Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

határhúzás címkéjű bejegyzések megjelenítése

Miért nehéz nemet mondani?

Sokakat hiábavalóan biztatnak mások arra, hogy húzzák meg a határaikat, valamikor úgy kondicionálták őket, hogy a hozzájuk közel állók igényeit szem előtt tartva ezt ne tehessék meg a fontos másik haragjának vagy elutasításának a veszélye nélkül. Gordon Johnson képe a Pixabay-ről A Young és munkatársai nevéhez fűződő sématerápia (Young és mtsa, 2003) lényege azoknak a korai tapasztalatoknak a téves hiedelemrendszerré kovácsolódott torzító szemüvegének a levétele, hogy belássuk: az egy dolog, hogy mi azt hisszük, hogy vége a világnak, ha nem a másik akaratához igazodunk, de ez nem biztos, hogy így van. Különösen fontos ezt belátni azoknak, akik nárcisztikus emberek áldozataivá válnak, ugyanis az énközpontú emberek vezérmotívuma épp az, hogy megfélemlítéssel (azaz haragjuk fegyverként való felhasználásával) saját akaratuk és igényeik mások általi kielégítését érjék el. A sématerápia szerzői többféle forgatókönyvét is leírták annak, hogy milyen dinamika mentén rendeli valaki...

Menekülési stratégia egy érzelmileg fogva tartó bántalmazó kapcsolatból

A nárcisztikus abúzus nagyon fáj. Azzal az igazságos világba vetett hitünkkel élnek vissza, hogy ha nyitottan, jóindulattal közeledünk valakihez, ezt kapjuk viszont. Hogy ha adunk, akkor kapunk. Ha szeretünk, akkor viszontszeretnek. Ha törődünk, a másik is figyel ránk. Rémisztő érzés szembesülni azzal, hogy minden erőfeszítésünk ellenére bántás, sértés, elhagyás, elutasítás, kihasználás jut számunkra osztályrészül. És mivel azt tanultuk, hogy tetteink következményei szorosan összefüggnek tetteink értékével és minőségével, rettenetesen összezavarodunk önmagunk megítélésében és a világ törvényszerűségeiben. Hogy akkor mi a baj velem? Mit csináltam rosszul? Ez akár teljes talajvesztettséget és összeomlást is eredményezhet, pánikrohamokkal, alvászavarral, amelyeknek közös eleme egy elementáris erejű szorongás azzal kapcsolatban, hogy valami nagy baj van. A lelki egyensúly és stabilitás visszanyeréséhez tehát első lépésként rendet kell tenni ebben a káoszban, és tisztázni kell, mi is it...

Hogyan élhetünk egy olyan világban, amelyet a nárcisztikusok uralnak?

A nárcizmust dimenzionális tulajdonságnak tartják, azaz fokozatokat feltételezünk abban, hogy ki mennyire nárcisztikus, ahol a skála az egészséges önszeretettől a patológiás, mérgező nárcisztikus személyiségzavaron keresztül a pszichopátiáig terjed. Ez hasznos megközelítés, hogy ne kelljen paranoid módon gonosznak tartanunk mindent és mindenkit egy kis narcisztikus sallang miatt, illetve hogy ne legyen akkora mumus a nárcizmus, hogy elmulasszuk meglátni azt, amikor tükörbe nézünk. Ugyanakkor a nárcisztikus abúzussal való megküzdésben vannak egyszerűsítő algoritmusok, amelyek közzé tartozik, hogy „ha felismered, hogy valaki vérnárci, akkor ne elemezd tovább mélységében, hogy vajon ezt most miért csinálta, és teveled meg mi a baj, hanem zárd rövidre a kérdést, hogy ja, ő ilyen és menekülj”. És hogy még egyszerűbben fogalmazzak, értelmezési keretet nyújtva: a patológiás nárcisztikusok annyira máshogy vannak bekötve és összerakva gyarló, érzékeny, empatikus embertársaikhoz képest, ho...

