Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Előző posztomban arról elmélkedtem, hogy a Covid-19 miatt kialakult válsághelyzet traumatúlélőknek nem újdonság , hiszen  - különösen nárcisztikus abúzus esetén - a kiszámíthatatlanság, bizonytalanság az élet velejárója volt eddig is, ahogy az is, hogy az események az áldozat hatáskörén kívül zajlik, tehát olyan történéseknek van kiszolgáltatva, melyre kevés ráhatása van. Nagy pofon ez a társadalmi szintű vészhelyzet azonban a jogosultságtudattal rendelkező nárcisztikusoknak, akikre  - megélésük szerint - semmilyen szabály nem vonatkozik. Nekik óriási zökkenőt fog jelenteni, hogy egyre szigorodó rendeletek zárják be előttük külső forrásokon alapuló kielégülési forrásaik kapuit és teszik lehetetlenné, hogy elmeneküljenek önmaguk elől. (Hogy ennek a feszültségét sajnos továbbra sem hordozzák el egyedül, azt sajnos jól érzik azok, akik nem tudtak időben elmenekülni ezek elől az éretlen személyiségek elől.) Ezek a páciensek önmagukat különlegesnek érzik, azt gondolják, hogy ...

A karácsony vörös posztó a nárcisztikus szemében, mert a mások által átélt örömteli, szeretetteljes érzések fájdalmasan emlékeztetik arra, hogy ők nem képesek erre. Mivel nem ők állnak az univerzum középpontjában ilyenkor, mindent elkövetnek, hogy elrontsák mások örömét (kivéve, ha tobzódnak ebben az idealizált időszakában az évnek). Ha megfosztottságuk és sérültségük tudatosodása nem az ünneplés szabotálásában nyilvánul meg, akkor magukra irányítják a figyelmet a drámával, amit generálnak.  Íme 6 módja annak, hogyan teszik ezt. Melanie Tonia Evans gyűjtése követői saját élményei alapján: 1. Nem segít. Készülj fel arra, hogy mindent neked kell elintézni. Még akkor is, ha megígérte, hogy elhozza/megcsinálja. Minél inkább számítasz rá, annál biztosabb, hogy cserben fog hagyni. 2. Nem gondol másokra. Nem vesz/visz ajándékot, úgyhogy kénytelen vagy erre is te magad gondolni, ha nem akarod, hogy a gyerekeid összetörjenek, hogy nárcisztikus rokonuktól (szülőtől nagyszülőkig bár...

A rejtett nárcisztikus személy a jogosultságtudatáról ismerhető fel leginkább, azaz arról a megrendíthetetlen hozzáállásról, hogy a világnak ki kell szolgálnia megkülönböztetett státuszát. A nárcisztikus drogszerűen függ attól az érzéstől, hogy ő különleges, és másokra van szüksége ahhoz, hogy hozzájuk képest érezhesse ezt. Ennek során követelőzve veti alá a másikat a saját akaratának felsőbbrendűség-érzésének fenntartásához. Az buktathatja le az egyébként másokra tekintettel lévőnek mutatkozó nárcisztikusokat, ha felsőbbrendű státuszukat fenyegető helyzetekben dühödt felháborodásban törnek ki, hogy „márpedig ez nekik jár”.  A környezet számára a meglepetést az okozhatja, hogy a nárcisztikus titokban nagyravágyó terveket dédelgetett, ambícióit gyakran álszerénység fedi. Ha nincs veszélyben az egója, újra visszahúzódik és ártatlannak, ártalmatlannak tűnik.