Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Évek óta tartó utazásom befelé számos hegyen és völgyön vitt keresztül. Az emberi szenvedés bugyrait önként járni, sokan hülyeségnek tartják. Jó sokáig én is így voltam, mígnem már annyira rosszul voltam attól, hogy rosszul vagyok, hogy nem mehetett úgy tovább, ahogy addig. És akkor minden krízis kicsit feljebb emelt, kicsit megébredtem és kicsit jobb lett. Ideig óráig. De aztán az újra érkező krízisek egyre súlyosabbá váltak, bár igaz, hogy rövidebb ideig tartottak. Azonban epicentrumukban igazi intenzív agónia tartott fogva. Mondhatjuk, hogy a hagymahéjak hámozódnak le és megyünk befelé a hagyma közepe felé. Nem tudom, lehet, hogy így van, vagy így is lehet mondani, de én azt gondolom, hogy a feldolgozatlan traumák dolgoznak a mélyben és egyre élesebben kiáltanak azért, hogy kiengedjük őket a palackból és az idő múltával nem enyhülnek, sőt. Mert igenis van, amit az idő nem gyógyít. A traumák ilyenek. Örökké dolgozó energia buborékok, amik a fénytől és a levegőtől elzárva, leszorí...

Sokan kérdezitek tőlem, hogy gyerek lehet-e nárcisztikus. Ha bementek egy ovis-csoportba, nem tesztek fel többi ilyen kérdést. J No de félretéve a tréfát, a 3 éveseknél normálisnak számító egocentrizmus (azt hiszi, minden róla szól és vele kapcsolatos), egészséges értelemben vett önzés (ez a kislapát nekem kell, tehát elveszem), figyelemhajhászás (dicsérjenek meg, ha szépet rajzoltam) 5-6 éves kor után már nem oké. Nagycsoportra már gáz, ha egy gyerek kizárólagosan diktálja a többieknek, hogy mit játsszanak és kivel, ha alárendelődésre és behódolásra kényszeríti a többieket, vagy fizikai kényszerítéssel (jól megszorítva és megcsavarva a másik karját pl. elhúzza a másikat), érzelmi zsarolással („nem leszel a barátom, ha…”), és problémásnak tekinthető a kölcsönösség hiánya is (neki minden jár, de ő nem ad semmit cserébe). Iskoláskorra az órát zavaró fegyelmezetlenségtől az együttműködés finom szabotálásáig terjed a skála, de az önző, arrogáns, a többieket uralni akaró gyerekek ...

Kiborító, amikor igazságtalanul vádolnak bennünket vagy intrikálnak ellenünk. Ráadásul minél inkább magyarázkodsz, annál jobban vágod magad alatt a fát: feltárod a sebezhetőségedet  - amivel további támadási felületetet nyújtasz - és mindenki téged fog hülyének nézni. Az eszetlenül rohangálás ráadásul csak fokozza a tehetetlenségérzésedet. Mit tehetsz tehát? Melanie Tonia Evans , nárcisztikus abúzusra specializálódott gyógyító azt tanácsolja, hogy vidd az ügyet a nyilvánosság elé, kommunikálj nyíltan! (N e feledd: ha vámpírokkal harcolsz, ne maradj velük a sötétben!)  Ettől irtózni fognak. Nem kell támadni őket, elintézik ők magukat egyedül is. Abba kell hagyatni velük a játszmázást, azt pedig csak nyíltsággal lehet. A nárcisztikusnak az a trükkje, hogy egyesével manipulálja az embereket, ezt ne hagyd! Ragaszkodj a tényekhez. Légy nagyon józan, racionális, nyitottan állj a helyzet megoldásához, az esetleges hibák jóvátételéhez.  Ha látják, hogy vádjaikat alá kell tám...

