Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

CPTSD címkéjű bejegyzések megjelenítése

Létezik egészséges perverzitás?

A nyílt vagy rejtett bántalmazás természetét vizsgálva a szexualitás kérdése is megkerülhetetlen, hiszen a kapcsolati drámáknak elkerülhetetlen terepe a szexuális viselkedés. A szexuális perverziók részét képezik annak a megértésre váró rejtélynek, mely annyi sérülést és fájdalmat okoz. A szexuális fantáziák igen széles tárházát tekinti a jog és a pszichiátria rendben lévőnek, mindaddig, amíg az nem okoz kárt a másik személynek. [1] A nárcisztikusok önmagukat egészségesnek tartó megnyilvánulásaira adott kételyeim mentén mindig is motoszkált bennem a kérdés, hogy a hétköznapi értelemben perverzióknak tekintett és ebben az értelemben szőr mentén, de azért társadalmilag mégis tolerált szexuális viselkedés mennyire tekinthető egészségesnek, ha ez a fantázia mások bántására vagy a bántalmazás elviselésére vonatkozik. Nagyon tág fogalom az egészségesség, így ennek a definiálásába lehetetlen küldetés belemenni jelen cikk keretei között, érdemes lehet viszont számba venni a szadomazochiszt...

Az érzelmek kirekesztése a tudatból: a disszociáció

Ha eleged van abból, hogy eleged van, akkor állj meg, és ne menekülj tovább a rossz érzéseid elől.  Ugyanis nem múlnak el tőle, sőt. Az érzelmek üzenetközvetítő szerepe közted és a valóság között evolúciós jelentőségű, és mint minden ősi, természetes és túlélést biztosító jelenség, kívül áll a személyes akarati kontrollon. Ha valami rossz dolog történik velünk, rossz érzéseket élünk át. Logikus? Igen. Innen tudjuk, hogy ez nekünk fáj, ez ránk nézve káros, és ez az érzelem motivál minket az önvédelemre, az ártalomcsökkentő cselekedetekre. Ha valaki azonban egy olyan krónikusan bántalmazott helyzetben találja magát, ahol nincs lehetősége a számára szenvedést okozó helyzet megváltoztatására, a helyzetértékelést elvégző érzelem megváltoztatása (azaz figyelmen kívül hagyása) marad számára az egyetlen lehetőség. Marsha Linehan, aki egy nagyon fájdalmas érzelmi állapotokat átélő betegcsoport, a borderline személyiségzavarral élők számára dolgozott ki érzelemszabályozási készségfejle...

Az önmegnyugtatás jelentősége nárcisztikus abúzus esetén

Tudom, hogy igazságtalan, hogy neked kell magadról gondoskodni érzelmileg, ha nárcisztikussal vagy kapcsolatban. Pláne, ha ez egy szülő, akitől tényleg joggal várnád el, hogy figyeljen rád oda, akarjon neked megnyugtató és támogató jelenlétet nyújtani. Mégsem tudok jobb tanácsot adni ennél, hiszen arra bizony hiába vársz, hogy ő megérzi, hogy mire van szükséged és megadja neked. Ráadásul az esetek nagy részében ő maga kelti azt a stresszhelyzetet, amit valahogy le kell csengetni. Ahogy azt az érzelemszabályozásidegrendszeri folyamatairól korábban írtam, a krónikus stressznek kitett idegrendszermáshogy reagálja le a veszélyhelyzetet. Az érvelés egyszerűsége kedvéért soroljuk   a komplex traumatizáció kategóriájába a mérgező emberekkel való szoros kapcsolatot, hiszen sosem lehet tudni, milyen húzással állnak elő. Ez a fajta készenlét önmagában, de együttesen azokkal a fájó, ártó beszólásokkal, bántásokkal, cserbenhagyás-élményekkel, átverésekkel különösen kimeríti a krónikus str...

A valóságvizsgálat szükségessége traumatizáció esetén

Az agy ingerfeldolgozó kapacitását és megküzdési képességeit túlterhelő veszély esetén a normális megküzdéstől eltérő, traumatikus stresszválasz alakul ki. Ez a tanulságok szempontjából az alábbiakat jelenti: A traumatikus emlék eltárolása eltér a normális emlékezeti folyamatoktól: az egyénre jellemzőnél intenzívebb érzelmek kapcsolódnak az emléknyomokhoz, amik ráadásul beazonosíthatatlan módon kapcsolódnak a traumatikus élményhez, ugyanis az érzékszervi modalitásokra szétesve, azaz külön-külön vizuális, hallás, szaglási, tapintási élményekre bontva tárolódnak el. Én azt szoktam tanácsolni a klienseimnek, hogy legyen gyanús, ha nagyon intenzív érzéseket él át, még ha nem is tudja, hogy miért. A traumatikus emlék konkrét beazonosítása a fent vázolt egységes narratíva és koherens emléknyom hiányában nagyon sokszor nehezített, de ennek ellenére - megfelelő önismeret birtokában - sejthető, hogy az adott felháborodást, lefagyást, dühöt, rettegést valami múltbéli esemény indokolja, és ne...

Szorongás nárcisztikus abúzus esetén

Bár a diagnosztikai rendszerekben a szorongásos zavarok a poszttraumás stresszzavaroktól eltérő kategóriát képeznek, gyakran tapasztalható, hogy a traumatizált emberek szorongástól szenvednek. A félelem és szorongás eredetileg adaptív érzések, a túlélést segítik a veszély érzékelésével és a harcra, menekülésre készítéssel vagy ezen lehetőségek hiányában a megdermedéssel vagy a helyzetből való pszichológiai kilépéssel (disszociációval). A félelem valóságos vagy képzelt, de jelenlegi fenyegetettségre adott érzelmi válasz, míg a szorongás a jövőre vonatkozó veszélyre hívja fel a figyelmet. (DSM V) A nárcisztikus abúzus jellemzője a kiszámíthatatlanság, így a nyílt vagy rejtett bántalmazásnak kitett személy folyamatos készenlétben áll, azaz örökösen felhúzott állapotban kell tartania az érzékeit, hogy felkészülve érje a jövőbeni támadás. Ez érthető módon megágyaz egy olyan szorongásos hajlamnak, melynek variációi attól függnek, hogy az adott személy számára milyen viselkedés jelent v...

Szeretni nem bűn

A szeretet a létező legnemesebb, legtisztább érzelmi energia a maga eredeti, feltétel nélküli formájában. Hogy idealisztikus maszlagnak, vagy ami még rosszabb, megvetendő gyengeségnek tűnik, az gyarló emberi természetünknek, azaz - az én olvasatomban – traumatizáltságunknak köszönhető. Tegye fel a kezét, akinek még nem fájt, hogy szeretne, de hiába. Vagy szeretne szeretve lenni, de közönyös és/vagy nyíltan elutasító tekintetek veszik körbe. Ezekre az élményekre bárhol szert tehetünk – újszülöttkorunkban elválasztva anyánktól, a csecsemősnővér rideg mozdulatai során, a dackorszakban szüleink dühös pillantásaival kísérve, iskoláskorunkban, ahol a kitűnő bizonyítvány alap, de „mi ez a rendetlenség a szobádban”, viszonzatlan szerelmekben, elhidegült házasságokban … azaz minden olyan helyzetben, ahol az az alapvető bizalmi beállítódásunk az élethez, hogy szerethetőek, elfogadhatóak és értékesek vagyunk és az emberek veszik a fáradtságot, hogy ezt visszatükrözzék, csorbát szenved. ...