Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2019

Szorongás nárcisztikus abúzus esetén

Bár a diagnosztikai rendszerekben a szorongásos zavarok a poszttraumás stresszzavaroktól eltérő kategóriát képeznek, gyakran tapasztalható, hogy a traumatizált emberek szorongástól szenvednek. A félelem és szorongás eredetileg adaptív érzések, a túlélést segítik a veszély érzékelésével és a harcra, menekülésre készítéssel vagy ezen lehetőségek hiányában a megdermedéssel vagy a helyzetből való pszichológiai kilépéssel (disszociációval). A félelem valóságos vagy képzelt, de jelenlegi fenyegetettségre adott érzelmi válasz, míg a szorongás a jövőre vonatkozó veszélyre hívja fel a figyelmet. (DSM V) A nárcisztikus abúzus jellemzője a kiszámíthatatlanság, így a nyílt vagy rejtett bántalmazásnak kitett személy folyamatos készenlétben áll, azaz örökösen felhúzott állapotban kell tartania az érzékeit, hogy felkészülve érje a jövőbeni támadás. Ez érthető módon megágyaz egy olyan szorongásos hajlamnak, melynek variációi attól függnek, hogy az adott személy számára milyen viselkedés jelent v

A büntetés nem hatékony

Nárcisztikus kultúránkat nem csak a magamutogatás és az arrogancia , hanem az engesztelhetetlen szigorúság és a tökéletesség teljesíthetetlen elvárása is jellemzi. Egyfajta legitimációja van így a maximalizmust kimaxolni tűnő kritikus attitűdnek, ami a hatékonyság és teljesítmény társadalmi igényét kiszolgálni tűnő bújtatott bántalmazás. Sztereotípiáinkban a kemény főnököt tartjuk jó vezetőnek, de ezt a tévhiedelmet karácsonyi könyvélményem, Charles Duhigg: Okosabban, gyorsabban, jobban (HVG Kiadó, Budapest, 2017) is megdöntötte. Számos társadalomtudományi vizsgálatot, valós üzleti életben szerzett tapasztalatot felvonultat a szerző annak hiteles igazolására, hogy munkahelyi környezetben azok a teamek dolgoznak eredményesen, ahol a csapattagok egyenrangúak és a légkört a pszichológiai biztonság jellemzi, azaz hibázás esetén nem kell retorzióra számítani. A Google híres arról, mennyire nagy erőforrásokat biztosít a jó munkahelyi klíma biztosítására és az ő vizsgálataik is megerősí

Amikor a testem elmesélte, mi történt velem – traumafeldolgozás a testemlékezet szintjén craniosacralis terápiával (SomatoEmotional Release)

30 évnyi párkapcsolati kudarc, elcseszett szexuális élet és csillagos magány, illetve 25 évnyi - sötétben tapogatózó, így majdnemhogy hiábavaló - terápiás próbálkozás után 2 éve jutottam el odáig, hogy egy terapeuta visszajelezte nekem a gyermekkori molesztálásom jelentőségét. Ennyi év önismeret és egy pszichológusdiploma után meglepő lehet, ha azt mondom, a traumafeldolgozásnak ott kellett kezdődnie, hogy engem kellett meggyőzni arról, hogy ez abúzus volt. Pedig ennek óriási jelentősége volt, ugyanis a történet egyik megbetegítő aspektusa éppen az volt, hogy a dolgok másképp lettek eladva, mint ahogy az valójában volt. Így gyógyulásom következő stációjaként oknyomozó újságíróként vagy detektívként próbáltam kideríteni, mi történt. Feltúrtam a gyerekkori naplómat, szemtanúkat kerestem fel, és kiadtam a történetet a kezemből egy független újságírónak, hogy mások - immáron felnőtt - szemüvegén keresztül láthassak rá arra, vajon mi történhetett velem. Az igazság kiderítése szükséges

Kik azok a nárcisztikus pszichopaták? Avagy az antiszociális személyiség jellemzői

Gyakran dobálózunk a pszichopata szóval, amikor különösen kegyetlen, gonosz nárcisztikus jön szembe. A jelenlegi diagnosztikus rendszerek különálló személyiségzavarként tartják számon a nárcizmust és a pszichopátiát (nárcisztikus és antiszociális személyiségzavarként), a nárcisztikus és a pszichopata szavaknak mégis van köze egymáshoz. A kapcsolat akképpen létezik, hogy az antiszociális – azaz másokra ártalmas - viselkedés egy patológiás személyiségszerveződés talaján alakul ki, ahol az énképet és a másokhoz való viszonyt a nárcisztikus jelleg dominálja. Nem könnyű elkülöníteni a nárcisztikust és a pszichopatát, hiszen a súlyos személyiségzavarok egyik legnagyobb pszichodinamikai szakértője, Otto Kernberg is úgy fogalmaz, hogy „a tulajdonságok tekintetében átfedések mutatkoznak az antiszociális személyiség és a nárcisztikus személyiségzavar antiszociális viselkedéssel diagnózis között”. (Kernberg, 2019, 201. o.) Annak megfelelően, hogy mi a nárcisztikus és az antiszociális ele

Sérült vagy sérülékeny? Nárcisztikus áldozat vagy vékonybőrű nárcisztikus?