Szexuális visszaélés egyéjszakás kapcsolatban

Egy elköteleződés-mentes szexuális kaland megfűszerezheti az életet stabil lelkiállapotú és önértékelésű emberek számára. De nagyon könnyű benne sérülni, ha az erőviszonyok nem kieegyenlítettek. Mikor számít szexuális visszaélésnek egy egyéjszakás kaland? Akkor, ha a felek elvárása nem ugyanaz, azaz a kihasználó fél előzetes célkitűzése az esemény egyszerisége, miközben ezzel ellentétes szándékot kommunikál. Akkor, ha a megtévesztő kommunikáció kihasználja a másik fél sérülékenységét, sebezhetőségét, kielégítetlen érzelmi szükségleteit és azt a látszatot kelti, mintha ezekre a – kimondott vagy kimondatlan - igényekre kielégítően reagálni tudna. Visszaél a másik bizalmával, amely őszinteséget feltételez a kinyilvánított gesztusokban, jóhiszeműen és nyitottan áll a másikkal való kapcsolathoz. Hogy aztán mindezért a naivitásért az áldozat önmagát hibáztathassa „hogy lehettem ilyen buta liba!” felkiáltással. Pedig nagyon könnyű becumizni a szexuális ragadozók áldozatra irán...

Tisztelet a szülőknek bántalmazó családban? - A családállításos "dogmák" érvénytelenítő és káros hatásáról bántalmazó szülők esetén

A családállítás zseniális módszer arra, hogy meglássuk AZT, AMI VAN. A valósággal való szembenézés hasznos, akkor is, ha az igazság fáj. Ebbe néha beletartozik, hogy meglátjuk, hogy a szüleink nem olyanok, mint amilyennek szeretnénk őket látni. Lehet, hogy bántalmazóak. Lehet, hogy rejtett módon azok. Mondjuk úgy, hogy a mártíromságuk bújtatott önzés. Vagy bűntudatkeltésük manipuláció. Vagy szégyenkeltésük projekció. A családállítás abban segít, hogy ezt meglásd és elfogadd. De a bántalmazás tényének elfogadása nem jelenti annak jóváhagyását. Azért írok erről, mert a családállításos „alaptörvények” egyik - súlyos félreértésekre alapot adó - tézise, hogy a szülők elutasítása súlyos következményekkel jár. Hogy a szülőt el kell fogadni olyannak, amilyen. Ez így van. De az elfogadás nem egyetértést jelent. Nincs olyan szabály, hogy csak azért, mert a szülőd az, aki bánt, azt életed végéig el kell tűrnöd holmi szülők iránti félreértelmezett tiszteletből. A „tiszteld apád...

Hogyan kezeljük a manipulatív embereket?

Sehogy. Ignorálni kell őket. Ahhoz persze fel kell ismerni, hogy manipulációról van szó: ez a passzív-agresszív és ítélkező megfélemlítéssel élő embertípus úgy tesz, mintha a te érdeke lenne az ő érdeke. Ha érzed, hogy rossz hatással van rád valaki, akit nem tudsz elkerülni, akkor: 1.        Ne kövesd el a hibát, hogy megpróbálod helyretenni. Ha érzelmileg hat rád, belesétáltál a csapdájába. Hagyd rá, bólints és menj és csináld a dolgokat, ahogy akarod. 2.        Ha mégis támad, támadj vissza. Keresd meg a gyenge pontját. Állítsd a magad oldalára a szövetségeseit. 3.        Bízz magadban. Ne tedd küldő megítéléstől függővé az önbizalmadat. 4.        Merj változni és változtatni a saját értékrended mentén. A manipulátorok azt akarják, hogy bábu legyél, akit ha a sarokba állítanak, ott marad. Idegesíti őket, hogy saját vágyakkal és akarattal rendelkező lény...

Hol a megváltás?

