Ugrás a fő tartalomra

A szeretet búvópatakja

Az tud szeretni, akit szerettek, gondoljuk.
De mi van azokkal, akiket nem?
Törvényszerűnek tűnne, hogy ők meg nem tudnak szeretni.
De - tapasztaljuk -, hogy ez szerencsére nem így van.
Lehet, hogy megkeményednek, védőburokkal veszik körbe magukat és a szívüket, de sokak szíve a védőrétegek mélyén nem szűnik meg puhán és fénylően dobogni.
Hogyan lehetséges ez? Min múlik?
Egy ősi törvényen.
Hogy a gyerek szereti a szülőt.
Mindennek ellenére. Mindenáron. Bármi áron. Nagyon nagy dolognak kell ahhoz történni, hogy ez a teljesen szeretet megszűnjön létezni.
Ha most magadban tiltakozást érzel, hogy "ugyan, én biztosan nem szeretem anyámat, apámat, tettek róla", akkor is felajánlom e gyógyító gondolat lehetőségét.
Lehet, hogy elfojtásra került,mert szégyenkezve meg kellett tagadni. Lehet, hogy irracionális bűntudat vagy dependencia, hamis kötelességérzet álcájába van burkolva. Sokan megtagadják vagy azonosulással viszik tovább magukban a szülőt, ami mintakövetést vagy az agresszorral való azonosulást is jelentheti, ahol a bántalmazó szülők mellett felnőtt személy később magát és/vagy mást bánt - mindezt hűségből, a családhoz való tartozás igényéből fakadóan.  
De oly gyakran tapasztalom, mekkora a lojalitás a bántalmazó szülő felé, mennyire sajnálja a gyermek szörnyeteggé torzult lelkű szülőjét, hogy akár magát is feláldozza érte. Azt is megélem és megértem, milyen nehéz feladni a reményt, hogy egyszer elér egymáshoz két ember es létrejön az az érzelmi kapcsolat, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk most szeretetnek. A felnőttkori párválasztások ismétlődő kudarcai nem csak azzal magyarázhatóak, hogy a nem tudatosult minta automatikusan ismétlődik, hanem azzal is, hogy a minta megváltoztatása árulásnak minősül: az alternatíva választása a szülő elhagyását jelenti, hisz meghaladtuk, felülbíráltuk - és talán feladtuk a reményt, hogy ebből a zsákutcából, amit a vele való „szeretetkapcsolat” jelent, van kivezető út.
Lehet, hogy ez elkeserítően hangzik, mintha az ember az automatikusan ismétlődő minták örök csapdájába esett volna a szülő iránti meg nem szűnő szeretet révén.
De a szeretetnek nem lehet rossz hatása. Hiszen a szeretet jó. Mindenki tudja ezt, aki alaposan ismeri Rowling Harry Potter-életművét. Tehát a felületes szemlélő számára talán láthatatlanul, de meg kell történnie a mágiának valahol.
Mégpedig így:
Ha az első bántalmazó az a szülő, akit az ember amúgy alapból, töretlenül és rendületlenül szeret, akinek az elfogadására és szeretetére az idők végezetéig is várni volna képes, akinek újra és újra megbocsátani vágyik – akkor ez a minta is továbbmegy. Nem lesz olyan bántalmazó, akit végképp meg tudna gyűlölni. Akit ne szeretne felmenteni. Akinek a megtérésében ne reménykedne – váltig, hiába hiábavalóan.
A szülő iránti szeretet ugyanúgy képes átitatni egy embert, ahogy Lilly Potteré Harryt. Ha be vagy oltva szeretettel, immunis leszel a gyűlöletre. Haragudni haragudhatsz, és haragudj is, mert az egészséges és adaptív érzés, ha bántanak. A szeretet nem jelenti a bántalmazás eltűrését, védd meg magad. De ha azon kapod magad, hogy meg akarsz bocsátani, esélyt akarsz adni, a sérelmeket elengedni, a kapcsolatot helyreállítani, az akár még jó hír is lehet. Nem biztos, hogy érdemes, de jele lehet, hogy képtelen vagy a tartós gyűlöletre. És ennek örülj. Mert a gyógyulás nem jelentheti a gyűlöletben élést.
Így talán még oda is megérkezel, hogy azt érzed, a bántalmazó szüleidtől a legtöbbet kaptad, amit ember kaphat az életben: az irántuk érzett elpusztíthatatlan szeretet révén életre szóló védettséget a gyűlölet ellen. 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan bánjunk egy nárcisztikussal?

