Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Hogyan bánjunk a nárcisztikussal? Úgy, ahogy ő veled. Háríts, terelj, lebegtess, tegyél úgy, mintha mi se történt volna. Ne vállalj felelősséget (azért, amit ő varrt a nyakadba saját felelősséghárításából). Ne akard megoldani az ő problémáit, ne légy proaktív. Ne légy defenzív. Ne magyarázkodj, ne próbáld bebizonyítani az igazadat. Csak várj és mosolyogj. Nem kell tenned semmit. Saját dugájába fog dőlni. Manipuláld azzal, hogy egy lépéssel előrébb jársz és tudod mit akar. Látszólag vess koncot az egójának, és menj, éld az életed. Ne félj tőle. Gondold végig a legrosszabb következményt, amit elkövethet ellened… és rá fogsz jönni hogy kevésbé rossz, mint megfélemlítve a rabságában élni. Ne félj tőle. Nagyon kicsivel át lehet verni. Ne áruld el neki, hogy tudod, milyen ő. Tégy úgy, mintha minden rendben lenne. Neki, akinek soha semmi nem elég, a „mintha” elég lesz.

Érzelmileg is: ne beszéld meg vele, hogy „ellenségnek” tekinted! Bármilyen szomorú, önvédelmed érdekében kénytelen vagy belátni, hogy akit családtagnak, rokonnak – ezáltal bizalmi, kötődési személynek – hittél, valójában ellenfél, akivel ellenérdekeltek vagytok. Navarro is megerősít ebben a meggyőződésemben: „Ha veszélyben vagyunk, cselekedjünk! Ha a testünkben, a zsigereinkben, az agyunkban érezzük, hogy menekülnünk kell, tegyük meg. Legyünk óvatosak, lehetőleg ne vonjuk magára a figyelmét, csak meneküljünk!” (Joe Navarro: Veszélyes személyiségek, Libri Kiadó, 2015, 278-279. o.) „Gondolkozzunk! Ha rendkívül veszélyes személyiséggel van dolgunk (én idesorolnám a nárcisztikusokat is, nem csak a pszichopatákat), biztonságosabb, ha nem beszéljük meg vele a történteket, hanem inkább arra koncentrálunk, hogy biztonságba helyezzük magunkat. Önmagunk ellen cselekszünk, ha felszólítjuk, hogy kérjen segítséget (magyarul visszajelezzük neki, hogy valami komoly baj van vele), vagy ha túlságosan...

A nárcizmus megértéséhez tudnunk kell, hogy valamilyen korai traumatizálódás eredményeképpen a személynek van egy mély lelki sérülése, amely sebezhetővé, érzékennyé teszi. Ha ezt a fájó pontot valami (akár egy ártatlan megjegyzés) megérinti, a személy teljesen irracionálisan, logikátlanul is viselkedhet. Ilyenkor időt kell adni a nárcisztikus személynek, hogy magához térjen, mert a  kommunikációja nem racionális gondolkodáson alapul ilyenkor, hanem azon, hogy megszabaduljon attól a belső valamitől, amit ő veszélyesnek vagy mérgezőnek él meg és elemi szükségletnek érzi, hogy ezt áttegye valaki másra. Tehát: Ne vedd magadra, de vedd észre, ha ép a saját lemeze kapcsolt be a fejében... várd, amíg lejár, mert addig úgysem tudsz megbeszélni vagy tenni semmit.

