Nárcisztikus abúzus, mint függőség - 2. rész

Fontosnak találom tovább magyarázni a nárcisztikus abúzus eltűrése (sőt mi több, keresése) illetve a drogfüggőség közötti párhuzamokat, ugyanis bármilyen hihetetlen, ugyanarról a jelenségről van szó.

Ennek megértése nélkül nem lehet szabadulni abból az ismétlődő helyzetből, hogy vagy meg sem próbálunk véget venni az ilyen dinamikára épülő kapcsolatoknak, vagy ha mégis, próbálkozásaink gyöngék és erőtlenek egy olyan ellenféllel szemben, akinek szintén mi vagyunk a drogja. (Csak ő még kérlelhetetlenebbül akarja a „szert”, mert még annyira sincsenek alternatívái.) És ha véletlenül ki is lépünk egy időre, az elvonási tünetek kínja vissza-, és visszaküld minket egy pofonért.

No de miért? -szoktátok ezt oly gyakran kérdezni a kanapén.

Több oka is van, de a drogfüggővé válás egyik alaptényezője egy eredendő sérülékenység, amely elsősorban a korai elhanyagolás és/vagy traumatizálódás talaján jön létre. Azért vagyunk kiszolgáltatva az addikciót okozó szereknek, mert a függő agy gyerekkori sérülések hatására az örök kibillentség állapotában van. Egy homeosztatikus egyensúlyra gondolok itt, ahol a libikóka egyenesben tartásához valami külső ingerre vagy szerre van szükség.

A kisgyerek testi-lelki szabályozásának stabilizációjához egy időben állandó jelleggel, érzelmileg megbízhatóan rendelkezésre álló, a gyerek szükségleteit jól felmérni és kielégíteni képes gondozó kell. Ennek hiánya idegrendszeri szinten tartja fent a tátongó űrként a felnőttkort is meghatározó kínzó hiányállapotot.

Persze ez önmagában nem lenne elég, kell egy akut stressz is, ami borítja a kényes, de kevésbé intenzív módszerekkel is fenntartható egyensúlyt. Másodlagos tényező a drogfüggőség kialakulásában egy nagyon megterhelő élethelyzet. A vietnámi katonák többsége a háborús helyzet elmúltával letette a drogot, jobbára csak azok maradtak függők, akinek az élettörténetében korábbi sérülések és addikciók is szerepeltek. Ahhoz, hogy „tiszták” maradhassunk, stresszmentesség, békés , nyugodt környezet kell. Ebbe nem fér bele a nárcik által termelt környezeti ártalom. Ha meg akarsz gyógyulni a nárcisztikusok okozta C-PTSD-ből vagy annak öngyógyítására szolgáló valamilyen függőségedből (legyen az alkohol, nikotin, szex-, vagy kapcsolatfüggőség), azt csak a "no contact" szabály betartárával tudod megcsinálni. Én demilitarizált övezetnek hívom azt a szigetet, ahol ki lehet kötni a háborgó tengerről és lehet egy kicsit élni is, nem csak túlélni.

Máté Gábor felsorolásában harmadik tényező a drogfüggőség kialakulásában, hogy álljon rendelkezésre valami olyan anyag, ami függőséget okoz. Ez nárcisztikus abúzus esetén maga a nárcisztikus dinamika, ami olyan frappáns „húzd meg-ereszd meg” játékot játszik, hogy az egekbe csapó és mélységekbe aláhulló érzelmek hormon-, és neurotranszmittervihara igazi habzsi-dőzsiben részesíti a drámaéhes agyat.

A drogfüggésnek van még néhány jellemzője, amit érdemes felsorolni és a nárcisztikus áldozat élményeihez hasonlítani:

„Az addikció olyan ismételt viselkedési forma – akár vegyülettel összefüggő, akár nem -, amelyhez az adott személy kényszeresen ragaszkodik, függetlenül annak negatív, az ő vagy a mások életét veszélyeztető hatásaitól.” (Máté Gábor, 2012)

Szerintem ezt nem kell magyarázni, jól ismert jelenség, hogy például a bántalmazott nőt minden nyilvánvaló sérülés sem tudja kirobbantani a helyzetből, erről szól a NANE „Miértmarad?” kiadványa is.

Mindenki, akit ismerek, és feltisztult a nárcisztikus abúzus okozta módosult tudatállapotból, csak azért menekült meg, mert valamilyen „külső” szempont – a gyereke érdeke, a karrierje, stb. ráébresztette, hogy mit veszít. A Tankcsapdás Lukács Laci nagyon őszintén és lényegretörően úgy fogalmazta meg a lényeget a koncertek utáni lerészegedések kontrollálása vagy az ejtőernyőzés- indukálta eufóriáról való lemondás kapcsán, hogy a fontos kérdés, amit fel kell tenni: ez előre visz, vagy hátráltat? Mindez a 30 éve sikeres zenekar működőképességének a fényében ugyanazt jeleni, mint a mi életünkben: a nárcisztikus partnerrel való kapcsolat hosszú távon épít vagy rombol? Ha a pillanatnyi feldobottság-érzést aránytalanul sok hátulütő kíséri, az élettartalékainkat számoljuk fel.

Tehát a definíció az, hogy az addikció káros, és a függő tudja is ezt, mégsem hagyja abba. Sőt, egyre növeli a dózist, ennek pedig a tolerancia nevű jelenség az oka: Az agy hozzászokik a droghoz és egyre nagyobb mennyiség kell belőle. Nárcisztikus abúzusra vetítve ezt talán a szexfüggésben érintettek értik legjobban: egyre durvább fantáziák, egyre intenzívebb ingerek kellenek a kielégüléshez. De a nárcisztikusan sármos és lehengerlő szőke hercegre vágyók is titkon elismerhetik, hogy egy átlagos, szürke férfi nem éri el az ingerküszöbüket (és ez egyben magyarázat arra a tényre, hogy miért gondolják, hogy csak nárcisztikus férfi létezik a világon).

A függőségnek még van egy nagyon fontos – és talán a leszokáshoz motivációt jelentő - jellemzője: „a kielégületlenség, az ingerlékenység vagy a gyötrelmes sóvárgás, amikor a tárgy – legyen az drog, viselkedés, tevékenység vagy más cél – azonnal elérhetetlen vagy kivitelezhetetlen” (Máté Gábor, 2012).

Függésben lenni szenvedést okoz. Kiszolgáltatott vagy egy külső forrásnak, mely nélkül kínokat élsz át. Ha ezt veszed észre magadon, függsz. Ha szenvedtél már eleget, és eljutottál addig a pontig, hogy meglátod, hogy ha megkapod toxikus adagodat, azért szenvedsz, ha nem kapod meg, akkor meg azért, akkor lehet, hogy képes leszel minden öngyőzködés és tagadás ellenére egyszer csak elhatározni, hogy kiszállsz ebből az ördögi körből.

Előző, hasonló témájú gondolataimat itt olvashatod.