Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Az öngyógyítás lehetőségeit keresők számára jó szívvel ajánlok egy CPTSD-ben és nárcisztikus abúzusban járatos coach-ot, Richard Grannon-t. ( Korábban Kata írt már róla. ) A YouTubecsatornáján elérhető videó k automatikus szövegfordítással talán azok számára is követhetők, akik nem tudnák követni az élő angol nyelvű beszédet. Többek között kidolgozott egy mentális stabilitást fokozó, a traumatikus triggerekre adott túlzott érzelmi reakciók kezelésére szolgáló módszert, amely amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Öt mondatot kell elmondani naponta ötször egy hónapon keresztül. Pszichológusként ezt azzal egészíteném ki, hogy természetesen tudni kell megtölteni tartalommal ezeket a mondatokat, ha csak üres mantrák, nem lesznek hatékonyak. De ha érted, mit foglal össze egy-egy mondat – és több videón keresztül magyarázza -, akkor valóban segíthet, ha rendszeresen emlékezteted magad alapigazságokra. Az ismétlés arra szolgál, hogy ne csak tiszta, józan, higgadt gondolkodni tudó állapotodba...

Miért van szükség arra, hogy a nárcisztikusokról önálló kategóriaként ennyit beszéljünk és megkülönböztessük őket másoktól? Mert mások. Ennek a jelentőségére mindig akkor jövök rá, amikor már pont feladnám a hitem az emberekben. Amikor egyfajta automatikusan lefutó algoritmusként az épp aktuális önzést, irigységet, érzéketlenséget, kegyetlenséget, kihasználást, ellenségességet és rosszindulatot tévesen „az embereknek úgy általában” tulajdonítom. Miközben mindössze arról van szó, hogy a nárcisztikusok és a pszichopaták azok, akik képesek a felsorolt válogatott kínzásokra. Ahhoz, hogy ne legyünk végtelenül reménytelenek és megkeseredettek, rendre emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy nem mindenki nárcisztikus. Gerd Altmann, Pixabay És hogy miért érdemes ismernünk működésük törvényszerűségeit, ahhoz legegyszerűbb Jordan B. Peterson pszichológusprofesszort idéznem: Akik egyazon szabályrendszer alapján élik az életüket, azok kölcsönösen kiismerhetővé válnak. Viselkedésü...

Sokakat hiábavalóan biztatnak mások arra, hogy húzzák meg a határaikat, valamikor úgy kondicionálták őket, hogy a hozzájuk közel állók igényeit szem előtt tartva ezt ne tehessék meg a fontos másik haragjának vagy elutasításának a veszélye nélkül. Gordon Johnson képe a Pixabay-ről A Young és munkatársai nevéhez fűződő sématerápia (Young és mtsa, 2003) lényege azoknak a korai tapasztalatoknak a téves hiedelemrendszerré kovácsolódott torzító szemüvegének a levétele, hogy belássuk: az egy dolog, hogy mi azt hisszük, hogy vége a világnak, ha nem a másik akaratához igazodunk, de ez nem biztos, hogy így van. Különösen fontos ezt belátni azoknak, akik nárcisztikus emberek áldozataivá válnak, ugyanis az énközpontú emberek vezérmotívuma épp az, hogy megfélemlítéssel (azaz haragjuk fegyverként való felhasználásával) saját akaratuk és igényeik mások általi kielégítését érjék el. A sématerápia szerzői többféle forgatókönyvét is leírták annak, hogy milyen dinamika mentén rendeli valaki...