Mielőtt e messzemenő, minden kérdések kérdésére tuti választ adnék, megmondom, hol NINCS. Nem olvasható egy blog, vagy Facebook oldal 2 perc alatt végiggörgethető bejegyzésében. Az én oldalam sem célozza meg ezt a grandiózus ambíciót. Nincs benne a könyvekben. Hiába ajánlok néha hasznos információkkal rendelkező, vagy útmutatásában inspiráló olvasmányokat. Nem sétálunk ki vele a pszichoterápiás rendelőből, még akkor sem, ha megtaláltuk a minket elfogadni tudó és a problémánkat értő és megértő szakembert. Ráadásul megtalálni a gyógyító hatású anyafiguránkat egy pszichológus személyében szintén személyes út, amelyet magadnak kell bejárni, próbatételekkel és energia-befektetéssel, mint minden, valódi transzformációval járó folyamat esetén. A pszichiáter által felírt pirulák sem oldják ki, sőt, a homeopátiás golyócskák sem fogják kirezegtetni belőlünk a problémáinkat. A tünetek oldódását megcélzó farmakoterápia súlyos krízishelyzet esetén elviselhetővé teszi a terheket, de nem sz...

Nárcisztikus gyerekek

Sokan kérdezitek tőlem, hogy gyerek lehet-e nárcisztikus. Ha bementek egy ovis-csoportba, nem tesztek fel többi ilyen kérdést. J No de félretéve a tréfát, a 3 éveseknél normálisnak számító egocentrizmus (azt hiszi, minden róla szól és vele kapcsolatos), egészséges értelemben vett önzés (ez a kislapát nekem kell, tehát elveszem), figyelemhajhászás (dicsérjenek meg, ha szépet rajzoltam) 5-6 éves kor után már nem oké. Nagycsoportra már gáz, ha egy gyerek kizárólagosan diktálja a többieknek, hogy mit játsszanak és kivel, ha alárendelődésre és behódolásra kényszeríti a többieket, vagy fizikai kényszerítéssel (jól megszorítva és megcsavarva a másik karját pl. elhúzza a másikat), érzelmi zsarolással („nem leszel a barátom, ha…”), és problémásnak tekinthető a kölcsönösség hiánya is (neki minden jár, de ő nem ad semmit cserébe). Iskoláskorra az órát zavaró fegyelmezetlenségtől az együttműködés finom szabotálásáig terjed a skála, de az önző, arrogáns, a többieket uralni akaró gyerekek ...

Önvédelem nárcisztikus dühroham esetén

A nárcizmus megértéséhez tudnunk kell, hogy valamilyen korai traumatizálódás eredményeképpen a személynek van egy mély lelki sérülése, amely sebezhetővé, érzékennyé teszi. Ha ezt a fájó pontot valami (akár egy ártatlan megjegyzés) megérinti, a személy teljesen irracionálisan, logikátlanul is viselkedhet. Ilyenkor időt kell adni a nárcisztikus személynek, hogy magához térjen, mert a  kommunikációja nem racionális gondolkodáson alapul ilyenkor, hanem azon, hogy megszabaduljon attól a belső valamitől, amit ő veszélyesnek vagy mérgezőnek él meg és elemi szükségletnek érzi, hogy ezt áttegye valaki másra. Tehát: Ne vedd magadra, de vedd észre, ha ép a saját lemeze kapcsolt be a fejében... várd, amíg lejár, mert addig úgysem tudsz megbeszélni vagy tenni semmit.

Mérgező kapcsolatok felszámolása

Traumás kötődésről olyan mérgező kapcsolatokban beszélünk, amelyekben a bántalmazást időszakos – kiszámíthatatlanul bekövetkező – pozitív megerősítések tarkítják, vagy legalábbis az „egyszer majd jobb lesz”-ben való reménykedés. Nem csak túsz és fogvatartója közötti vagy vérfertőző kapcsolatokban fordul ez elő, de kevésbé drámai, hétköznapinak tűnő hosszútávú stabil kapcsolatokban is, ahol a nyugalmasabb (vagy kevésbé fájdalmas) időszakok ellenére nagyon sok a sérülés. A heroinfüggőséghez hasonlítható, ami az utopisztikusan csodálatos boldog élet reményét kínálja, de a lelkedet az utolsó cseppig kiszívja. Ha voltál már ilyen kapcsolatban, vagy láttál ilyet a környezetedben, tudod, milyen erős ez a fajta kötődés, amiből szinte lehetetlen szabadulni. Nehéz, de nem lehetetlen. Van remény az alábbi szempontok segítségével. 1.      1.            Szánd rá magad arra, hogy a valóságban élj. Ha azon kapod magad, hogy ...