Amikor már azt érzed, túl vagy rajta… megjelenik. Ilyenkor még sebezhetőbb vagy, mert azt hiszed, már nem hat rád… pedig vannak olyan trükkök, amikkel bizony kezdheted elölről az egész elszakadási munkát. Nagyon nehéz ezeknek a visszahódítási technikáknak ellenállni, mivel elégtételt kapsz, épp azt hallod, amire vágytál. Hajlamosak vagyunk a jót látni az emberekben és emiatt szívesen feledkezel meg minden rosszról. Magadnak is bizonygatod, hogy ő hátha mégsem nárci és nem azért akar visszamenni, hogy a saját szükségleteit elégítse ki általad. De ne feledd: hiába bizonygatja, hogy megváltozott, ez lehetetlen. Ilyen mélyen gyökerező működésmódot több év kemény munkával lehetne csak megváltoztatni, ha egyáltalán és egyébként még csak bele sem kezd. Több formában találkozhatsz a visszaédesgetéssel. 1.        A gyáva valamelyik ismerősön keresztül fog puhatolózni, hogy is áll a szénája, és bepróbálkozhat-e a kapcsolatfelvétellel, fogod-e hagyni magad b...

Traumás kötődésről olyan mérgező kapcsolatokban beszélünk, amelyekben a bántalmazást időszakos – kiszámíthatatlanul bekövetkező – pozitív megerősítések tarkítják, vagy legalábbis az „egyszer majd jobb lesz”-ben való reménykedés. Nem csak túsz és fogvatartója közötti vagy vérfertőző kapcsolatokban fordul ez elő, de kevésbé drámai, hétköznapinak tűnő hosszútávú stabil kapcsolatokban is, ahol a nyugalmasabb (vagy kevésbé fájdalmas) időszakok ellenére nagyon sok a sérülés. A heroinfüggőséghez hasonlítható, ami az utopisztikusan csodálatos boldog élet reményét kínálja, de a lelkedet az utolsó cseppig kiszívja. Ha voltál már ilyen kapcsolatban, vagy láttál ilyet a környezetedben, tudod, milyen erős ez a fajta kötődés, amiből szinte lehetetlen szabadulni. Nehéz, de nem lehetetlen. Van remény az alábbi szempontok segítségével. 1.      1.            Szánd rá magad arra, hogy a valóságban élj. Ha azon kapod magad, hogy ...

A rejtett nárcisztikus személy a jogosultságtudatáról ismerhető fel leginkább, azaz arról a megrendíthetetlen hozzáállásról, hogy a világnak ki kell szolgálnia megkülönböztetett státuszát. A nárcisztikus drogszerűen függ attól az érzéstől, hogy ő különleges, és másokra van szüksége ahhoz, hogy hozzájuk képest érezhesse ezt. Ennek során követelőzve veti alá a másikat a saját akaratának felsőbbrendűség-érzésének fenntartásához. Az buktathatja le az egyébként másokra tekintettel lévőnek mutatkozó nárcisztikusokat, ha felsőbbrendű státuszukat fenyegető helyzetekben dühödt felháborodásban törnek ki, hogy „márpedig ez nekik jár”.  A környezet számára a meglepetést az okozhatja, hogy a nárcisztikus titokban nagyravágyó terveket dédelgetett, ambícióit gyakran álszerénység fedi. Ha nincs veszélyben az egója, újra visszahúzódik és ártatlannak, ártalmatlannak tűnik.

Minden manipulatív technika közül az egyik legrombolóbb élmény az nárcisztikus irigységének megtapasztalása. Felfoghatatlan, hogy egy szerettünk szabotálni szeretné a sikerünket, alá akarná ásni az örömünket vagy le akarná kicsinyelni a sikereinket. Pedig ez az irigység annyira jellemző a nárcisztikusokra, hogy a most frissített diagnosztikai kritériumok közzé is felvették (a DSM-V-ben). A nárcisztikus patológiás irigysége abból fakad, hogy mindig ő akar a legjobb lenni, jogosultnak érzi magát arra, hogy állandóan ő legyen a figyelem középpontjában. Ha bármi fenyegeti grandiózus énképét, nárcisztikusan sérül, ami kiváltja nárcisztikus dühét. Mások sikere arra emlékezteti, hogy neki mije nincs, belőle mi hiányzik, mi az, amit ő maga soha nem tudna elérni. Ebből következően bármit megtenne, hogy csökkentse azok sikereit, akik fenyegetik felsőbbrendűség érzését. Előfordulhat, hogy kezdetben azt állítják, hogy örülnek a sikereinknek. Az idealizáló és szerelmükkel elárasztó időszakban...

