Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

A nárcisztikus abúzus nagyon fáj. Azzal az igazságos világba vetett hitünkkel élnek vissza, hogy ha nyitottan, jóindulattal közeledünk valakihez, ezt kapjuk viszont. Hogy ha adunk, akkor kapunk. Ha szeretünk, akkor viszontszeretnek. Ha törődünk, a másik is figyel ránk. Rémisztő érzés szembesülni azzal, hogy minden erőfeszítésünk ellenére bántás, sértés, elhagyás, elutasítás, kihasználás jut számunkra osztályrészül. És mivel azt tanultuk, hogy tetteink következményei szorosan összefüggnek tetteink értékével és minőségével, rettenetesen összezavarodunk önmagunk megítélésében és a világ törvényszerűségeiben. Hogy akkor mi a baj velem? Mit csináltam rosszul? Ez akár teljes talajvesztettséget és összeomlást is eredményezhet, pánikrohamokkal, alvászavarral, amelyeknek közös eleme egy elementáris erejű szorongás azzal kapcsolatban, hogy valami nagy baj van. A lelki egyensúly és stabilitás visszanyeréséhez tehát első lépésként rendet kell tenni ebben a káoszban, és tisztázni kell, mi is it...

Mert elhitet velünk valamit, ami nincs, de jó lenne, ha lenne: mint jó horgász a megfelelő csali felhelyezésével, letapogatja legfőbb reményeinket, vágyainkat és azok teljesítésére mind ígéretet is tesz. Mire feltűnik, hogy mindebből semmi nem teljesül, már rég kattant a zár. És akkor azt tesz velünk, amit akar. Legfőképpen hatalmat gyakorol, mert ez a céljuk egy kapcsolatban. Nem a szeretet. Mert elhisszük, hogy nincs jobb. Pedig a semminél ez nem jobb, hanem rosszabb. Mégis, kevesen kockáztatják meg a „halálugrást” a semmibe, így benneragadnak egy halálos ölelésben. Mit tehetünk? Tudatosítsuk valós igényeinket és szükségleteinket és ütköztessük a valósággal. „Valóban erre vágyom?” Mondani bármit lehet, de a tettek beszélnek. Ne azt figyeljük, amit mond, hanem hogy mit tesz. Ha arra a következtetésre jutunk, hogy lehet, hogy mástól sem, de tőle BIZTOS, HOGY NEM kapjuk meg azt, amit szeretnénk, érdemes megvizsgálni, mire várunk. A reménynek tűnő önámítás gyakran a szeretet ...

Fontosnak találom tovább magyarázni a nárcisztikus abúzus eltűrése (sőt mi több, keresése) illetve a drogfüggőség közötti párhuzamokat, ugyanis bármilyen hihetetlen, ugyanarról a jelenségről van szó. Ennek megértése nélkül nem lehet szabadulni abból az ismétlődő helyzetből, hogy vagy meg sem próbálunk véget venni az ilyen dinamikára épülő kapcsolatoknak, vagy ha mégis, próbálkozásaink gyöngék és erőtlenek egy olyan ellenféllel szemben, akinek szintén mi vagyunk a drogja. (Csak ő még kérlelhetetlenebbül akarja a „szert”, mert még annyira sincsenek alternatívái.) És ha véletlenül ki is lépünk egy időre, az elvonási tünetek kínja vissza-, és visszaküld minket egy pofonért. No de miért? -szoktátok ezt oly gyakran kérdezni a kanapén. Több oka is van, de a drogfüggővé válás egyik alaptényezője egy eredendő sérülékenység, amely elsősorban a korai elhanyagolás és/vagy traumatizálódás talaján jön létre. Azért vagyunk kiszolgáltatva az addikciót okozó szereknek, mert a függő agy gy...

Érzelmileg is: ne beszéld meg vele, hogy „ellenségnek” tekinted! Bármilyen szomorú, önvédelmed érdekében kénytelen vagy belátni, hogy akit családtagnak, rokonnak – ezáltal bizalmi, kötődési személynek – hittél, valójában ellenfél, akivel ellenérdekeltek vagytok. Navarro is megerősít ebben a meggyőződésemben: „Ha veszélyben vagyunk, cselekedjünk! Ha a testünkben, a zsigereinkben, az agyunkban érezzük, hogy menekülnünk kell, tegyük meg. Legyünk óvatosak, lehetőleg ne vonjuk magára a figyelmét, csak meneküljünk!” (Joe Navarro: Veszélyes személyiségek, Libri Kiadó, 2015, 278-279. o.) „Gondolkozzunk! Ha rendkívül veszélyes személyiséggel van dolgunk (én idesorolnám a nárcisztikusokat is, nem csak a pszichopatákat), biztonságosabb, ha nem beszéljük meg vele a történteket, hanem inkább arra koncentrálunk, hogy biztonságba helyezzük magunkat. Önmagunk ellen cselekszünk, ha felszólítjuk, hogy kérjen segítséget (magyarul visszajelezzük neki, hogy valami komoly baj van vele), vagy ha túlságosan...