Alapszabályok, ha nárcisztikussal kell bánnod: 1. Ismerd meg a jelenséget, hogy kiszámíthasd a játékszabályokat. Ez egy másik társasjáték ugyanis, mint amit te a normális emberi íratlan törvények és normák betartásával játszanál. A játszma lényege, hogy mindig ő nyer és ebben nincs fair play. 2. Ne konfrontálj: ne szembesítsd a hibáival és hogy mit csinál rosszul. Nem kijavítani fogja a viselkedését, hanem magadra zúdítod a hírhedt nárcisztikus haragot, ami a düh legpusztítóbb formája. 3. Húzz határokat és próbáld betartatni a szabályokat. „Ha te így beszélsz velem, akkor…” Vigyázz rá, hogy ne fenyegető legyen a hangnem, hanem a viselkedése következményeiről szóljon, amit röviden, egyszerűen megfogalmazol. Próbáld mindig a gyakorlati megoldás felé terelni a kommunikációt, ami az érzelmi manpipuláció esetében jobb, ha írásban történik. 4. A nárcisztikusnak is vannak gyenge pontjai, ő legalább annyira a te függőd, mint te az ő foglya. Ha ezt tudod, nem félsz annyira az „

Milyen szakítani egy nárcisztikussal?

Milyen szakítani egy nárcisztikussal? Kihívásokkal teli, mint maga a kapcsolat. 1. Hozzászoktál ahhoz, hogy állandóan a viselkedését elemzed, ezt eléggé nehéz abbahagyni. Ha tovább akarsz lépni, tudatosan kényszerítened kell magad arra, hogy ne rajta agyalj. 2. Ahhoz, hogy vele tudj maradni, racionalizálnod kellett az irracionális viselkedését, azaz állandóan felmentetted, kiszolgáltad az önámítását, magad előtt is tagadtad, hogy bánt, átértelmezted a hazugságait. Ha szakítás után hiányozni fog, ugyanezt fogod csinálni, meghamisítod az emlékeidet és a tapasztalataidat azzal, hogy „áh, nem is volt olyan rossz”. Ahhoz, hogy erről leszokj, szigorú kapcsolatmegvonásra van szükség (no contact). 3. Szorongani fogsz. Egyrészt, mert kialakított benned egy magas szorongásszintet az örökös cirkuszokkal, és az idegrendszered erre állt be, másrészt a szakítás eleve jár szorongással, pláne, ha még fenyeget is. Ráadásul a szex is megszűnt, ami termelne annyi dopamint, hogy csillapítsa a sz

Kik azok a nárcisztikus pszichopaták? Avagy az antiszociális személyiség jellemzői

Gyakran dobálózunk a pszichopata szóval, amikor különösen kegyetlen, gonosz nárcisztikus jön szembe. A jelenlegi diagnosztikus rendszerek különálló személyiségzavarként tartják számon a nárcizmust és a pszichopátiát (nárcisztikus és antiszociális személyiségzavarként), a nárcisztikus és a pszichopata szavaknak mégis van köze egymáshoz. A kapcsolat akképpen létezik, hogy az antiszociális – azaz másokra ártalmas - viselkedés egy patológiás személyiségszerveződés talaján alakul ki, ahol az énképet és a másokhoz való viszonyt a nárcisztikus jelleg dominálja. Nem könnyű elkülöníteni a nárcisztikust és a pszichopatát, hiszen a súlyos személyiségzavarok egyik legnagyobb pszichodinamikai szakértője, Otto Kernberg is úgy fogalmaz, hogy „a tulajdonságok tekintetében átfedések mutatkoznak az antiszociális személyiség és a nárcisztikus személyiségzavar antiszociális viselkedéssel diagnózis között”. (Kernberg, 2019, 201. o.) Annak megfelelően, hogy mi a nárcisztikus és az antiszociális ele