Sokan kérdik tőlem félve, amikor figyelmükbe ajánlom a patológiás nárcizmus működésére vonatkozó leírásokat, hogy ők nem nárcisztikusak-e. Egy-egy cikk vagy könyvrészlet soha nem ragadhatja meg a jelenség teljességét és a mögöttes dinamikát, így az áldozatok azon -  traumatizáltságából fakadó viselkedéses jelenségei, hogy a nagyon intenzív, a helyzetekhez nem mindig illeszkedő rossz érzéseiket nem tudják kontrollálni, könnyen összetéveszthetőek a sérülékeny nárcisztikusok más mögöttes dinamikából fakadó túlérzékenységével. Az alábbi összehasonlító táblázat talán segítségére lesz az áldozatoknak abban, hogy tisztában lássák a különbségeket, és kevésbé gyötörje őket a mardosó kétely és a pusztító öngyűlölet. traumaeredetű tünet nárcisztikus sérülés tünete Traumatikus esemény extrém: fenyegeti az egyén vagy mások testi vagy lelki egészségét (életveszély) interperszonális (személyek közötti), enyhétől a súlyosig, a hiúság/önérzet sérül az e

Felelősséggel önmagamért - Kata vendégposztja

Szeretnék és tudok kapcsolódni az oldalon nemrég megjelent cikkekkel . A szeretet mindent meggyógyít… Igen, ez így van, bár ez volt a csapda sokszor korábban, amibe belesétáltam. Mert nem láttam a különbséget a sérültség (amit valóban gyógyít a szeretet) és a visszafordíthatatlan patológia (ami nem is tud a szeretettel mit kezdeni, így nem is gyógyítja) között. Igen, én is nárcisztikus abúzus túlélő vagyok és túl vagyok rajta. Honnan tudom? Talán világossá válik a következőkből. Nagyon nagy áttörést hozott számomra, amikor egy nárcisztikusok által bántalmazott FB-csoportba kerültem. Áttörést abban, hogy felismerjem, miben voltam. Az én esetemben ugyanis a végtelen undor volt az, ami kilökött végleg a Stockholm-szindrómás traumás kötődésemből. A tettei által kiváltott mérhetetlen undor. Utána kezdtem csak rájönni, hogy miben voltam és ebben segített a csoport. Az, hogy ott szóról szóra olvastam ugyanazt több száz embertől, ami velem is megtörtént. Még a szófordulatok is annyira has

Felelősséget vállalni önmagunkért nárcisztikus abúzus esetén

Az oldal célja nem az, hogy kórusban szidjuk a nárcisztikusokat. Hanem hogy megértve működésüket, megértsük saját érzelmi reakcióinkat. Hogy a probléma felismerése lehetőséget teremtsen a helyzet megoldására. Azt mondod, erre nincs megoldás? Talán nem gyakorlati. Hanem érzelmi. Hogy meggyászolod, hogy ő nem tud szeretni és értékelni téged, és szépen bejárod azt az utat, hogy lemondasz erről a vágyadról. És közben ott élsz tovább mellette, a saját kompromisszumoddal, egyfajta megbékéltségben azzal, hogy mit várhatsz tőle és mit nem. Az is lehet, hogy a megoldás nem érzelmi, csak gyakorlati. Mert sosem tudsz annyira megerősödni, megkeményedni, hogy el tudd viselni a bántalmazását, az érzéketlenségét vagy az igazságtalanságát. És akkor hozol egy - akár anyagi veszteségekkel járó – döntést, hogy eljössz. Konkrétan. Nem elméletben. Nem azt mondom, hogy könnyű. Csak annyit, hogy a panaszkodás, önsajnáltatás mind-mind olyan zsákutca, amely nem vezet sehová. Ja, de. Lefelé. Mert te

