Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bátorság versus önvédelem

"Nem maradok csendben csak azért, hogy neked ne kelljen kényelmetlenül érezned magad." A nárcisztikusoknak kétféle áldozata van: a passzív alárendelődő és a dühös lázadó. Bár gyakran tanácsolom, hogy maradj csendben és feltűnés nélkül oldalogj el, azért állok bele ebbe a véleményembe annyira, mert én az utóbbi csoportba tartoztam mindig is. Úgyhogy első kézből tudom, milyen nekirohanni a falnak és összetörve visszapattanni róla - értelmetlenül, eredménytelenül. Ugyanakkor van, amikor ki kell állnunk az igazunkért, mert ez másokat is véd. És amikor az áldozatok túlélőkké válnak, akik felismerik, miért hitték azt, hogy tehetetlenek és gyengék, már nem lesznek megfélemlíthetőek és tudják, mikor kell mégis konfrontálódni. Mert az a helyes, akkor is, ha az a másiknak nem tetszik. Az abúzus elhallgatása nem egyenlő a "nem öntök olajat a tűzre" visszabeszélés mellőzésével egy meddő vitában. Tudjuk, a hallgatás bűn, ha az elkövetőt védi. A hal...

Rádióinterjú egy nárcisztikus áldozattal és egy szakértővel

A két interjúalany  - egy nárcisztikus áldozat és egy frissen megjelentetett könyv pszichiáter szerzője - hiteles, minden szavuk a helyén van. Megérlelt, kiforrott tudás és tapasztalat van mögötte. Lényegretörő és hasznos. Ha van 20 perced, hallgasd meg a Lánchíd Rádióban elhangzott beszélgetést  itt  . :)

Mi a patológiás nárcizmus?

Olyan önmagára fordított túlzott mértékű figyelem, amely másokra nézve káros, hátrányos következményekkel jár. Az nem baj, ha jól akarjuk érezni magunkat a bőrünkben. Amitől ez patológiásnak számít az az, hogy mindenáron, akár a másik kárára akarjuk jónak magunkat megélni. Semmi nem számít, csak hogy mi jöjjünk ki jól szituációkból és ennek során senkire és semmire nem vagyunk tekintettel. A bejegyzés alapjául szolgáló cikk szerzője azért tartja világméretű járványnak a nárcizmust, mert olyan kultúrában élünk, ahol a személyes érzelmi hitelesség nem érték. Nem tanuljuk meg, hogy kell az érzelmeinkkel bánni. Egy ilyen közegben nevelődve a nárcisztikus személy gyengeségnek tartja az érzelmek megélését és fél az érzelmei feletti kontroll elvesztésétől. A valódi énjét, az érzéseit megtagadja, és egy álszemélyiséget hoz létre, így minden cselekedete és megnyilvánulása is művi, azaz nem természetes, patológiás lesz. Mindenki nárcisztikussá válhat, ha elszakad saját belső békéjétől,...

Egészséges határszabás

A lenti cikket viszonylag pontosan adtam vissza és igyekeztem "csak" fordítani, mert ez a "tankönyvi" leírása annak, hogyan kellene határt húzni. Ugyanakkor azt is éreztem, hogy ez így sterilen nem nagy segítség azoknak, akik rendszeresen nárcisztikus abúzus áldozatai. Miért is? Mert az alárendelődésre trenírozott áldozatok nem azt nem tudják, hogyan kell határt húzni, hanem azt a jogot nem tudják megélni, hogy a határaik az övéik és nem önzés azokat képviselni. Ha végiggondolod, hol akadsz el abban, hogy megvalósítsd azt, ami az igazi  megoldás lenne a nárcisztikusokkal szemben, máris sokat tettél az önvédelmed érdekében. Ilyen értelemben tartom hasznosnak a cikket, viszonyítási alapként, hogy egy ideális világban ideális önvédelmi képességekkel hogy is működne ez. Akkor a cikk : Egészséges határok kialakítása A határaid azt jelentik, hogy neked mi a jó. Hallgass a megérzéseidre, függetlenül attól, ki mit mond. Ha valami rossz érzéseket vált ki belől...

Lebegtetés

Ígérget, hangzatosat és csábítót – csak nem tartja be. Mert valami mindig közbejön. Persze valami olyan, ami rajta kívül áll, és te tök megértő vagy persze. Behívják műtőbe, hja, hát ilyen a munkája. Behívatta a főnök. Elhúzódott a tárgyalás. A gyerek meccse. A bírósági tárgyalás. Milyen ember lennél te, ha ezért haragudnál rá. Hogy kínnal-keservvel passzoltad el a gyereket arra az egy órára? Hogy lett volna más dolgod is? Hogy rendet raktál? Hogy lemondtál egy másik találkozót ezért? Az nem érdekes. Vársz, tűrsz. Lebegteted a   libidódat is, mert – ne kerteljünk – erre van kihegyezve a kettőtök kapcsolata. Néha az a benyomásod, direkt csinálja: Felemel, virtuálisan felhergel – aztán leejt. Jó magasról jó mélyre. Játszik, mint cica az egérrel. Ő élvezi ezt, hogy zsinóron rángat, akkor vesz elő, amikor akar, és ehhez készenlétben, izzásban tart – de ő kényelmesen csinálja. Csak ha belefér egyéb, nálad sokkal fontosabb bokros teendői közzé. Ha kedve van. Nem tartozik elszámoln...

Családtaggal nem tartani a kapcsolatot? Tabu... de néha ez van. Ez kell.

