Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Sokakat hiábavalóan biztatnak mások arra, hogy húzzák meg a határaikat, valamikor úgy kondicionálták őket, hogy a hozzájuk közel állók igényeit szem előtt tartva ezt ne tehessék meg a fontos másik haragjának vagy elutasításának a veszélye nélkül. Gordon Johnson képe a Pixabay-ről A Young és munkatársai nevéhez fűződő sématerápia (Young és mtsa, 2003) lényege azoknak a korai tapasztalatoknak a téves hiedelemrendszerré kovácsolódott torzító szemüvegének a levétele, hogy belássuk: az egy dolog, hogy mi azt hisszük, hogy vége a világnak, ha nem a másik akaratához igazodunk, de ez nem biztos, hogy így van. Különösen fontos ezt belátni azoknak, akik nárcisztikus emberek áldozataivá válnak, ugyanis az énközpontú emberek vezérmotívuma épp az, hogy megfélemlítéssel (azaz haragjuk fegyverként való felhasználásával) saját akaratuk és igényeik mások általi kielégítését érjék el. A sématerápia szerzői többféle forgatókönyvét is leírták annak, hogy milyen dinamika mentén rendeli valaki...

Tudom, hogy igazságtalan, hogy neked kell magadról gondoskodni érzelmileg, ha nárcisztikussal vagy kapcsolatban. Pláne, ha ez egy szülő, akitől tényleg joggal várnád el, hogy figyeljen rád oda, akarjon neked megnyugtató és támogató jelenlétet nyújtani. Mégsem tudok jobb tanácsot adni ennél, hiszen arra bizony hiába vársz, hogy ő megérzi, hogy mire van szükséged és megadja neked. Ráadásul az esetek nagy részében ő maga kelti azt a stresszhelyzetet, amit valahogy le kell csengetni. Ahogy azt az érzelemszabályozásidegrendszeri folyamatairól korábban írtam, a krónikus stressznek kitett idegrendszermáshogy reagálja le a veszélyhelyzetet. Az érvelés egyszerűsége kedvéért soroljuk   a komplex traumatizáció kategóriájába a mérgező emberekkel való szoros kapcsolatot, hiszen sosem lehet tudni, milyen húzással állnak elő. Ez a fajta készenlét önmagában, de együttesen azokkal a fájó, ártó beszólásokkal, bántásokkal, cserbenhagyás-élményekkel, átverésekkel különösen kimeríti a krónikus str...

Bár a diagnosztikai rendszerekben a szorongásos zavarok a poszttraumás stresszzavaroktól eltérő kategóriát képeznek, gyakran tapasztalható, hogy a traumatizált emberek szorongástól szenvednek. A félelem és szorongás eredetileg adaptív érzések, a túlélést segítik a veszély érzékelésével és a harcra, menekülésre készítéssel vagy ezen lehetőségek hiányában a megdermedéssel vagy a helyzetből való pszichológiai kilépéssel (disszociációval). A félelem valóságos vagy képzelt, de jelenlegi fenyegetettségre adott érzelmi válasz, míg a szorongás a jövőre vonatkozó veszélyre hívja fel a figyelmet. (DSM V) A nárcisztikus abúzus jellemzője a kiszámíthatatlanság, így a nyílt vagy rejtett bántalmazásnak kitett személy folyamatos készenlétben áll, azaz örökösen felhúzott állapotban kell tartania az érzékeit, hogy felkészülve érje a jövőbeni támadás. Ez érthető módon megágyaz egy olyan szorongásos hajlamnak, melynek variációi attól függnek, hogy az adott személy számára milyen viselkedés jelent v...

Szeretnék és tudok kapcsolódni az oldalon nemrég megjelent cikkekkel . A szeretet mindent meggyógyít… Igen, ez így van, bár ez volt a csapda sokszor korábban, amibe belesétáltam. Mert nem láttam a különbséget a sérültség (amit valóban gyógyít a szeretet) és a visszafordíthatatlan patológia (ami nem is tud a szeretettel mit kezdeni, így nem is gyógyítja) között. Igen, én is nárcisztikus abúzus túlélő vagyok és túl vagyok rajta. Honnan tudom? Talán világossá válik a következőkből. Nagyon nagy áttörést hozott számomra, amikor egy nárcisztikusok által bántalmazott FB-csoportba kerültem. Áttörést abban, hogy felismerjem, miben voltam. Az én esetemben ugyanis a végtelen undor volt az, ami kilökött végleg a Stockholm-szindrómás traumás kötődésemből. A tettei által kiváltott mérhetetlen undor. Utána kezdtem csak rájönni, hogy miben voltam és ebben segített a csoport. Az, hogy ott szóról szóra olvastam ugyanazt több száz embertől, ami velem is megtörtént. Még a szófordulatok is annyira has...