Amikor már azt érzed, túl vagy rajta… megjelenik. Ilyenkor még sebezhetőbb vagy, mert azt hiszed, már nem hat rád… pedig vannak olyan trükkök, amikkel bizony kezdheted elölről az egész elszakadási munkát. Nagyon nehéz ezeknek a visszahódítási technikáknak ellenállni, mivel elégtételt kapsz, épp azt hallod, amire vágytál. Hajlamosak vagyunk a jót látni az emberekben és emiatt szívesen feledkezel meg minden rosszról. Magadnak is bizonygatod, hogy ő hátha mégsem nárci és nem azért akar visszamenni, hogy a saját szükségleteit elégítse ki általad. De ne feledd: hiába bizonygatja, hogy megváltozott, ez lehetetlen. Ilyen mélyen gyökerező működésmódot több év kemény munkával lehetne csak megváltoztatni, ha egyáltalán és egyébként még csak bele sem kezd. Több formában találkozhatsz a visszaédesgetéssel. 1.        A gyáva valamelyik ismerősön keresztül fog puhatolózni, hogy is áll a szénája, és bepróbálkozhat-e a kapcsolatfelvétellel, fogod-e hagyni magad b...

Traumás kötődésről olyan mérgező kapcsolatokban beszélünk, amelyekben a bántalmazást időszakos – kiszámíthatatlanul bekövetkező – pozitív megerősítések tarkítják, vagy legalábbis az „egyszer majd jobb lesz”-ben való reménykedés. Nem csak túsz és fogvatartója közötti vagy vérfertőző kapcsolatokban fordul ez elő, de kevésbé drámai, hétköznapinak tűnő hosszútávú stabil kapcsolatokban is, ahol a nyugalmasabb (vagy kevésbé fájdalmas) időszakok ellenére nagyon sok a sérülés. A heroinfüggőséghez hasonlítható, ami az utopisztikusan csodálatos boldog élet reményét kínálja, de a lelkedet az utolsó cseppig kiszívja. Ha voltál már ilyen kapcsolatban, vagy láttál ilyet a környezetedben, tudod, milyen erős ez a fajta kötődés, amiből szinte lehetetlen szabadulni. Nehéz, de nem lehetetlen. Van remény az alábbi szempontok segítségével. 1.      1.            Szánd rá magad arra, hogy a valóságban élj. Ha azon kapod magad, hogy ...

Hiába jópofa, lehengerlő egy társ, ha igazából nem jóindulatú és nagylelkű. A „szeretetük” igazából nem más, mint birtoklási vágy, hogy hatalmuk lehessen fölöttünk. Ez magyarázza, hogy bizony nem örülnek annak, ha ki akarunk lépni a kapcsolatból. Alapvető kontrolligényüket fosztjuk meg a kielégüléstől, elvesszük tőlük kielégülésük forrását, hogy valaki rájuk figyel, velük foglalkozik, értük van és létezik. A nárcisztikus nem létezik, csak ha valaki tükrözi őt. Naná, hogy nem akar megsemmisülni. Ezért hát inkább él a megsemmisítő harag és bosszú, fenyegetés és halálos léprecsalás eszközeivel, csak hogy visszacsalogassa a legyet a hálóba. A nárcisztikus minden erőfeszítése arra irányul, hogy fenntarthassa saját idealizált énképét. A cél szentesíti az eszközt: semmi és senki nem érdekli, gátlástalanul arra használ másokat, hogy ezt a képet jelezzék neki vissza. Ha kell, kényszeríti őket erre, vagy zsarolással, büntetéssel, manipulációval éri el, hogy azt kapja, amit akar. Aki nem haj...

A családtagokkal való kapcsolat megszakítása nagyon nagy lelkiismeretfurdalással jár. Campbell az alább esetekben mégis javasolja: 1. Ha a kapcsolatban bántalmazás zajlik, manipulációra épül, ha állandóan szorongsz, hogy hogy sül el valami. 2. Ha minden kapcsolatfelvétel negatív: kikészít, leszív, azt érezteti veled, hogy nem vagy elég, nem tettél eleget. 3. Ha a kapcsolat olyan sok stresszel jár, hogy az kihat az életed egyéb területeire, pl. munkára. Ha állandóan védekezel,   magyarázkodsz, és másokkal semmi másról nem tudsz beszélni, csak a mérgező családtagoddal való kapcsolatod cikruszairól. 4. Ha a kapcsolat egyoldalú és csak a másik emberről szól, neked soha nem jut tér, idő, a te szükségleteid nem fontosak. 5. Ha kiderül, hogy a másik pletykál rólad, ellened hangolja a külvilágot. 6. Ha a kapcsolat csak pénzkéréséről szól. 7. Ha a másik az őrületbe kerget azzal, hogy nem szól hozzád, játszmázik, hibáztat mindenért. Tehát. Nagyon fáj elengedni a tökéletes cs...

Milyen szakítani egy nárcisztikussal? Kihívásokkal teli, mint maga a kapcsolat. 1. Hozzászoktál ahhoz, hogy állandóan a viselkedését elemzed, ezt eléggé nehéz abbahagyni. Ha tovább akarsz lépni, tudatosan kényszerítened kell magad arra, hogy ne rajta agyalj. 2. Ahhoz, hogy vele tudj maradni, racionalizálnod kellett az irracionális viselkedését, azaz állandóan felmentetted, kiszolgáltad az önámítását, magad előtt is tagadtad, hogy bánt, átértelmezted a hazugságait. Ha szakítás után hiányozni fog, ugyanezt fogod csinálni, meghamisítod az emlékeidet és a tapasztalataidat azzal, hogy „áh, nem is volt olyan rossz”. Ahhoz, hogy erről leszokj, szigorú kapcsolatmegvonásra van szükség (no contact). 3. Szorongani fogsz. Egyrészt, mert kialakított benned egy magas szorongásszintet az örökös cirkuszokkal, és az idegrendszered erre állt be, másrészt a szakítás eleve jár szorongással, pláne, ha még fenyeget is. Ráadásul a szex is megszűnt, ami termelne annyi dopamint, hogy csillapítsa a sz...