Nagy felháborodást keltettek a tanácsaim, miszerint bánj úgy a nárcisztikussal, ahogy ő veled: manipuláld és ne légy vele őszinte, mert bármit mondasz, felhasználja ellened. Megértem, hogy ez paradoxnak tűnik és nehéz vele mit kezdeni, hisz azon túl, hogy szeretnénk saját etikusságunk és jóemberségünk hiedelmét fenntartani, azt az illúziót is borzasztó nehéz elengedni, hogy a másik Társ, akivel megoszthatóak az igények, megbeszélhetőek a problémák. De nárcisztikus partner esetén sajnos ez nem így van. Ezt a rossz hírt hozza Balázs Zsuzsanna cikke  A Játékos, a Kiképzőtiszt, Rambo és a Többiek - azaz Mi zajlik a bántalmazó kapcsolatokban?  is. (Balázs Zsuzsanna, HVG Extra Pszichológia, 2017/3. szám, 36-39. o.) Sajnos egy bántalmazó - nárcisztikus - kapcsolatban - "a kölcsönös érdekérvényesítést célzó asszertív kommunikáció" nem alkalmazható az egyenlőtlen hatalmi viszonyok miatt. "A kölcsönös érdekérvényesítés legfőbb alaptétele, hogy a felek nyíltan és egyérte...

Imádom ezt a blogot , mert teljesen használható tanácsokat ad tudományosan alátámasztott kutatási eredmények alapján. És valami isteni a humora, úgyhogy a kiemelt részt vegyétek nyugodtan szó szerinti fordításnak, van egy-két bekezdés, ahol csak a lényeget foglaltam össze. A passzív agresszív ember soha nem fogja azt mondani, hogy nem csinál meg valamit. Igent mond, és aztán megtalálja a kifogást, amiért nem tette meg. A passzív agresszív ember soha nem fog kérni semmit. De előadja mézesmázos stílusát vagy sajnáltatja magát és addig duzzog, amíg fel nem ajánlod neki… és persze nem tartozik semmivel, hiszen nem ő kérte. És mindeközben a világ legártatlanabb lényének vallja magát, akik a légynek sem tudna ártani. Ja, mert a mások elleni támadásai letagadhatóak. A lényeg, hogy ő jó és sosem hibás semmiért. Mindig az van, amit ők akar, és erre akad is mindig hihető magyarázat, így nem lehet számon kérni rajta semmit. Eléri, hogy az érintettek ne konfrontálják őket, ha mégis meg...

A világ legnehezebb dolga végignézni gyermekeink szenvedését. Ha az egyik szülő nárcisztikus, akkor borítékolható, hogy ezt a fájdalmat nem úszhatjuk meg. Vagy azáltal, hogy a nárcisztikus szülő aktívan fegyverként használja a gyermeket a másik szülő ellen (ilyen pl. az elidegenítési szindróma, ahol a volt házastárs ellen fordítja a gyermeket), vagy önmagában azzal, hogy vele is bántalmazó, manipuláló módon bánik, mint mindenki mással a környezetében. Szerepmodellt is jelent a gyermek számára, aki érthető módon utánozza, mint ideálképet, így félhetsz attól, hogy ő maga válik nárcisztikussá vagy nárcisztikus partnert választ felnőtt korában. Melania Tonia Evans szerint ezt el kell tudni viselni, ugyanis az ellenfeszülés csak a helyzetet betonozza be. A gyerek karmikus választásána elfogadása és a saját igazságunk, értékrendünk szem előtt tartása hosszú távon meghozza az eredményt, ha felelősséget vállalunk a saját gyógyulásunkért és a gyereket feltétel nélkül tudjuk szeretni...