Az oldal célja nem az, hogy kórusban szidjuk a nárcisztikusokat. Hanem hogy megértve működésüket, megértsük saját érzelmi reakcióinkat. Hogy a probléma felismerése lehetőséget teremtsen a helyzet megoldására. Azt mondod, erre nincs megoldás? Talán nem gyakorlati. Hanem érzelmi. Hogy meggyászolod, hogy ő nem tud szeretni és értékelni téged, és szépen bejárod azt az utat, hogy lemondasz erről a vágyadról. És közben ott élsz tovább mellette, a saját kompromisszumoddal, egyfajta megbékéltségben azzal, hogy mit várhatsz tőle és mit nem. Az is lehet, hogy a megoldás nem érzelmi, csak gyakorlati. Mert sosem tudsz annyira megerősödni, megkeményedni, hogy el tudd viselni a bántalmazását, az érzéketlenségét vagy az igazságtalanságát. És akkor hozol egy - akár anyagi veszteségekkel járó – döntést, hogy eljössz. Konkrétan. Nem elméletben. Nem azt mondom, hogy könnyű. Csak annyit, hogy a panaszkodás, önsajnáltatás mind-mind olyan zsákutca, amely nem vezet sehová. Ja, de. Lefelé. Mert te...

Nárcisztikus abúzus áldozatává bárki válhat, bár bizonyos gyermekkori sérülések kiszolgáltatottabbá teszik az embert arra, hogy bántalmazó kapcsolatban találja magát. Az egyik ilyen jelenség az a fajta érzelmi elhanyagolás, amikor a gyerek azt érzi, hogy környezete nem veszi észre őt és a szükségleteit, ő nem fontos, azaz gyakorlatilag láthatatlan, nem létezik szülei számára. Ez komoly pszichés következményekkel jár, ugyanis az egészséges testi-lelki fejlődéshez alapszükséglet lenne, hogy lássanak, érzékeljenek bennünket, elismerjék a létünket, tükrözzék a lényegünket. Így az állatvilágban tapasztalható egyik alapvető túlélési stratégiával szemben, ahol az egyed beleolvad környezetébe és észrevehetetlenségével védi magát a támadástól, az emberi fajnál ez a túlélőstratégia visszafelé is elsülhet. Alapvető érzelmi igényünknek a kielégületlensége ugyanis hajlamossá tesz minket arra, hogy bármit megtegyünk vagy eltűrjünk azért, hogy valaki észrevegyen minket. Az elhanyagolt személy...

Egy elköteleződés-mentes szexuális kaland megfűszerezheti az életet stabil lelkiállapotú és önértékelésű emberek számára. De nagyon könnyű benne sérülni, ha az erőviszonyok nem kieegyenlítettek. Mikor számít szexuális visszaélésnek egy egyéjszakás kaland? Akkor, ha a felek elvárása nem ugyanaz, azaz a kihasználó fél előzetes célkitűzése az esemény egyszerisége, miközben ezzel ellentétes szándékot kommunikál. Akkor, ha a megtévesztő kommunikáció kihasználja a másik fél sérülékenységét, sebezhetőségét, kielégítetlen érzelmi szükségleteit és azt a látszatot kelti, mintha ezekre a – kimondott vagy kimondatlan - igényekre kielégítően reagálni tudna. Visszaél a másik bizalmával, amely őszinteséget feltételez a kinyilvánított gesztusokban, jóhiszeműen és nyitottan áll a másikkal való kapcsolathoz. Hogy aztán mindezért a naivitásért az áldozat önmagát hibáztathassa „hogy lehettem ilyen buta liba!” felkiáltással. Pedig nagyon könnyű becumizni a szexuális ragadozók áldozatra irán...

Miért is fontos a CPTSD a nárcisztikus visszaélések blogján? Több pszichológus és coach megegyezik abban, hogy azok az emberek, akik C-PTSD-ben szenvednek, sokkal gyakrabban esnek áldozatul nárcisztikus abúzusnak, bántalmazásnak. Mi több, mindenki, aki nárcisztikus abúzus és/vagy bántalmazó kapcsolat áldozata lett (akár többször is), az biztosan C-PTSD-ben szenvedett már régebb óta, és pontosan emiatt a működésmód miatt válhatott nárcisztikusok áldozatává (nekem ez jobban hangzik, mint az ’azért vonzotta be a nárcit, hogy tanuljon belőle bla bla’) Vannak pszichológusok, akik már nem szeretik a ’zavar’ szót használni, mivel megbélyegző, hanem helyette poszt-traumás stressz válaszról beszélnek.   Richard Grannon  egyike ezeknek a pszichológusoknak. A Youtube-on rengeteg nagyon érdekes, ismeretterjesztő és megoldást nyújtó videója található meg angolul. Ha lehetőség van rá, nagyon ajánlatos őt nézni, hallgatni: a nárcisztikus abúzus és a CPTSD témáiban igazán nagy tudású...