaptív érzések, a túlélést segítik a veszély érzékelésével és a harcra, menekülésre készítéssel vagy ezen lehetőségek hiányában a megdermedéssel vagy a helyzetből való pszichológiai kilépéssel (disszociációval). A félelem valóságos vagy képzelt, de jelenlegi fenyegetettségre adott érzelmi válasz, míg a szorongás a jövőre vonatkozó veszélyre hívja fel a figyelmet. (DSM V) A nárcisztikus abúzus jellemzője a kiszámíthatatlanság, így a nyílt vagy rejtett bántalmazásnak kitett személy folyamatos készenlétben áll, azaz örökösen felhúzott állapotban kell tartania az érzékeit, hogy felkészülve érje a jövőbeni támadás. Ez érthető módon megágyaz egy olyan szorongásos hajlamnak, melynek variációi attól függnek, hogy az adott személy számára milyen viselkedés jelent v...

30 évnyi párkapcsolati kudarc, elcseszett szexuális élet és csillagos magány, illetve 25 évnyi - sötétben tapogatózó, így majdnemhogy hiábavaló - terápiás próbálkozás után 2 éve jutottam el odáig, hogy egy terapeuta visszajelezte nekem a gyermekkori molesztálásom jelentőségét. Ennyi év önismeret és egy pszichológusdiploma után meglepő lehet, ha azt mondom, a traumafeldolgozásnak ott kellett kezdődnie, hogy engem kellett meggyőzni arról, hogy ez abúzus volt. Pedig ennek óriási jelentősége volt, ugyanis a történet egyik megbetegítő aspektusa éppen az volt, hogy a dolgok másképp lettek eladva, mint ahogy az valójában volt. Így gyógyulásom következő stációjaként oknyomozó újságíróként vagy detektívként próbáltam kideríteni, mi történt. Feltúrtam a gyerekkori naplómat, szemtanúkat kerestem fel, és kiadtam a történetet a kezemből egy független újságírónak, hogy mások - immáron felnőtt - szemüvegén keresztül láthassak rá arra, vajon mi történhetett velem. Az igazság kiderítése szükséges...

A nárcisztikus abúzus egyik pszichés következménye lehet a bulímia (vagy az evészavarok egyéb formái).* Az anorexia, a bulímia és az olyan evészavarok, ahol az étel nem élet, hanem méreg, mert az egyén drogként fogyasztja (pl. cukor), az érzelemszabályozás patológiás formáinak számítanak, ahol az érzések felett kontrollt (anorexia), vagy a rossz érzések magából való kivetését (bulímia), vagy az önmegnyugtatást (cukorfogyasztás) a test látja el a lelki önszabályozás helyett. Hogy szoros lehet az összefüggés egy nárcisztikus család dinamikája és a kialakuló evészavar között, az Gabbard megfigyelései alapján nyilvánvaló: „Az anorexiás páciensek anyjához hasonlóan a később bulímiássá váló gyermekek anyja is gyakran úgy viszonyul a gyermekéhez, mint önmaga kiterjesztéséhez. Ezeket a gyermekeket a szülő szelf-tárgyként használja, hogy saját szelfjét legitimálja. A családtagok a többi családtag segítségével tartják fent saját kohéziójuk érzését, függenek egymástól. (…) Van az elfoga...

Ezt és az ehhez hasonló oldalakat felnőttek olvassák, közülük sokan bántalmazó kapcsolatok túlélői. De mi van azokkal a gyerekekkel, akik nem kereshetik poszttraumás tüneteikre, panaszaikra a gyógyírt és a magyarázatot az interneten? Az ő sérüléseikre közvetett módon tüneteik vagy viselkedésük hívja fel a figyelmet, és a körülöttük élő felnőttek felelőssége, hogy választ és segítséget kapjanak problémáikra. Dr. Renéé P. Marks, a serdülőkori disszociációról szóló debreceni előadásán (2018) az alábbi viselkedésbeli problémákat sorolta fel traumatizáltság esetén: 1. A szabályoknak való gyakori ellenszegülés 2. Másokkal szembeni agresszió 3. Intenzív dühkitörések 4. Extrém hangulatingadozások 5. Mások megtévesztése, hazudozás 6. Irányító, utasítgató viselkedés 7. Korlátokkal és külső kontrollal szembeni alacsony tűrőképesség 8. Mások hibáztatássa saját hibákért, problémákért 9. Újdonságok és változások nehéz kezelése 10. Kapcsolatokon belül a társat kihasználó és manipulatí...

