Hol a megváltás?

Mielőtt e messzemenő, minden kérdések kérdésére tuti választ adnék, megmondom, hol NINCS.

Nem olvasható egy blog, vagy Facebook oldal 2 perc alatt végiggörgethető bejegyzésében. Az én oldalam sem célozza meg ezt a grandiózus ambíciót.

Nincs benne a könyvekben. Hiába ajánlok néha hasznos információkkal rendelkező, vagy útmutatásában inspiráló olvasmányokat.

Nem sétálunk ki vele a pszichoterápiás rendelőből, még akkor sem, ha megtaláltuk a minket elfogadni tudó és a problémánkat értő és megértő szakembert. Ráadásul megtalálni a gyógyító hatású anyafiguránkat egy pszichológus személyében szintén személyes út, amelyet magadnak kell bejárni, próbatételekkel és energia-befektetéssel, mint minden, valódi transzformációval járó folyamat esetén.

A pszichiáter által felírt pirulák sem oldják ki, sőt, a homeopátiás golyócskák sem fogják kirezegtetni belőlünk a problémáinkat. A tünetek oldódását megcélzó farmakoterápia súlyos krízishelyzet esetén elviselhetővé teszi a terheket, de nem szünteti meg a problémát magát. A homeopátia kibontja belőlünk az elakadásainkat, de megoldani csak mi tudjuk őket.

Hogy miért írok erről? Így év végére megéreztem a szükségességét, hogy tisztázzunk egy félreértést.

Ha nehéz az élethelyzet, amivel küzdesz (és ha itt vagy, ezen az oldalon, egész biztosan nem kicsi), minden segítségre szükséged van.

Ehhez cseppként járulok hozzá a tengernyi erőforrásban, amelyeket neked kell felkutatni és kibányászni. Megtisztelő, ha itt is használsz számodra valami kapaszkodót, vagy fénysugarat, ami bevilágítja az alagút fényét.

De én soha nem vállaltam, hogy megmentelek. Nem tudok egyéni tanácsadást nyújtani emailben, olyan komplex problémákra, mint amikről itt szó esik. Nem csak azért, mert ezek a posztok és fordítások is rengeteg időráfordítással járnak, és – bocsánat, de élek -, hanem azért sem, mert szakmai felelőtlenség lenne. A történeteitek egyéniek, így személyre szabott, élő, valódi segítséget igényelnek.

Persze érthető, hogy megjelent bennetek egy ilyen igény: minél lelkesebben isszátok a szavaimat, annál inkább rámvetül a csodavárás belőletek fakadó belső igénye, és könnyen kiosztódik rám a megmentő – irtó hamar csalódást keltő – szerepe. És hát:

„Kinek ne jutott volna eszébe nehéz élethelyzetekben: bárcsak lenne valaki, aki megbízható tanácsot adna, aki segítene eligazodni, akire rábízhatnánk magunkat. Igyekszünk útmutatást keresni, valakit, aki megért, mellettünk áll, és leveszi a vállunkról a döntés felelősségét. Valójában ez a gyermekekre jellemző hozzáállás, ők tekintik mindenhatónak a szüleiket, vagy mágikus gondolkodással, csodákra várva keresnek menedéket szorongásaik elől.” (L. Stipkovits Erika: Harmóniában egymással)

Én felnőttnek tekintelek, kedves olvasóm. Élek az egészséges határok lehetőségével és felelősséget vállalok a szavaimért, de azért nem, hogy azokat hogyan értelmezed és alkalmazod. Egy egyszerű, gyarló ember vagyok. Tévedhetek. Lehetek szubjektív. Itt, ezen az oldalon mindenképpen. Hiteles nem attól vagyok, hogy mindenben egyet értesz velem, hanem attól, hogy mindent kipróbáltam és átégettem magamon, amiről itt szó esik.

Igazán hitelessé azonban a „tuti receptjeim” attól válnak, ha nálad is beválnak. És segítségükkel meg tudod menteni MAGADAT.

"Az univerzumnak csak egyetlen szöglete van, amelyen javíthatsz és az saját magad vagy." (A. Huxley)