Ugrás a fő tartalomra

A büntetés nem hatékony

Nárcisztikus kultúránkat nem csak a magamutogatás és az arrogancia , hanem az engesztelhetetlen szigorúság és a tökéletesség teljesíthetetlen elvárása is jellemzi. Egyfajta legitimációja van így a maximalizmust kimaxolni tűnő kritikus attitűdnek, ami a hatékonyság és teljesítmény társadalmi igényét kiszolgálni tűnő bújtatott bántalmazás.

Sztereotípiáinkban a kemény főnököt tartjuk jó vezetőnek, de ezt a tévhiedelmet karácsonyi könyvélményem, Charles Duhigg: Okosabban, gyorsabban, jobban (HVG Kiadó, Budapest, 2017) is megdöntötte. Számos társadalomtudományi vizsgálatot, valós üzleti életben szerzett tapasztalatot felvonultat a szerző annak hiteles igazolására, hogy munkahelyi környezetben azok a teamek dolgoznak eredményesen, ahol a csapattagok egyenrangúak és a légkört a pszichológiai biztonság jellemzi, azaz hibázás esetén nem kell retorzióra számítani.

A Google híres arról, mennyire nagy erőforrásokat biztosít a jó munkahelyi klíma biztosítására és az ő vizsgálataik is megerősítették, hogy a munkatársak egyéni képességeitől függetlenül alakul a csapat teljesítőképessége, és ehhez az kell, hogy a csoporttagok együttműködésre és ne versengésre törekedjenek. Egy nagyon egyszerű trükkel elérhető ez: mindenki kapjon szót. Ha döntési, beleszólási lehetőségünk van a dolgok alakulásába, az növeli a motivációt és jobb megoldásokra ösztönöz. A hibák kijavításának nem a kritikától és a büntetéstől való félelem a legjobb módja, hiszen az csak a problémák elleplezésére sarkall. Az a légkör, ahol őszintén szabad beszélni a nehézségekről, az ítélkezés és büntetés veszélye nélkül, sokkal nagyobb hatásfokkal fog működő megoldásokkal előállni és kisebb veszteséggel lehet a hibákat még akkor kijavítani, amikor kisebb problémát okoznak, mint az elleplezésük okozta hosszú távon kialakult káros következmények esetén.



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan bánjunk egy nárcisztikussal?

Alapszabályok, ha nárcisztikussal kell bánnod: 1. Ismerd meg a jelenséget, hogy kiszámíthasd a játékszabályokat. Ez egy másik társasjáték ugyanis, mint amit te a normális emberi íratlan törvények és normák betartásával játszanál. A játszma lényege, hogy mindig ő nyer és ebben nincs fair play. 2. Ne konfrontálj: ne szembesítsd a hibáival és hogy mit csinál rosszul. Nem kijavítani fogja a viselkedését, hanem magadra zúdítod a hírhedt nárcisztikus haragot, ami a düh legpusztítóbb formája. 3. Húzz határokat és próbáld betartatni a szabályokat. „Ha te így beszélsz velem, akkor…” Vigyázz rá, hogy ne fenyegető legyen a hangnem, hanem a viselkedése következményeiről szóljon, amit röviden, egyszerűen megfogalmazol. Próbáld mindig a gyakorlati megoldás felé terelni a kommunikációt, ami az érzelmi manpipuláció esetében jobb, ha írásban történik. 4. A nárcisztikusnak is vannak gyenge pontjai, ő legalább annyira a te függőd, mint te az ő foglya. Ha ezt tudod, nem félsz annyira az „

Milyen szakítani egy nárcisztikussal?

Milyen szakítani egy nárcisztikussal? Kihívásokkal teli, mint maga a kapcsolat. 1. Hozzászoktál ahhoz, hogy állandóan a viselkedését elemzed, ezt eléggé nehéz abbahagyni. Ha tovább akarsz lépni, tudatosan kényszerítened kell magad arra, hogy ne rajta agyalj. 2. Ahhoz, hogy vele tudj maradni, racionalizálnod kellett az irracionális viselkedését, azaz állandóan felmentetted, kiszolgáltad az önámítását, magad előtt is tagadtad, hogy bánt, átértelmezted a hazugságait. Ha szakítás után hiányozni fog, ugyanezt fogod csinálni, meghamisítod az emlékeidet és a tapasztalataidat azzal, hogy „áh, nem is volt olyan rossz”. Ahhoz, hogy erről leszokj, szigorú kapcsolatmegvonásra van szükség (no contact). 3. Szorongani fogsz. Egyrészt, mert kialakított benned egy magas szorongásszintet az örökös cirkuszokkal, és az idegrendszered erre állt be, másrészt a szakítás eleve jár szorongással, pláne, ha még fenyeget is. Ráadásul a szex is megszűnt, ami termelne annyi dopamint, hogy csillapítsa a sz

Kik azok a nárcisztikus pszichopaták? Avagy az antiszociális személyiség jellemzői

Gyakran dobálózunk a pszichopata szóval, amikor különösen kegyetlen, gonosz nárcisztikus jön szembe. A jelenlegi diagnosztikus rendszerek különálló személyiségzavarként tartják számon a nárcizmust és a pszichopátiát (nárcisztikus és antiszociális személyiségzavarként), a nárcisztikus és a pszichopata szavaknak mégis van köze egymáshoz. A kapcsolat akképpen létezik, hogy az antiszociális – azaz másokra ártalmas - viselkedés egy patológiás személyiségszerveződés talaján alakul ki, ahol az énképet és a másokhoz való viszonyt a nárcisztikus jelleg dominálja. Nem könnyű elkülöníteni a nárcisztikust és a pszichopatát, hiszen a súlyos személyiségzavarok egyik legnagyobb pszichodinamikai szakértője, Otto Kernberg is úgy fogalmaz, hogy „a tulajdonságok tekintetében átfedések mutatkoznak az antiszociális személyiség és a nárcisztikus személyiségzavar antiszociális viselkedéssel diagnózis között”. (Kernberg, 2019, 201. o.) Annak megfelelően, hogy mi a nárcisztikus és az antiszociális ele