A trauma hatásai A traumatizáció hatásmechanizmusáról való tudás, lelki működésünk tudatossága fél gyógyulás, ahogy előző posztunk is hangsúlyozta a pszichoedukáció fontosságát. Ennek érdekében fordítottam le a trauma lélektani utóhatásait ábrázoló infografikát . A biztonság elvesztése :   A világ egy olyan hellyé válik, ahol bármi megtörténhet. A veszélyérzékelés hiánya :  Honnan tudhatnád, mi veszélyes, ha az bánt, akiben megbíztál és neked ez számít normálisnak? A bizalom elvesztése :  Ez különösen akkor igaz, ha a bántalmazó családtag, vagy családi barát. Szégyen : Rettentő, elsöprő erejű, bénító erejű szégyen. Gyerekként még egy iskolai feladatban elkövetett hibázás is kiválthatja a szégyenérzetet. Egy ilyen gyerek olyan felnőtté érhet, aki nem tudja elviselni, ha téved, mert annyira aktiválódik benne ez a mérgező érzés. Az intimitásra való képesség elvesztése :  A gyerekkorukban szexuálisan molesztáltak számára a szexuális kapcsolat vagy k...

Miért is fontos a CPTSD a nárcisztikus visszaélések blogján? Több pszichológus és coach megegyezik abban, hogy azok az emberek, akik C-PTSD-ben szenvednek, sokkal gyakrabban esnek áldozatul nárcisztikus abúzusnak, bántalmazásnak. Mi több, mindenki, aki nárcisztikus abúzus és/vagy bántalmazó kapcsolat áldozata lett (akár többször is), az biztosan C-PTSD-ben szenvedett már régebb óta, és pontosan emiatt a működésmód miatt válhatott nárcisztikusok áldozatává (nekem ez jobban hangzik, mint az ’azért vonzotta be a nárcit, hogy tanuljon belőle bla bla’) Vannak pszichológusok, akik már nem szeretik a ’zavar’ szót használni, mivel megbélyegző, hanem helyette poszt-traumás stressz válaszról beszélnek.   Richard Grannon  egyike ezeknek a pszichológusoknak. A Youtube-on rengeteg nagyon érdekes, ismeretterjesztő és megoldást nyújtó videója található meg angolul. Ha lehetőség van rá, nagyon ajánlatos őt nézni, hallgatni: a nárcisztikus abúzus és a CPTSD témáiban igazán nagy tudású...

Miért kötődünk a bántalmazóhoz? Akármilyen furcsa, ez van: nehéz szabadulni. Mindannyian tapasztaljuk, mennyire nehéz elengedi azt, aki bánt minket. Patológiás, de nem a mi patológiánk miatt. Ez egy visszaélés azzal, hogy bajban vagyunk és egy erős, hatalmas személy védelmezésére vágyunk. Ja, hogy a bajt épp az okozza, akitől egyben a megmentésre is számítunk? Hja igen, ez beteg. Az egész gyerekkorban kezdődik, amikor a bántalmazott gyerek kénytelen továbbra is a róla gondoskodó felnőtt közelében maradni, mert nincs hová mennie a nagy, veszélyes világban. Ez egy biológiai kód. A túszul ejtett rabok olyan traumát szenvednek el, hogy beindul egy szinte automatikus folyamat: visszacsúsznak egy gyermekien kiszolgáltatott állapotba, és épp a túszejtő az a hatalommal rendelkező személy, akin az életük múlik, tehát perverz módon hozzá fognak kötődni. Ez a Stockholm-szindróma. 4 tényező együttes jelenléte elég a kialakulásához és nárcisztikus bántalmazás esetén is életbe lép: 1. A...

Az alábbi cikk a komplex poszttraumatikus stressz zavart ismerteti Tóth Kata fordításában. A complex poszttraumás stressz zavar (C-PTSD) olyan állapot, mely akkor jelentkezhet, ha krónikusan vagy hosszú időn át tartóan érzelmi traumának van kitéve az áldozat, melyből nincs, vagy nagyon kevés a reménye a kitörésre, elmenekülésre. A helyzet fölött nincs, vagy nagyon kevés irányítása van. Ilyen helyzetek a következők lehetnek: családon belüli érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazás gyermekkori érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazás fogságban tartottság vagy elrablás rabság vagy kényszermunka hosszú ideig tartó bebörtönözöttség és kínzás a személyes határok ismételt megsértése, áthágása egy másik személy, személyek vagy heyzet által az áldozat hosszan fennálló tárgyiasítása gázlángozásnak és hamis vádaknak kitettség hosszan fennálló következetlen, húzd-meg-ereszd-meg vagy váltakozó dühös és beszippantó/elcsábító viselkedésnek kitettség mentálisan va...