Túlélési Tippek Nárcisztikusok Áldozatainak

Az agy ingerfeldolgozó kapacitását és megküzdési képességeit túlterhelő veszély esetén a normális megküzdéstől eltérő, traumatikus stresszválasz alakul ki. Ez a tanulságok szempontjából az alábbiakat jelenti: A traumatikus emlék eltárolása eltér a normális emlékezeti folyamatoktól: az egyénre jellemzőnél intenzívebb érzelmek kapcsolódnak az emléknyomokhoz, amik ráadásul beazonosíthatatlan módon kapcsolódnak a traumatikus élményhez, ugyanis az érzékszervi modalitásokra szétesve, azaz külön-külön vizuális, hallás, szaglási, tapintási élményekre bontva tárolódnak el. Én azt szoktam tanácsolni a klienseimnek, hogy legyen gyanús, ha nagyon intenzív érzéseket él át, még ha nem is tudja, hogy miért. A traumatikus emlék konkrét beazonosítása a fent vázolt egységes narratíva és koherens emléknyom hiányában nagyon sokszor nehezített, de ennek ellenére - megfelelő önismeret birtokában - sejthető, hogy az adott felháborodást, lefagyást, dühöt, rettegést valami múltbéli esemény indokolja, és ne...

Nem egyszerűen egy új évtized, de egy új korszak küszöbén állunk. Egy ideje már sűrűsödik a sötétség – 2019 bizony nagyon erről szólt, ha belegondoltok: klímaválság, a családon belüli erőszak tudatküszöb fölé robbanása, az iskolába kerülő gyerekek érzelmi szükségleteinek figyelmen kívül hagyása, színházak, mentálhigiénében dolgozó társszakmák ellehetetlenítése, és még sorolhatnám. A közbeszéd durva és gyűlölködő, a hatalmon lévők demagógok és autokraták, egyre tágabbra nyílik az olló a közösségi szellemet érzékenyen szem előtt tartók és egyéni személyes érdeket ösztönszinten énközpontba állítók között. A Bak jegyében 2019 első harmada óta közeledő Szaturnusz-Plútó együttállása 2020. január 12-ére egzakttá válik. Ha valakinek a fent vázolt folyamat nem tűnt volna fel, a több mint 500 évenként bekövetkező történelmi konjukció egyértelműen és végérvényesen szembesíteni fog mindenkit társadalmi rendben túl merevvé vált hierarchiákat is elpusztítani képes hihetetlen erők létezésével. ...

Bár a diagnosztikai rendszerekben a szorongásos zavarok a poszttraumás stresszzavaroktól eltérő kategóriát képeznek, gyakran tapasztalható, hogy a traumatizált emberek szorongástól szenvednek. A félelem és szorongás eredetileg adaptív érzések, a túlélést segítik a veszély érzékelésével és a harcra, menekülésre készítéssel vagy ezen lehetőségek hiányában a megdermedéssel vagy a helyzetből való pszichológiai kilépéssel (disszociációval). A félelem valóságos vagy képzelt, de jelenlegi fenyegetettségre adott érzelmi válasz, míg a szorongás a jövőre vonatkozó veszélyre hívja fel a figyelmet. (DSM V) A nárcisztikus abúzus jellemzője a kiszámíthatatlanság, így a nyílt vagy rejtett bántalmazásnak kitett személy folyamatos készenlétben áll, azaz örökösen felhúzott állapotban kell tartania az érzékeit, hogy felkészülve érje a jövőbeni támadás. Ez érthető módon megágyaz egy olyan szorongásos hajlamnak, melynek variációi attól függnek, hogy az adott személy számára milyen viselkedés jelent v...

Nárcisztikus kultúránkat nem csak a magamutogatás és az arrogancia , hanem az engesztelhetetlen szigorúság és a tökéletesség teljesíthetetlen elvárása is jellemzi. Egyfajta legitimációja van így a maximalizmust kimaxolni tűnő kritikus attitűdnek, ami a hatékonyság és teljesítmény társadalmi igényét kiszolgálni tűnő bújtatott bántalmazás. Sztereotípiáinkban a kemény főnököt tartjuk jó vezetőnek, de ezt a tévhiedelmet karácsonyi könyvélményem, Charles Duhigg: Okosabban, gyorsabban, jobban (HVG Kiadó, Budapest, 2017) is megdöntötte. Számos társadalomtudományi vizsgálatot, valós üzleti életben szerzett tapasztalatot felvonultat a szerző annak hiteles igazolására, hogy munkahelyi környezetben azok a teamek dolgoznak eredményesen, ahol a csapattagok egyenrangúak és a légkört a pszichológiai biztonság jellemzi, azaz hibázás esetén nem kell retorzióra számítani. A Google híres arról, mennyire nagy erőforrásokat biztosít a jó munkahelyi klíma biztosítására és az ő vizsgálataik is megerősí...

