Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Mielőtt e messzemenő, minden kérdések kérdésére tuti választ adnék, megmondom, hol NINCS. Nem olvasható egy blog, vagy Facebook oldal 2 perc alatt végiggörgethető bejegyzésében. Az én oldalam sem célozza meg ezt a grandiózus ambíciót. Nincs benne a könyvekben. Hiába ajánlok néha hasznos információkkal rendelkező, vagy útmutatásában inspiráló olvasmányokat. Nem sétálunk ki vele a pszichoterápiás rendelőből, még akkor sem, ha megtaláltuk a minket elfogadni tudó és a problémánkat értő és megértő szakembert. Ráadásul megtalálni a gyógyító hatású anyafiguránkat egy pszichológus személyében szintén személyes út, amelyet magadnak kell bejárni, próbatételekkel és energia-befektetéssel, mint minden, valódi transzformációval járó folyamat esetén. A pszichiáter által felírt pirulák sem oldják ki, sőt, a homeopátiás golyócskák sem fogják kirezegtetni belőlünk a problémáinkat. A tünetek oldódását megcélzó farmakoterápia súlyos krízishelyzet esetén elviselhetővé teszi a terheket, de nem sz...

Ha a megoldási lehetőségeket keressük a gyógyulásra, ejtsünk szót a homeopátiáról is, amelyet nagy potenciálban pszichés zavarokra is alkalmaznak, még ha Magyarországon kevésbé ismert is ez a vonal (bár nemrég megjelent Bailey: Homeopátiás pszichológia című remekműve). Én egy német homeopátiás orvos, Dr. Ralf Werner könyvein keresztül ismertem meg ezt a szemléletet, és amikor egész éjszaka álmomban azt a kérdést forgattam, mit lehetne kezdeni ezzel a rengeteg felgyülemlett haraggal, ami bennem van, kezembe akadt Werner: Homeopathie – kräftig geschüttelt, Ein neuerWeg zum Kern der Persönlichkeit, 2010 könyve és a tartalomjegyzékben azonnal erre a címre szaladt a szemem: Hogyan adódik át generációról generációra a Staphisagria-rezonancia nárcisztikus visszaélés esetén. Áhh, mondom, ennél nagyobb véletlen egybeesés nem kell mára. Akkor ezt kipróbálom, és nektek is írok róla. A Staphisagria ugyanis a visszafojtott düh szere. Azokra a gyerekekre jellemző ez a rezgés, akik hosszú éve...

Miért is fontos a CPTSD a nárcisztikus visszaélések blogján? Több pszichológus és coach megegyezik abban, hogy azok az emberek, akik C-PTSD-ben szenvednek, sokkal gyakrabban esnek áldozatul nárcisztikus abúzusnak, bántalmazásnak. Mi több, mindenki, aki nárcisztikus abúzus és/vagy bántalmazó kapcsolat áldozata lett (akár többször is), az biztosan C-PTSD-ben szenvedett már régebb óta, és pontosan emiatt a működésmód miatt válhatott nárcisztikusok áldozatává (nekem ez jobban hangzik, mint az ’azért vonzotta be a nárcit, hogy tanuljon belőle bla bla’) Vannak pszichológusok, akik már nem szeretik a ’zavar’ szót használni, mivel megbélyegző, hanem helyette poszt-traumás stressz válaszról beszélnek.   Richard Grannon  egyike ezeknek a pszichológusoknak. A Youtube-on rengeteg nagyon érdekes, ismeretterjesztő és megoldást nyújtó videója található meg angolul. Ha lehetőség van rá, nagyon ajánlatos őt nézni, hallgatni: a nárcisztikus abúzus és a CPTSD témáiban igazán nagy tudású...

