Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Miért baj az, hogy nem egyformán vélekedünk? Hétköznapi dilemmámra most is találtam némi választ a nárcizmusra vonatkozó pszichodinamikai magyarázatoknál. Narcisszosz mítosza nem az önmagába szerelmes fiúról szól, hanem az önmagához tökéletesen hasonlító másik iránti szerelembe esésről. (Crisp - Gabbard: A nárcisztikusok sérelmei, Oriold Kiadó, Budapest, 2020) Ha a nárcisztikus vegytisztán önmagába lenne szerelmes, nem használna másokat arra, hogy visszatükrözzék önmaga tökéletesnek, idealizálhatónak tűnő mását. Amit a nárcisztikus akar, az az önmaga klónozott mása. Ezért akarja a Másikat tökéletesnek látni. A hozzá közel álló Másik mindig az ő Énjének a kiterjesztése, nem egy tőle független, elkülönült személy. A nárcisztikus, ha tükörbe néz, a legszebbnek akarja látni magát. És mivel a Másikkal való kapcsolatát önmaga tükrözésének (nem egy másik ember szuverén és autonóm létezésének) tekinti, abban pontosan ugyanazt akarja látni, amit ő helyesnek, szépnek és jónak lát. Ha nem a...

Ha a megoldási lehetőségeket keressük a gyógyulásra, ejtsünk szót a homeopátiáról is, amelyet nagy potenciálban pszichés zavarokra is alkalmaznak, még ha Magyarországon kevésbé ismert is ez a vonal (bár nemrég megjelent Bailey: Homeopátiás pszichológia című remekműve). Én egy német homeopátiás orvos, Dr. Ralf Werner könyvein keresztül ismertem meg ezt a szemléletet, és amikor egész éjszaka álmomban azt a kérdést forgattam, mit lehetne kezdeni ezzel a rengeteg felgyülemlett haraggal, ami bennem van, kezembe akadt Werner: Homeopathie – kräftig geschüttelt, Ein neuerWeg zum Kern der Persönlichkeit, 2010 könyve és a tartalomjegyzékben azonnal erre a címre szaladt a szemem: Hogyan adódik át generációról generációra a Staphisagria-rezonancia nárcisztikus visszaélés esetén. Áhh, mondom, ennél nagyobb véletlen egybeesés nem kell mára. Akkor ezt kipróbálom, és nektek is írok róla. A Staphisagria ugyanis a visszafojtott düh szere. Azokra a gyerekekre jellemző ez a rezgés, akik hosszú éve...

A nárcizmus megértéséhez tudnunk kell, hogy valamilyen korai traumatizálódás eredményeképpen a személynek van egy mély lelki sérülése, amely sebezhetővé, érzékennyé teszi. Ha ezt a fájó pontot valami (akár egy ártatlan megjegyzés) megérinti, a személy teljesen irracionálisan, logikátlanul is viselkedhet. Ilyenkor időt kell adni a nárcisztikus személynek, hogy magához térjen, mert a  kommunikációja nem racionális gondolkodáson alapul ilyenkor, hanem azon, hogy megszabaduljon attól a belső valamitől, amit ő veszélyesnek vagy mérgezőnek él meg és elemi szükségletnek érzi, hogy ezt áttegye valaki másra. Tehát: Ne vedd magadra, de vedd észre, ha ép a saját lemeze kapcsolt be a fejében... várd, amíg lejár, mert addig úgysem tudsz megbeszélni vagy tenni semmit.

A rejtett nárcisztikus személy a jogosultságtudatáról ismerhető fel leginkább, azaz arról a megrendíthetetlen hozzáállásról, hogy a világnak ki kell szolgálnia megkülönböztetett státuszát. A nárcisztikus drogszerűen függ attól az érzéstől, hogy ő különleges, és másokra van szüksége ahhoz, hogy hozzájuk képest érezhesse ezt. Ennek során követelőzve veti alá a másikat a saját akaratának felsőbbrendűség-érzésének fenntartásához. Az buktathatja le az egyébként másokra tekintettel lévőnek mutatkozó nárcisztikusokat, ha felsőbbrendű státuszukat fenyegető helyzetekben dühödt felháborodásban törnek ki, hogy „márpedig ez nekik jár”.  A környezet számára a meglepetést az okozhatja, hogy a nárcisztikus titokban nagyravágyó terveket dédelgetett, ambícióit gyakran álszerénység fedi. Ha nincs veszélyben az egója, újra visszahúzódik és ártatlannak, ártalmatlannak tűnik.

Hiába jópofa, lehengerlő egy társ, ha igazából nem jóindulatú és nagylelkű. A „szeretetük” igazából nem más, mint birtoklási vágy, hogy hatalmuk lehessen fölöttünk. Ez magyarázza, hogy bizony nem örülnek annak, ha ki akarunk lépni a kapcsolatból. Alapvető kontrolligényüket fosztjuk meg a kielégüléstől, elvesszük tőlük kielégülésük forrását, hogy valaki rájuk figyel, velük foglalkozik, értük van és létezik. A nárcisztikus nem létezik, csak ha valaki tükrözi őt. Naná, hogy nem akar megsemmisülni. Ezért hát inkább él a megsemmisítő harag és bosszú, fenyegetés és halálos léprecsalás eszközeivel, csak hogy visszacsalogassa a legyet a hálóba. A nárcisztikus minden erőfeszítése arra irányul, hogy fenntarthassa saját idealizált énképét. A cél szentesíti az eszközt: semmi és senki nem érdekli, gátlástalanul arra használ másokat, hogy ezt a képet jelezzék neki vissza. Ha kell, kényszeríti őket erre, vagy zsarolással, büntetéssel, manipulációval éri el, hogy azt kapja, amit akar. Aki nem haj...