Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

A nárcisztikus abúzus egyik pszichés következménye lehet a bulímia (vagy az evészavarok egyéb formái).* Az anorexia, a bulímia és az olyan evészavarok, ahol az étel nem élet, hanem méreg, mert az egyén drogként fogyasztja (pl. cukor), az érzelemszabályozás patológiás formáinak számítanak, ahol az érzések felett kontrollt (anorexia), vagy a rossz érzések magából való kivetését (bulímia), vagy az önmegnyugtatást (cukorfogyasztás) a test látja el a lelki önszabályozás helyett. Hogy szoros lehet az összefüggés egy nárcisztikus család dinamikája és a kialakuló evészavar között, az Gabbard megfigyelései alapján nyilvánvaló: „Az anorexiás páciensek anyjához hasonlóan a később bulímiássá váló gyermekek anyja is gyakran úgy viszonyul a gyermekéhez, mint önmaga kiterjesztéséhez. Ezeket a gyermekeket a szülő szelf-tárgyként használja, hogy saját szelfjét legitimálja. A családtagok a többi családtag segítségével tartják fent saját kohéziójuk érzését, függenek egymástól. (…) Van az elfoga...

Ezt és az ehhez hasonló oldalakat felnőttek olvassák, közülük sokan bántalmazó kapcsolatok túlélői. De mi van azokkal a gyerekekkel, akik nem kereshetik poszttraumás tüneteikre, panaszaikra a gyógyírt és a magyarázatot az interneten? Az ő sérüléseikre közvetett módon tüneteik vagy viselkedésük hívja fel a figyelmet, és a körülöttük élő felnőttek felelőssége, hogy választ és segítséget kapjanak problémáikra. Dr. Renéé P. Marks, a serdülőkori disszociációról szóló debreceni előadásán (2018) az alábbi viselkedésbeli problémákat sorolta fel traumatizáltság esetén: 1. A szabályoknak való gyakori ellenszegülés 2. Másokkal szembeni agresszió 3. Intenzív dühkitörések 4. Extrém hangulatingadozások 5. Mások megtévesztése, hazudozás 6. Irányító, utasítgató viselkedés 7. Korlátokkal és külső kontrollal szembeni alacsony tűrőképesség 8. Mások hibáztatássa saját hibákért, problémákért 9. Újdonságok és változások nehéz kezelése 10. Kapcsolatokon belül a társat kihasználó és manipulatí...

A világ legnehezebb dolga végignézni gyermekeink szenvedését. Ha az egyik szülő nárcisztikus, akkor borítékolható, hogy ezt a fájdalmat nem úszhatjuk meg. Vagy azáltal, hogy a nárcisztikus szülő aktívan fegyverként használja a gyermeket a másik szülő ellen (ilyen pl. az elidegenítési szindróma, ahol a volt házastárs ellen fordítja a gyermeket), vagy önmagában azzal, hogy vele is bántalmazó, manipuláló módon bánik, mint mindenki mással a környezetében. Szerepmodellt is jelent a gyermek számára, aki érthető módon utánozza, mint ideálképet, így félhetsz attól, hogy ő maga válik nárcisztikussá vagy nárcisztikus partnert választ felnőtt korában. Melania Tonia Evans szerint ezt el kell tudni viselni, ugyanis az ellenfeszülés csak a helyzetet betonozza be. A gyerek karmikus választásána elfogadása és a saját igazságunk, értékrendünk szem előtt tartása hosszú távon meghozza az eredményt, ha felelősséget vállalunk a saját gyógyulásunkért és a gyereket feltétel nélkül tudjuk szeretni...