Borderline vagy nárcisztikus? Diagnózist csak klinikai szakpszichológus állíthat fel pszichodiagnosztikai tesztek és/vagy 5-10 alkalmas terápiás keretek között történő exploráció alapján. Ugyanakkor van az a helyzet, ahol muszáj belőni nagyjából, miről lehet szó, hogy meg lehessen találni a megoldást. Már csak azért is, mert a borderline menthető, a nárcisztikus nem. És egészen más bánásmódot igényelnek. Az elkülönítés azért is nehéz, mert  25-37%-os komorbiditásról beszélhetünk, tehát a borderline-ok jó negyede nárcisztikus is és fordítva. Minden borderline-nak vannak nárcisztikus tulajdonságai (bár ettől nem biztos, hogy nárcisztikus), és sok nárcisztikusra jellemzőek a borderline-ok érzelemszabályozási és indulatkezelési problémái. A két zavar között mégis minőségi különbségek vannak. A borderline olyan, mint egy kétségbeesett gyermek. A nárcisztikus olyan, mint egy elkényeztetett gyermek. A borderline nagyon szeretne szeretni, csak nem jól tud. A nárciszti...

"Ahogy telik az idő egyre inkább rájövök, hogy nem akarok drámát, konfliktust vagy stresszt magam körül. Kellemes otthonban, finom ételekkel ellátva, boldog emberek körében szeretnék lenni." Van, amikor az hajt előre, hogy mit NEM akarunk magunk körül. Nem akarunk szenvedni, oké. De ez önmagában nem lesz elég, mert úgy is lehet nem akarni, hogy bántsanak, hogy bekucorodok a sarokba, magam elég tartom a kezemet és próbálom kibírni, amíg ütnek. A minőségi változáshoz elengedhetetlen az idézet második mondata. Tudni, hogy mi akarsz. Mert akkor kijössz a sarokból és elkezdesz affelé menni, amit célul kitűztél magad elé. Nem fogod tudni abbahagyni a szorongáskeltő gondolataidat, amíg nem tudod tervekkel, reménnyel, jó érzésekkel helyettesíteni. Nem fogsz tudni más társra, más barátoka szert tenni, amíg nem körvonalazódik benned egy másfajta emberi viszonyulás képe. Mert otthagyni, amiben eddig voltunk, légüres térbe lök bennünket és ha nem látjuk magunk előtt, hogy m...

"Nincs mindig szükség tervre. Néha elég lélegezni, bízni, elengedni, és megvárni, mi történik." A nárcisztikusok kaotikus és kiszámíthatatlan, zavaros és követhetetlen világában kétségbeesetten próbálunk tervekbe, listákba, naptárakba, „megállapodtunk”-okba kapaszkodni. Hogy aztán hiábavalóságukat tapasztalva még mélyebbre süllyedjünk a saját tehetetlenségünk mocsarába. Nekem megváltás volt egyszer csak elengedni a görcsös igyekezetet, hogy megoldjam a dolgokat. Feladtam. És ezzel oldottam meg a dolgokat. Mert az égieknek adtam fel. Rájuk bíztam. Elkezdtem csak várni és figyelni. Nem proaktívan elébe menni a dolgoknak és mindent előre elrendezni, hogy hátha egyszer nem következne be a katasztrófa. Mindig csak a legszükségesebb lépést tettem meg. Kiszámoltam, mikor van az utolsó pillanat, amikor nekem kell lépni és még akkor is biztonsággal kontrolláltam a dolgokat (tehát véletlenül sem sodródtam!), de addig is esélyt adtam a sorsnak, hogy helyettem intézkedjen és ne é...