Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Sehogy. Ignorálni kell őket. Ahhoz persze fel kell ismerni, hogy manipulációról van szó: ez a passzív-agresszív és ítélkező megfélemlítéssel élő embertípus úgy tesz, mintha a te érdeke lenne az ő érdeke. Ha érzed, hogy rossz hatással van rád valaki, akit nem tudsz elkerülni, akkor: 1.        Ne kövesd el a hibát, hogy megpróbálod helyretenni. Ha érzelmileg hat rád, belesétáltál a csapdájába. Hagyd rá, bólints és menj és csináld a dolgokat, ahogy akarod. 2.        Ha mégis támad, támadj vissza. Keresd meg a gyenge pontját. Állítsd a magad oldalára a szövetségeseit. 3.        Bízz magadban. Ne tedd küldő megítéléstől függővé az önbizalmadat. 4.        Merj változni és változtatni a saját értékrended mentén. A manipulátorok azt akarják, hogy bábu legyél, akit ha a sarokba állítanak, ott marad. Idegesíti őket, hogy saját vágyakkal és akarattal rendelkező lény vagy. Na és? Legyen ez az ő problémája. 5.        Ne akarj megfelelni. Ne köss kompromisszumokat az értékrendeddel é

Sorra bomlanak ki szexuális molesztálásokkal kapcsolatos történetek és bár én eddig mélyen hallgattam, kezd bennem gyűlni valami nyilvánosságrahozási szükséglet. Azért nem tettem meg ezt eddig – bár nyílt volna rá méltó alkalom -, mert az akkori pszichológusom óva intett tőle: szerinte illúzió elvárnom, hogy az önfeltárás megváltást hozzon. Ezen attitűdjével a traumákkal való megküzdés leggyakoribb maladaptív módját, a téma elutasítását, a tudattalanba való visszaszuszakolását támogatta. A segítő szakembereknek is megvannak a saját vakfoltjaik és nem tudnak segíteni átdolgozni olyasmit, ami bennük sincs rendbe téve. Vagy elméletileg is leragadnak a szakirodalomban Freudnál, aki –feltehetően környezeti nyomásra - visszavonta állítását, miszerint rendkívül gyakori a gyermekek szexuális molesztálása, sokszor épp vérrokonok által. Ahogy manapság is, Freud idején is működött a bántalmazó védelmét szolgáló „ó, te nem vagy normális, csak képzelődsz”-mentalitás, és sajnos az, hogy a terápi

Fontosnak találom tovább magyarázni a nárcisztikus abúzus eltűrése (sőt mi több, keresése) illetve a drogfüggőség közötti párhuzamokat, ugyanis bármilyen hihetetlen, ugyanarról a jelenségről van szó. Ennek megértése nélkül nem lehet szabadulni abból az ismétlődő helyzetből, hogy vagy meg sem próbálunk véget venni az ilyen dinamikára épülő kapcsolatoknak, vagy ha mégis, próbálkozásaink gyöngék és erőtlenek egy olyan ellenféllel szemben, akinek szintén mi vagyunk a drogja. (Csak ő még kérlelhetetlenebbül akarja a „szert”, mert még annyira sincsenek alternatívái.) És ha véletlenül ki is lépünk egy időre, az elvonási tünetek kínja vissza-, és visszaküld minket egy pofonért. No de miért? -szoktátok ezt oly gyakran kérdezni a kanapén. Több oka is van, de a drogfüggővé válás egyik alaptényezője egy eredendő sérülékenység, amely elsősorban a korai elhanyagolás és/vagy traumatizálódás talaján jön létre. Azért vagyunk kiszolgáltatva az addikciót okozó szereknek, mert a függő agy gy

Beszéltünk már a nárcisztikus abúzus áldozatának érzéseiről egyfajta Stockholm-szindrómaként, a érzelmi rabsággal járó traumás kötődésként, amely magyarázatot nyújt arra, hogy miért tűri el a rossz bánásmódot. Ko-dependenciát is szoktak emlegetni, azaz társfüggőség et, amely pszichológiai értelemben ugyan tágabb, és nem teljesen ugyanazt a jelenséget rejtő fogalom, mégis érdemes a függőség részére kitérnünk, ugyanis nagy kilépési lehetőség a nárcisztikus abúzusból, ha addikcióként kezeljük a jelenséget. Mik a drogfüggőség és a nárcisztikussal való kapcsolatban élés közti legfontosabb párhuzamok? M áté Gábor drogfüggőkkel foglalkozó kanadai-magyar pszichológus szerint "az addikciók sokkal inkább szólnak a valami iránti sóvárgásról. mint az adott dolog birtoklásáról." (Máté G, 2012, 168.o.) Nárcisz birodalom himnuszának választhatnánk Adele "Rolling in the Deep" We've almost had it all" refrénű dalát, ahol a hangsúly a majdnem-en van. Mert amit akaru