A karácsony vörös posztó a nárcisztikus szemében, mert a mások által átélt örömteli, szeretetteljes érzések fájdalmasan emlékeztetik arra, hogy ők nem képesek erre. Mivel nem ők állnak az univerzum középpontjában ilyenkor, mindent elkövetnek, hogy elrontsák mások örömét (kivéve, ha tobzódnak ebben az idealizált időszakában az évnek). Ha megfosztottságuk és sérültségük tudatosodása nem az ünneplés szabotálásában nyilvánul meg, akkor magukra irányítják a figyelmet a drámával, amit generálnak.  Íme 6 módja annak, hogyan teszik ezt. Melanie Tonia Evans gyűjtése követői saját élményei alapján: 1. Nem segít. Készülj fel arra, hogy mindent neked kell elintézni. Még akkor is, ha megígérte, hogy elhozza/megcsinálja. Minél inkább számítasz rá, annál biztosabb, hogy cserben fog hagyni. 2. Nem gondol másokra. Nem vesz/visz ajándékot, úgyhogy kénytelen vagy erre is te magad gondolni, ha nem akarod, hogy a gyerekeid összetörjenek, hogy nárcisztikus rokonuktól (szülőtől nagyszülőkig bár...

Évek óta tartó utazásom befelé számos hegyen és völgyön vitt keresztül. Az emberi szenvedés bugyrait önként járni, sokan hülyeségnek tartják. Jó sokáig én is így voltam, mígnem már annyira rosszul voltam attól, hogy rosszul vagyok, hogy nem mehetett úgy tovább, ahogy addig. És akkor minden krízis kicsit feljebb emelt, kicsit megébredtem és kicsit jobb lett. Ideig óráig. De aztán az újra érkező krízisek egyre súlyosabbá váltak, bár igaz, hogy rövidebb ideig tartottak. Azonban epicentrumukban igazi intenzív agónia tartott fogva. Mondhatjuk, hogy a hagymahéjak hámozódnak le és megyünk befelé a hagyma közepe felé. Nem tudom, lehet, hogy így van, vagy így is lehet mondani, de én azt gondolom, hogy a feldolgozatlan traumák dolgoznak a mélyben és egyre élesebben kiáltanak azért, hogy kiengedjük őket a palackból és az idő múltával nem enyhülnek, sőt. Mert igenis van, amit az idő nem gyógyít. A traumák ilyenek. Örökké dolgozó energia buborékok, amik a fénytől és a levegőtől elzárva, leszorí...

Sokan kérdezitek tőlem, hogy gyerek lehet-e nárcisztikus. Ha bementek egy ovis-csoportba, nem tesztek fel többi ilyen kérdést. J No de félretéve a tréfát, a 3 éveseknél normálisnak számító egocentrizmus (azt hiszi, minden róla szól és vele kapcsolatos), egészséges értelemben vett önzés (ez a kislapát nekem kell, tehát elveszem), figyelemhajhászás (dicsérjenek meg, ha szépet rajzoltam) 5-6 éves kor után már nem oké. Nagycsoportra már gáz, ha egy gyerek kizárólagosan diktálja a többieknek, hogy mit játsszanak és kivel, ha alárendelődésre és behódolásra kényszeríti a többieket, vagy fizikai kényszerítéssel (jól megszorítva és megcsavarva a másik karját pl. elhúzza a másikat), érzelmi zsarolással („nem leszel a barátom, ha…”), és problémásnak tekinthető a kölcsönösség hiánya is (neki minden jár, de ő nem ad semmit cserébe). Iskoláskorra az órát zavaró fegyelmezetlenségtől az együttműködés finom szabotálásáig terjed a skála, de az önző, arrogáns, a többieket uralni akaró gyerekek ...

Kiborító, amikor igazságtalanul vádolnak bennünket vagy intrikálnak ellenünk. Ráadásul minél inkább magyarázkodsz, annál jobban vágod magad alatt a fát: feltárod a sebezhetőségedet  - amivel további támadási felületetet nyújtasz - és mindenki téged fog hülyének nézni. Az eszetlenül rohangálás ráadásul csak fokozza a tehetetlenségérzésedet. Mit tehetsz tehát? Melanie Tonia Evans , nárcisztikus abúzusra specializálódott gyógyító azt tanácsolja, hogy vidd az ügyet a nyilvánosság elé, kommunikálj nyíltan! (N e feledd: ha vámpírokkal harcolsz, ne maradj velük a sötétben!)  Ettől irtózni fognak. Nem kell támadni őket, elintézik ők magukat egyedül is. Abba kell hagyatni velük a játszmázást, azt pedig csak nyíltsággal lehet. A nárcisztikusnak az a trükkje, hogy egyesével manipulálja az embereket, ezt ne hagyd! Ragaszkodj a tényekhez. Légy nagyon józan, racionális, nyitottan állj a helyzet megoldásához, az esetleges hibák jóvátételéhez.  Ha látják, hogy vádjaikat alá kell tám...

