A komplex traumatizáció (C-PTSD) lélektani következményei

A trauma hatásai

A traumatizáció hatásmechanizmusáról való tudás, lelki működésünk tudatossága fél gyógyulás, ahogy előző posztunk is hangsúlyozta a pszichoedukáció fontosságát.

Ennek érdekében fordítottam le a trauma lélektani utóhatásait ábrázoló infografikát.

A biztonság elvesztése :  A világ egy olyan hellyé válik, ahol bármi megtörténhet.

A veszélyérzékelés hiánya: Honnan tudhatnád, mi veszélyes, ha az bánt, akiben megbíztál és neked ez számít normálisnak?

A bizalom elvesztése: Ez különösen akkor igaz, ha a bántalmazó családtag, vagy családi barát.

Szégyen: Rettentő, elsöprő erejű, bénító erejű szégyen. Gyerekként még egy iskolai feladatban elkövetett hibázás is kiválthatja a szégyenérzetet. Egy ilyen gyerek olyan felnőtté érhet, aki nem tudja elviselni, ha téved, mert annyira aktiválódik benne ez a mérgező érzés.

Az intimitásra való képesség elvesztése: A gyerekkorukban szexuálisan molesztáltak számára a szexuális kapcsolat vagy kerülendő, vagy valami olyasmi, amibe azért mennek bele, hogy elismerést kapjanak, (mivel gyerekként megtanulják, hogy a szexen keresztül kapják meg azt a figyelmet, amire vágynak), így az áldozat promiszkuus személlyé válik.

Disszociáció: Gyakori, hogy a gyerek, annak érdekében, hogy megküzdjön azzal, ami a bántalmazás során történik vele, disszociál, azaz leválasztja a tudatosságát a történésekről. Később ez megküzdési stratégiájává válik, amelyet mindannyiszor alkalmaz, valahányszor érzelmileg megterhelő helyzetben találja magát.  

A fizikai kapcsolat elvesztése a testtel: A szexuális és fizikai abúzus áldozatainak nehéz a testükben maradni. Ahogy azt Bessel van der Kolk írja a The Body Keeps the Score (A test számon tartja) című könyvében, bizonyos szempontból azt élik meg, hogy a testük cserben hagyta őket és a fizikai érzeteket kikapcsolják. Például sokáig elfelejtenek WC-re menni. Emiatt a traumatizáltak terápiájában alkalmazott olyan módszerek, mint például a jóga, nehezebb lehet számukra.

A Szelférzet (Énérzet) hiánya: Az elsődleges gondozó egyik legfontosabb feladata, hogy segítsen rájönni, kik vagyunk azáltal, hogy tükröz minket. Ha ő maga volt a bántalmazó, akkor a nem tud egészségesen kialakulni a Szelfünk (önmagunkról való tudásunk) és egy Hamis Ént fogunk működtetni.

Az önértékelés hiánya: A traumatúlélők, a szexuális molesztálás áldozatai különösen szélsőséges végleteit élik meg annak, hogy különlegesek, grandiózus hiedelmeket táplálva magukról, illetve azt, hogy szennyezettek és rosszak. A traumatúlélők valóban különlegesek: mesterei a túlélésnek, de saját maguk felnagyítása nem más, mint gondosan kidolgozott védekezés annak az elviselhetetlen érzés ellen, hogy számkivetetettek és érdemtelenek a szeretetre.

A trauma újrajátszása: Újrateremtődik a gyerekkori környezet dinamikája, hasonló kimenetet várva, de másban reménykedve. Az áldozat például szinte kiprovokálja a partnere hűtlenségét, bár közben nagyon szeretné, hogy ezúttal máshogy történjenek a dolgok és ezáltal megoldódjon gyerekkori dilemmája. Ez a stratégia kudarcra van ítélve, mivel a szükséglet a múltban gyökerezik és az a jelenben nem kielégíthető. Ráadásul a másik fél is átverés áldozata lesz, hiszen az áldozat végig azt várja, partnere mikor jár el a traumához hasonló módon, azaz minden megnyilvánulását az árulás jelének fog tekinteni, ha a fenti példánál maradunk.

Forrás: http://www.echoparenting.org/the-impact-of-trauma/#web