A nárcisztikus abúzus nagyon fáj. Azzal az igazságos világba vetett hitünkkel élnek vissza, hogy ha nyitottan, jóindulattal közeledünk valakihez, ezt kapjuk viszont. Hogy ha adunk, akkor kapunk. Ha szeretünk, akkor viszontszeretnek. Ha törődünk, a másik is figyel ránk. Rémisztő érzés szembesülni azzal, hogy minden erőfeszítésünk ellenére bántás, sértés, elhagyás, elutasítás, kihasználás jut számunkra osztályrészül. És mivel azt tanultuk, hogy tetteink következményei szorosan összefüggnek tetteink értékével és minőségével, rettenetesen összezavarodunk önmagunk megítélésében és a világ törvényszerűségeiben. Hogy akkor mi a baj velem? Mit csináltam rosszul? Ez akár teljes talajvesztettséget és összeomlást is eredményezhet, pánikrohamokkal, alvászavarral, amelyeknek közös eleme egy elementáris erejű szorongás azzal kapcsolatban, hogy valami nagy baj van. A lelki egyensúly és stabilitás visszanyeréséhez tehát első lépésként rendet kell tenni ebben a káoszban, és tisztázni kell, mi is it...

Előző posztomban arról elmélkedtem, hogy a Covid-19 miatt kialakult válsághelyzet traumatúlélőknek nem újdonság , hiszen  - különösen nárcisztikus abúzus esetén - a kiszámíthatatlanság, bizonytalanság az élet velejárója volt eddig is, ahogy az is, hogy az események az áldozat hatáskörén kívül zajlik, tehát olyan történéseknek van kiszolgáltatva, melyre kevés ráhatása van. Nagy pofon ez a társadalmi szintű vészhelyzet azonban a jogosultságtudattal rendelkező nárcisztikusoknak, akikre  - megélésük szerint - semmilyen szabály nem vonatkozik. Nekik óriási zökkenőt fog jelenteni, hogy egyre szigorodó rendeletek zárják be előttük külső forrásokon alapuló kielégülési forrásaik kapuit és teszik lehetetlenné, hogy elmeneküljenek önmaguk elől. (Hogy ennek a feszültségét sajnos továbbra sem hordozzák el egyedül, azt sajnos jól érzik azok, akik nem tudtak időben elmenekülni ezek elől az éretlen személyiségek elől.) Ezek a páciensek önmagukat különlegesnek érzik, azt gondolják, hogy ...

A jelenlegi , COVID-19 körül kialakult állapot klasszikus krízishelyzet abban az értelemben, hogy egy olyan szituáció állt elő, amelyre nincsenek megküzdési módjaink. Vagy mégis? Gondold végig életed eseményeit és vedd számba, valóban soha nem történt még veled olyan, hogy egyik pillanatról a másikra dől dugába minden terved veszítesz el számodra fontos dolgokat, akár anyagi bevételt, akár jólét-érzést okozó luxuscikkek megszerzésének reményét szembesülsz azzal, hogy csak magadra számíthatsz és önellátásra, öngondoskodásra kell berendezkednek hosszú távon átrendeződnek a prioritásaid, és a fizikai túlélés minden mást felülír. Nos, ha elcsodálkozol azon, hogy mások pánikolnak, miközben te egyfajta sztoikus nyugalommal figyeled az eseményeket és tudod, mit kell tenned olyan körülmények között, ahol az események 90%-a rajtad kívül álló tényezők alapján alakul, akkor az a jó hírem van, hogy megdolgoztad az eddigi traumáidat, tanultál belőlük és a poszttraumás növekedés mi...

Régóta tervezem, hogy szót ejtek egy olyan személyiségről, amely mélylélektanilag eltérő, a megfigyelhető viselkedés szintjén azonban nagyon is könnyen összekeverhető a nárcisztikussal: ez pedig nem más, mint a hisztrionikus. Méltatlanul keveset beszélünk róluk, pedig kielégíthetetlen szeretet-, és figyelemhiányukban épp olyan manipulatívak, önzőek és sértődékenyek, mint a nárcisztikusok és arra használják az embereket, hogy magukat vonzónak, bájosnak, élettelinek, karizmatikusnak, nagylelkűnek, melegszívűnek és fantáziadúsnak tarthassák. (MacKinnon és mtsai, 2010). A szexualitás náluk még inkább eszköze annak, hogy elbűvölőnek tűnhessenek a külvilág szemében, bár - éppen úgy, ahogy a nárcisztikus nagyképűségnek is van burkolt, rejtett formája -, a hisztrionikusok néha épp az elfojtott, megtagadott végletét képviselik a szexualitásnak. Mégis, talán innen legmegfoghatóbbak jelenségként: szexuálisan kihívó, flörtölő viselkedésük árulja el őket legkönnyebben, ugyanis a szexualitást ár...