Nagy felháborodást keltettek a tanácsaim, miszerint bánj úgy a nárcisztikussal, ahogy ő veled: manipuláld és ne légy vele őszinte, mert bármit mondasz, felhasználja ellened. Megértem, hogy ez paradoxnak tűnik és nehéz vele mit kezdeni, hisz azon túl, hogy szeretnénk saját etikusságunk és jóemberségünk hiedelmét fenntartani, azt az illúziót is borzasztó nehéz elengedni, hogy a másik Társ, akivel megoszthatóak az igények, megbeszélhetőek a problémák. De nárcisztikus partner esetén sajnos ez nem így van. Ezt a rossz hírt hozza Balázs Zsuzsanna cikke  A Játékos, a Kiképzőtiszt, Rambo és a Többiek - azaz Mi zajlik a bántalmazó kapcsolatokban?  is. (Balázs Zsuzsanna, HVG Extra Pszichológia, 2017/3. szám, 36-39. o.) Sajnos egy bántalmazó - nárcisztikus - kapcsolatban - "a kölcsönös érdekérvényesítést célzó asszertív kommunikáció" nem alkalmazható az egyenlőtlen hatalmi viszonyok miatt. "A kölcsönös érdekérvényesítés legfőbb alaptétele, hogy a felek nyíltan és egyérte...

Imádom ezt a blogot , mert teljesen használható tanácsokat ad tudományosan alátámasztott kutatási eredmények alapján. És valami isteni a humora, úgyhogy a kiemelt részt vegyétek nyugodtan szó szerinti fordításnak, van egy-két bekezdés, ahol csak a lényeget foglaltam össze. A passzív agresszív ember soha nem fogja azt mondani, hogy nem csinál meg valamit. Igent mond, és aztán megtalálja a kifogást, amiért nem tette meg. A passzív agresszív ember soha nem fog kérni semmit. De előadja mézesmázos stílusát vagy sajnáltatja magát és addig duzzog, amíg fel nem ajánlod neki… és persze nem tartozik semmivel, hiszen nem ő kérte. És mindeközben a világ legártatlanabb lényének vallja magát, akik a légynek sem tudna ártani. Ja, mert a mások elleni támadásai letagadhatóak. A lényeg, hogy ő jó és sosem hibás semmiért. Mindig az van, amit ők akar, és erre akad is mindig hihető magyarázat, így nem lehet számon kérni rajta semmit. Eléri, hogy az érintettek ne konfrontálják őket, ha mégis meg...

A világ legnehezebb dolga végignézni gyermekeink szenvedését. Ha az egyik szülő nárcisztikus, akkor borítékolható, hogy ezt a fájdalmat nem úszhatjuk meg. Vagy azáltal, hogy a nárcisztikus szülő aktívan fegyverként használja a gyermeket a másik szülő ellen (ilyen pl. az elidegenítési szindróma, ahol a volt házastárs ellen fordítja a gyermeket), vagy önmagában azzal, hogy vele is bántalmazó, manipuláló módon bánik, mint mindenki mással a környezetében. Szerepmodellt is jelent a gyermek számára, aki érthető módon utánozza, mint ideálképet, így félhetsz attól, hogy ő maga válik nárcisztikussá vagy nárcisztikus partnert választ felnőtt korában. Melania Tonia Evans szerint ezt el kell tudni viselni, ugyanis az ellenfeszülés csak a helyzetet betonozza be. A gyerek karmikus választásána elfogadása és a saját igazságunk, értékrendünk szem előtt tartása hosszú távon meghozza az eredményt, ha felelősséget vállalunk a saját gyógyulásunkért és a gyereket feltétel nélkül tudjuk szeretni...