Sosem lehet eleget ismételni a nárcisztikus tulajdonságokat, azok olyanok, mint a kaleidoszkóp: mindig egy kicsit más arcát mutatja ez a jelenség, olyanniyra, hogy néha hajlamosak is vagyunk elbizonytalanodni, valóban azzal van-e dolgunk. Persze a kavicsok ugyanazok, amikből újra- és újrarendeződve más kép alakul ki, és ha eleget forgatjuk és nézegetjük a műszert, megismerjük annyira az alkotóelemeket, hogy a látszólagos szépség és változatos álca ellenére felismerjük, mivel is állunk valójában szemben. Ezúttal Bánki György - valóban nagyszerű, de mindenképpen "elég jó"-  könyve alapján ismertetem a "súlyos korai hiányérzet, frusztráció és megbántottság talaján" kialakuló nárcisztikus személyiségek jellemzőit.  (Bánki, 2016, 37.o.) A DSM-V diagnosztikai kritériumai alapján a Bánki György (2016) által vázolt kép az alábbi módon néz ki: "Az illető nagyfokú csodálatot igényel, a fantáziájában vagy magatartásában a többiek fölé helyezi és nagyszerűnek tartj...

Hogyan bánjunk a nárcisztikussal? Úgy, ahogy ő veled. Háríts, terelj, lebegtess, tegyél úgy, mintha mi se történt volna. Ne vállalj felelősséget (azért, amit ő varrt a nyakadba saját felelősséghárításából). Ne akard megoldani az ő problémáit, ne légy proaktív. Ne légy defenzív. Ne magyarázkodj, ne próbáld bebizonyítani az igazadat. Csak várj és mosolyogj. Nem kell tenned semmit. Saját dugájába fog dőlni. Manipuláld azzal, hogy egy lépéssel előrébb jársz és tudod mit akar. Látszólag vess koncot az egójának, és menj, éld az életed. Ne félj tőle. Gondold végig a legrosszabb következményt, amit elkövethet ellened… és rá fogsz jönni hogy kevésbé rossz, mint megfélemlítve a rabságában élni. Ne félj tőle. Nagyon kicsivel át lehet verni. Ne áruld el neki, hogy tudod, milyen ő. Tégy úgy, mintha minden rendben lenne. Neki, akinek soha semmi nem elég, a „mintha” elég lesz.

Érzelmileg is: ne beszéld meg vele, hogy „ellenségnek” tekinted! Bármilyen szomorú, önvédelmed érdekében kénytelen vagy belátni, hogy akit családtagnak, rokonnak – ezáltal bizalmi, kötődési személynek – hittél, valójában ellenfél, akivel ellenérdekeltek vagytok. Navarro is megerősít ebben a meggyőződésemben: „Ha veszélyben vagyunk, cselekedjünk! Ha a testünkben, a zsigereinkben, az agyunkban érezzük, hogy menekülnünk kell, tegyük meg. Legyünk óvatosak, lehetőleg ne vonjuk magára a figyelmét, csak meneküljünk!” (Joe Navarro: Veszélyes személyiségek, Libri Kiadó, 2015, 278-279. o.) „Gondolkozzunk! Ha rendkívül veszélyes személyiséggel van dolgunk (én idesorolnám a nárcisztikusokat is, nem csak a pszichopatákat), biztonságosabb, ha nem beszéljük meg vele a történteket, hanem inkább arra koncentrálunk, hogy biztonságba helyezzük magunkat. Önmagunk ellen cselekszünk, ha felszólítjuk, hogy kérjen segítséget (magyarul visszajelezzük neki, hogy valami komoly baj van vele), vagy ha túlságosan...

A nárcizmus megértéséhez tudnunk kell, hogy valamilyen korai traumatizálódás eredményeképpen a személynek van egy mély lelki sérülése, amely sebezhetővé, érzékennyé teszi. Ha ezt a fájó pontot valami (akár egy ártatlan megjegyzés) megérinti, a személy teljesen irracionálisan, logikátlanul is viselkedhet. Ilyenkor időt kell adni a nárcisztikus személynek, hogy magához térjen, mert a  kommunikációja nem racionális gondolkodáson alapul ilyenkor, hanem azon, hogy megszabaduljon attól a belső valamitől, amit ő veszélyesnek vagy mérgezőnek él meg és elemi szükségletnek érzi, hogy ezt áttegye valaki másra. Tehát: Ne vedd magadra, de vedd észre, ha ép a saját lemeze kapcsolt be a fejében... várd, amíg lejár, mert addig úgysem tudsz megbeszélni vagy tenni semmit.