A szeretet búvópatakja

Az tud szeretni, akit szerettek, gondoljuk. De mi van azokkal, akiket nem? Törvényszerűnek tűnne, hogy ők meg nem tudnak szeretni. De - tapasztaljuk -, hogy ez szerencsére nem így van. Lehet, hogy megkeményednek, védőburokkal veszik körbe magukat és a szívüket, de sokak szíve a védőrétegek mélyén nem szűnik meg puhán és fénylően dobogni. Hogyan lehetséges ez? Min múlik? Egy ősi törvényen. Hogy a gyerek szereti a szülőt. Mindennek ellenére. Mindenáron. Bármi áron. Nagyon nagy dolognak kell ahhoz történni, hogy ez a teljesen szeretet megszűnjön létezni. Ha most magadban tiltakozást érzel, hogy "ugyan, én biztosan nem szeretem anyámat, apámat, tettek róla", akkor is felajánlom e gyógyító gondolat lehetőségét. Lehet, hogy elfojtásra került,mert szégyenkezve meg kellett tagadni . Lehet, hogy irracionális bűntudat vagy dependencia, hamis kötelességérzet álcájába van burkolva. Sokan megtagadják vagy azonosulással viszik tovább magukban a szülőt, ami mintaköveté

Szeretni nem bűn

A szeretet a létező legnemesebb, legtisztább érzelmi energia a maga eredeti, feltétel nélküli formájában. Hogy idealisztikus maszlagnak, vagy ami még rosszabb, megvetendő gyengeségnek tűnik, az gyarló emberi természetünknek, azaz - az én olvasatomban – traumatizáltságunknak köszönhető. Tegye fel a kezét, akinek még nem fájt, hogy szeretne, de hiába. Vagy szeretne szeretve lenni, de közönyös és/vagy nyíltan elutasító tekintetek veszik körbe. Ezekre az élményekre bárhol szert tehetünk – újszülöttkorunkban elválasztva anyánktól, a csecsemősnővér rideg mozdulatai során, a dackorszakban szüleink dühös pillantásaival kísérve, iskoláskorunkban, ahol a kitűnő bizonyítvány alap, de „mi ez a rendetlenség a szobádban”, viszonzatlan szerelmekben, elhidegült házasságokban … azaz minden olyan helyzetben, ahol az az alapvető bizalmi beállítódásunk az élethez, hogy szerethetőek, elfogadhatóak és értékesek vagyunk és az emberek veszik a fáradtságot, hogy ezt visszatükrözzék, csorbát szenved.

Kommunikációs stratégia vitás helyzetekben egy nárcisztikussal

"A vitatkozás célja nem a győzelem, hanem az előrelépés kell, hogy legyen." Az élet általános nagy igazságai ritkán szoktak egy az egyben működni a nárcisztikusoknál, de ha a lényegre koncentrálunk, mégis alkalmazhatóak a közhelyekbe ágyazott bölcsességek. A lenti idézetet úgy fordítanám le nárcisztikusok esetén alkalmazható tanácsra, hogy: Ne meggyőzni akard nárcisztikus partneredet, hanem gyakorlati megoldást keress egy vitás helyzetben. Nem az érveket-ellenérveket kell ütköztetni, hiszen esélyed sincs, nem motivált arra, hogy megértse az álláspontodat, hiszen az az ő veszteségét jelentené a játszmában - amit neki egy ilyen helyzet jelent. Megoldást keress. Pont. Valami elfogadható gyakorlati kompromisszumot. Ennek során egyszerű, tiszta tőmondatokban fogalmazz - az indulatos vitát ez is csillapítja, úgy mint: Mi a megoldás? Mit szeretnél? Akkor hogy legyen? Jól látható, hogy az egódat bizony lehet, hogy be kell áldozni. No de hát van neki kettőtök h

Láthatatlannak lenni - áldozattá válni?

Nárcisztikus abúzus áldozatává bárki válhat, bár bizonyos gyermekkori sérülések kiszolgáltatottabbá teszik az embert arra, hogy bántalmazó kapcsolatban találja magát. Az egyik ilyen jelenség az a fajta érzelmi elhanyagolás, amikor a gyerek azt érzi, hogy környezete nem veszi észre őt és a szükségleteit, ő nem fontos, azaz gyakorlatilag láthatatlan, nem létezik szülei számára. Ez komoly pszichés következményekkel jár, ugyanis az egészséges testi-lelki fejlődéshez alapszükséglet lenne, hogy lássanak, érzékeljenek bennünket, elismerjék a létünket, tükrözzék a lényegünket. Így az állatvilágban tapasztalható egyik alapvető túlélési stratégiával szemben, ahol az egyed beleolvad környezetébe és észrevehetetlenségével védi magát a támadástól, az emberi fajnál ez a túlélőstratégia visszafelé is elsülhet. Alapvető érzelmi igényünknek a kielégületlensége ugyanis hajlamossá tesz minket arra, hogy bármit megtegyünk vagy eltűrjünk azért, hogy valaki észrevegyen minket. Az elhanyagolt személy