Ha eleged van abból, hogy eleged van, akkor állj meg, és ne menekülj tovább a rossz érzéseid elől.  Ugyanis nem múlnak el tőle, sőt. Az érzelmek üzenetközvetítő szerepe közted és a valóság között evolúciós jelentőségű, és mint minden ősi, természetes és túlélést biztosító jelenség, kívül áll a személyes akarati kontrollon. Ha valami rossz dolog történik velünk, rossz érzéseket élünk át. Logikus? Igen. Innen tudjuk, hogy ez nekünk fáj, ez ránk nézve káros, és ez az érzelem motivál minket az önvédelemre, az ártalomcsökkentő cselekedetekre. Ha valaki azonban egy olyan krónikusan bántalmazott helyzetben találja magát, ahol nincs lehetősége a számára szenvedést okozó helyzet megváltoztatására, a helyzetértékelést elvégző érzelem megváltoztatása (azaz figyelmen kívül hagyása) marad számára az egyetlen lehetőség. Marsha Linehan, aki egy nagyon fájdalmas érzelmi állapotokat átélő betegcsoport, a borderline személyiségzavarral élők számára dolgozott ki érzelemszabályozási készségfejle...

Egy 14 éves lány, naplórészlet. Jól látszik a szövegből: érzelmi és verbális bántalmazás zajlik (és tudható a naplóból: szexuális is). Az állatvilág önvédelmi reakcióit is elég megfigyelni, hogy lássuk, ha veszély esetén a harc vagy a menekülés lehetetlen, a halottnak tettetés marad. Ha egy viszonyrendszerben olyan hatalmi elrendezés van, amelyben az áldozat esélye az egyenlő küzdelemre elenyésző - mert a férfi erősebb, mint a nő, a felnőtt erősebb, mint a gyerek, mert a főnök erősebb, mint a beosztott, stb. - , és traumás kötődés vagy függőségi helyzet van, azaz nincs mód a menekülésre sem (gyerek világgá, anya a gyerekeivel a híd alá, munkavállaló munkanélkülire nem mehet, ugye), marad a lélektani kilépés a helyzetből, a stresszélmény tudatosságának leválasztása, az érzelmek kirekesztése. Erre nagyon jó példa, ahogy ez a lány imádkozott egy olyan érzéketlenné válásért, amiről minden le tud peregni. Szerencsére nem sikerült teljesen neki.

Tudom, hogy igazságtalan, hogy neked kell magadról gondoskodni érzelmileg, ha nárcisztikussal vagy kapcsolatban. Pláne, ha ez egy szülő, akitől tényleg joggal várnád el, hogy figyeljen rád oda, akarjon neked megnyugtató és támogató jelenlétet nyújtani. Mégsem tudok jobb tanácsot adni ennél, hiszen arra bizony hiába vársz, hogy ő megérzi, hogy mire van szükséged és megadja neked. Ráadásul az esetek nagy részében ő maga kelti azt a stresszhelyzetet, amit valahogy le kell csengetni. Ahogy azt az érzelemszabályozásidegrendszeri folyamatairól korábban írtam, a krónikus stressznek kitett idegrendszermáshogy reagálja le a veszélyhelyzetet. Az érvelés egyszerűsége kedvéért soroljuk   a komplex traumatizáció kategóriájába a mérgező emberekkel való szoros kapcsolatot, hiszen sosem lehet tudni, milyen húzással állnak elő. Ez a fajta készenlét önmagában, de együttesen azokkal a fájó, ártó beszólásokkal, bántásokkal, cserbenhagyás-élményekkel, átverésekkel különösen kimeríti a krónikus str...