Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

A nyílt vagy rejtett bántalmazás természetét vizsgálva a szexualitás kérdése is megkerülhetetlen, hiszen a kapcsolati drámáknak elkerülhetetlen terepe a szexuális viselkedés. A szexuális perverziók részét képezik annak a megértésre váró rejtélynek, mely annyi sérülést és fájdalmat okoz. A szexuális fantáziák igen széles tárházát tekinti a jog és a pszichiátria rendben lévőnek, mindaddig, amíg az nem okoz kárt a másik személynek. [1] A nárcisztikusok önmagukat egészségesnek tartó megnyilvánulásaira adott kételyeim mentén mindig is motoszkált bennem a kérdés, hogy a hétköznapi értelemben perverzióknak tekintett és ebben az értelemben szőr mentén, de azért társadalmilag mégis tolerált szexuális viselkedés mennyire tekinthető egészségesnek, ha ez a fantázia mások bántására vagy a bántalmazás elviselésére vonatkozik. Nagyon tág fogalom az egészségesség, így ennek a definiálásába lehetetlen küldetés belemenni jelen cikk keretei között, érdemes lehet viszont számba venni a szadomazochiszt...

Miért baj az, hogy nem egyformán vélekedünk? Hétköznapi dilemmámra most is találtam némi választ a nárcizmusra vonatkozó pszichodinamikai magyarázatoknál. Narcisszosz mítosza nem az önmagába szerelmes fiúról szól, hanem az önmagához tökéletesen hasonlító másik iránti szerelembe esésről. (Crisp - Gabbard: A nárcisztikusok sérelmei, Oriold Kiadó, Budapest, 2020) Ha a nárcisztikus vegytisztán önmagába lenne szerelmes, nem használna másokat arra, hogy visszatükrözzék önmaga tökéletesnek, idealizálhatónak tűnő mását. Amit a nárcisztikus akar, az az önmaga klónozott mása. Ezért akarja a Másikat tökéletesnek látni. A hozzá közel álló Másik mindig az ő Énjének a kiterjesztése, nem egy tőle független, elkülönült személy. A nárcisztikus, ha tükörbe néz, a legszebbnek akarja látni magát. És mivel a Másikkal való kapcsolatát önmaga tükrözésének (nem egy másik ember szuverén és autonóm létezésének) tekinti, abban pontosan ugyanazt akarja látni, amit ő helyesnek, szépnek és jónak lát. Ha nem a...

A rejtett nárcisztikus személy a jogosultságtudatáról ismerhető fel leginkább, azaz arról a megrendíthetetlen hozzáállásról, hogy a világnak ki kell szolgálnia megkülönböztetett státuszát. A nárcisztikus drogszerűen függ attól az érzéstől, hogy ő különleges, és másokra van szüksége ahhoz, hogy hozzájuk képest érezhesse ezt. Ennek során követelőzve veti alá a másikat a saját akaratának felsőbbrendűség-érzésének fenntartásához. Az buktathatja le az egyébként másokra tekintettel lévőnek mutatkozó nárcisztikusokat, ha felsőbbrendű státuszukat fenyegető helyzetekben dühödt felháborodásban törnek ki, hogy „márpedig ez nekik jár”.  A környezet számára a meglepetést az okozhatja, hogy a nárcisztikus titokban nagyravágyó terveket dédelgetett, ambícióit gyakran álszerénység fedi. Ha nincs veszélyben az egója, újra visszahúzódik és ártatlannak, ártalmatlannak tűnik.