Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Kata vendégposztja címkéjű bejegyzések megjelenítése

Felelősséggel önmagamért - Kata vendégposztja

Szeretnék és tudok kapcsolódni az oldalon nemrég megjelent cikkekkel . A szeretet mindent meggyógyít… Igen, ez így van, bár ez volt a csapda sokszor korábban, amibe belesétáltam. Mert nem láttam a különbséget a sérültség (amit valóban gyógyít a szeretet) és a visszafordíthatatlan patológia (ami nem is tud a szeretettel mit kezdeni, így nem is gyógyítja) között. Igen, én is nárcisztikus abúzus túlélő vagyok és túl vagyok rajta. Honnan tudom? Talán világossá válik a következőkből. Nagyon nagy áttörést hozott számomra, amikor egy nárcisztikusok által bántalmazott FB-csoportba kerültem. Áttörést abban, hogy felismerjem, miben voltam. Az én esetemben ugyanis a végtelen undor volt az, ami kilökött végleg a Stockholm-szindrómás traumás kötődésemből. A tettei által kiváltott mérhetetlen undor. Utána kezdtem csak rájönni, hogy miben voltam és ebben segített a csoport. Az, hogy ott szóról szóra olvastam ugyanazt több száz embertől, ami velem is megtörtént. Még a szófordulatok is annyira has...

Don’t try this at home/Ne próbáld ki otthon (?) - Kata vendégposztja

Évek óta tartó utazásom befelé számos hegyen és völgyön vitt keresztül. Az emberi szenvedés bugyrait önként járni, sokan hülyeségnek tartják. Jó sokáig én is így voltam, mígnem már annyira rosszul voltam attól, hogy rosszul vagyok, hogy nem mehetett úgy tovább, ahogy addig. És akkor minden krízis kicsit feljebb emelt, kicsit megébredtem és kicsit jobb lett. Ideig óráig. De aztán az újra érkező krízisek egyre súlyosabbá váltak, bár igaz, hogy rövidebb ideig tartottak. Azonban epicentrumukban igazi intenzív agónia tartott fogva. Mondhatjuk, hogy a hagymahéjak hámozódnak le és megyünk befelé a hagyma közepe felé. Nem tudom, lehet, hogy így van, vagy így is lehet mondani, de én azt gondolom, hogy a feldolgozatlan traumák dolgoznak a mélyben és egyre élesebben kiáltanak azért, hogy kiengedjük őket a palackból és az idő múltával nem enyhülnek, sőt. Mert igenis van, amit az idő nem gyógyít. A traumák ilyenek. Örökké dolgozó energia buborékok, amik a fénytől és a levegőtől elzárva, leszorí...