Hogyan bánjunk egy nárcisztikussal?

Alapszabályok, ha nárcisztikussal kell bánnod: 1. Ismerd meg a jelenséget, hogy kiszámíthasd a játékszabályokat. Ez egy másik társasjáték ugyanis, mint amit te a normális emberi íratlan törvények és normák betartásával játszanál. A játszma lényege, hogy mindig ő nyer és ebben nincs fair play. 2. Ne konfrontálj: ne szembesítsd a hibáival és hogy mit csinál rosszul. Nem kijavítani fogja a viselkedését, hanem magadra zúdítod a hírhedt nárcisztikus haragot, ami a düh legpusztítóbb formája. 3. Húzz határokat és próbáld betartatni a szabályokat. „Ha te így beszélsz velem, akkor…” Vigyázz rá, hogy ne fenyegető legyen a hangnem, hanem a viselkedése következményeiről szóljon, amit röviden, egyszerűen megfogalmazol. Próbáld mindig a gyakorlati megoldás felé terelni a kommunikációt, ami az érzelmi manpipuláció esetében jobb, ha írásban történik. 4. A nárcisztikusnak is vannak gyenge pontjai, ő legalább annyira a te függőd, mint te az ő foglya. Ha ezt tudod, nem félsz annyira az „...

A határszabás nehézségei

Miért vesszük magunkra? Miért nehéz határt szabni a követelőzésnek? Miért engedjük be a másik negatív érzéseit?  Miért vagyunk védtelenek a másik haragjával szemben? Mert nem tudunk elhatárolódni. Mert az nem is olyan könnyű. Lássuk, hol,bukunk el annak a határnak a meghúzásában, hogy mivel van dolgom és mivel nem, hol kezdődik a másik és meddig tartok én. Miért nehéz határt szabni? A leggyakoribb okok: 1.            Félelem az elhagyatástól, a szeretet elvesztésétől Igent mondasz, és utána bosszankodsz ezen? Ez tipikus mártír-működés, mert csak azért bólintottál rá, hogy szeressenek. Nem tudsz nem-et mondani, mert úgy éreznéd, magadra maradsz. 2.            Félelem a másik haragjától. Korábbi sérülések és gyenge énhatárok miatt nem bírod ki, hogy a másik haragszik rád. 3.           ...

Egészséges határszabás

A lenti cikket viszonylag pontosan adtam vissza és igyekeztem "csak" fordítani, mert ez a "tankönyvi" leírása annak, hogyan kellene határt húzni. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy ez így sterilen nem nagy segítség azoknak, akik rendszeresen nárcisztikus abúzus áldozatai. Miért is? Mert az alárendelődésre trenírozott áldozatok nem azt nem tudják, hogyan kell határt húzni, hanem azt a jogot nem tudják megélni, hogy a határaik az övéik és nem önzés azokat képviselni. Ha végiggondolod, hol akadsz el abban, hogy megvalósítsd azt, ami az igazi  megoldás lenne a nárcisztikusokkal szemben, máris sokat tettél az önvédelmed érdekében. Ilyen értelemben tartom hasznosnak a cikket, viszonyítási alapként, hogy egy ideális világban ideális önvédelmi képességekkel hogy is működne ez. Akkor a cikk : Egészséges határok kialakítása A határaid azt jelentik, hogy neked mi a jó. Hallgass a megérzéseidre, függetlenül attól, ki mit mond. Ha valami rossz érzéseket vált ki belől...