A családtagokkal való kapcsolat megszakítása nagyon nagy lelkiismeretfurdalással jár. Campbell az alább esetekben mégis javasolja: 1. Ha a kapcsolatban bántalmazás zajlik, manipulációra épül, ha állandóan szorongsz, hogy hogy sül el valami. 2. Ha minden kapcsolatfelvétel negatív: kikészít, leszív, azt érezteti veled, hogy nem vagy elég, nem tettél eleget. 3. Ha a kapcsolat olyan sok stresszel jár, hogy az kihat az életed egyéb területeire, pl. munkára. Ha állandóan védekezel,   magyarázkodsz, és másokkal semmi másról nem tudsz beszélni, csak a mérgező családtagoddal való kapcsolatod cikruszairól. 4. Ha a kapcsolat egyoldalú és csak a másik emberről szól, neked soha nem jut tér, idő, a te szükségleteid nem fontosak. 5. Ha kiderül, hogy a másik pletykál rólad, ellened hangolja a külvilágot. 6. Ha a kapcsolat csak pénzkéréséről szól. 7. Ha a másik az őrületbe kerget azzal, hogy nem szól hozzád, játszmázik, hibáztat mindenért. Tehát. Nagyon fáj elengedni a tökéletes cs...

Hogyan kergethet valaki őrületbe a hazudozással? GÁZLÁNGOZÁSSAL.

A gázlángozás egy, a hatalomnyerés céljából elkövetetett manipulációs taktika, ami túlzottan is jól működik. A gázlángozás olyan taktika, amiben valaki vagy valami (pl. cég. a ford.) megpróbálja elérni, hogy az áldozat megkérdőjelezze a valóságot, abból a célból, hogy ezzel hatalmat nyerjen felette. Sokkal jobban működik, mint gondolnánk. Bárki fogékony lehet rá és a bántalmazók, diktátorok, narcisztikusok és szektavezérek közkedvelt technikája. Lassan végzendő, hogy az áldozat ne jöjjön rá, mennyire átmosták az agyát. Például a Gázláng (1944) c. filmben, a férfi addig manipulálja a feleségét, amíg az már azt hiszi, hogy megőrült. A gázlángozók tipikus technikái: 1.            Égbekiáltó hazugságok Nyilvánvaló hazugság, mégis a legőszintébb arccal mondja. Miért olyan égbekiáltó? Mert precenenst hoz ezzel létre. Amint egy óriásit hazudik, onnantól nem tudod, hogy bármi, amit mond, igaz lesz-e. Az a cél, hogy bizonytalan...

Milyen szakítani egy nárcisztikussal?

Milyen szakítani egy nárcisztikussal? Kihívásokkal teli, mint maga a kapcsolat. 1. Hozzászoktál ahhoz, hogy állandóan a viselkedését elemzed, ezt eléggé nehéz abbahagyni. Ha tovább akarsz lépni, tudatosan kényszerítened kell magad arra, hogy ne rajta agyalj. 2. Ahhoz, hogy vele tudj maradni, racionalizálnod kellett az irracionális viselkedését, azaz állandóan felmentetted, kiszolgáltad az önámítását, magad előtt is tagadtad, hogy bánt, átértelmezted a hazugságait. Ha szakítás után hiányozni fog, ugyanezt fogod csinálni, meghamisítod az emlékeidet és a tapasztalataidat azzal, hogy „áh, nem is volt olyan rossz”. Ahhoz, hogy erről leszokj, szigorú kapcsolatmegvonásra van szükség (no contact). 3. Szorongani fogsz. Egyrészt, mert kialakított benned egy magas szorongásszintet az örökös cirkuszokkal, és az idegrendszered erre állt be, másrészt a szakítás eleve jár szorongással, pláne, ha még fenyeget is. Ráadásul a szex is megszűnt, ami termelne annyi dopamint, hogy csillapítsa a sz...

Miért marad?

A NANE (ingyenesen letölthető)  MIÉRT MARAD? kiadványát adom részletes tanulmányozásra mindenkinek, aki szembesül egy bántalmazó kapcsolat felbontásának a nehézségeivel. ŽƒŽž„ƒŠ‹Š

Kapcsolatban egy nárcisztikussal: aranykalitka? Nem. Börtön. Ahol az áldozat lenyelte a kulcsot.

Miért kötődünk a bántalmazóhoz? Akármilyen furcsa, ez van: nehéz szabadulni. Mindannyian tapasztaljuk, mennyire nehéz elengedi azt, aki bánt minket. Patológiás, de nem a mi patológiánk miatt. Ez egy visszaélés azzal, hogy bajban vagyunk és egy erős, hatalmas személy védelmezésére vágyunk. Ja, hogy a bajt épp az okozza, akitől egyben a megmentésre is számítunk? Hja igen, ez beteg. Az egész gyerekkorban kezdődik, amikor a bántalmazott gyerek kénytelen továbbra is a róla gondoskodó felnőtt közelében maradni, mert nincs hová mennie a nagy, veszélyes világban. Ez egy biológiai kód. A túszul ejtett rabok olyan traumát szenvednek el, hogy beindul egy szinte automatikus folyamat: visszacsúsznak egy gyermekien kiszolgáltatott állapotba, és épp a túszejtő az a hatalommal rendelkező személy, akin az életük múlik, tehát perverz módon hozzá fognak kötődni. Ez a Stockholm-szindróma. 4 tényező együttes jelenléte elég a kialakulásához és nárcisztikus bántalmazás esetén is életbe lép: 1. A...