30 évnyi párkapcsolati kudarc, elcseszett szexuális élet és csillagos magány, illetve 25 évnyi - sötétben tapogatózó, így majdnemhogy hiábavaló - terápiás próbálkozás után 2 éve jutottam el odáig, hogy egy terapeuta visszajelezte nekem a gyermekkori molesztálásom jelentőségét. Ennyi év önismeret és egy pszichológusdiploma után meglepő lehet, ha azt mondom, a traumafeldolgozásnak ott kellett kezdődnie, hogy engem kellett meggyőzni arról, hogy ez abúzus volt. Pedig ennek óriási jelentősége volt, ugyanis a történet egyik megbetegítő aspektusa éppen az volt, hogy a dolgok másképp lettek eladva, mint ahogy az valójában volt. Így gyógyulásom következő stációjaként oknyomozó újságíróként vagy detektívként próbáltam kideríteni, mi történt. Feltúrtam a gyerekkori naplómat, szemtanúkat kerestem fel, és kiadtam a történetet a kezemből egy független újságírónak, hogy mások - immáron felnőtt - szemüvegén keresztül láthassak rá arra, vajon mi történhetett velem. Az igazság kiderítése szükséges...

Gyakran dobálózunk a pszichopata szóval, amikor különösen kegyetlen, gonosz nárcisztikus jön szembe. A jelenlegi diagnosztikus rendszerek különálló személyiségzavarként tartják számon a nárcizmust és a pszichopátiát (nárcisztikus és antiszociális személyiségzavarként), a nárcisztikus és a pszichopata szavaknak mégis van köze egymáshoz. A kapcsolat akképpen létezik, hogy az antiszociális – azaz másokra ártalmas - viselkedés egy patológiás személyiségszerveződés talaján alakul ki, ahol az énképet és a másokhoz való viszonyt a nárcisztikus jelleg dominálja. Nem könnyű elkülöníteni a nárcisztikust és a pszichopatát, hiszen a súlyos személyiségzavarok egyik legnagyobb pszichodinamikai szakértője, Otto Kernberg is úgy fogalmaz, hogy „a tulajdonságok tekintetében átfedések mutatkoznak az antiszociális személyiség és a nárcisztikus személyiségzavar antiszociális viselkedéssel diagnózis között”. (Kernberg, 2019, 201. o.) Annak megfelelően, hogy mi a nárcisztikus és az antiszociális ele...

Sokan kérdik tőlem félve, amikor figyelmükbe ajánlom a patológiás nárcizmus működésére vonatkozó leírásokat, hogy ők nem nárcisztikusak-e. Egy-egy cikk vagy könyvrészlet soha nem ragadhatja meg a jelenség teljességét és a mögöttes dinamikát, így az áldozatok azon -  traumatizáltságából fakadó viselkedéses jelenségei, hogy a nagyon intenzív, a helyzetekhez nem mindig illeszkedő rossz érzéseiket nem tudják kontrollálni, könnyen összetéveszthetőek a sérülékeny nárcisztikusok más mögöttes dinamikából fakadó túlérzékenységével. Az alábbi összehasonlító táblázat talán segítségére lesz az áldozatoknak abban, hogy tisztában lássák a különbségeket, és kevésbé gyötörje őket a mardosó kétely és a pusztító öngyűlölet. traumaeredetű tünet nárcisztikus sérülés tünete Traumatikus esemény extrém: fenyegeti az egyén vagy mások testi vagy lelki egészségét (életveszély) interperszonális (személyek közötti), enyhétől a súlyosig, a hiúság/önérzet sérül ...

Szeretnék és tudok kapcsolódni az oldalon nemrég megjelent cikkekkel . A szeretet mindent meggyógyít… Igen, ez így van, bár ez volt a csapda sokszor korábban, amibe belesétáltam. Mert nem láttam a különbséget a sérültség (amit valóban gyógyít a szeretet) és a visszafordíthatatlan patológia (ami nem is tud a szeretettel mit kezdeni, így nem is gyógyítja) között. Igen, én is nárcisztikus abúzus túlélő vagyok és túl vagyok rajta. Honnan tudom? Talán világossá válik a következőkből. Nagyon nagy áttörést hozott számomra, amikor egy nárcisztikusok által bántalmazott FB-csoportba kerültem. Áttörést abban, hogy felismerjem, miben voltam. Az én esetemben ugyanis a végtelen undor volt az, ami kilökött végleg a Stockholm-szindrómás traumás kötődésemből. A tettei által kiváltott mérhetetlen undor. Utána kezdtem csak rájönni, hogy miben voltam és ebben segített a csoport. Az, hogy ott szóról szóra olvastam ugyanazt több száz embertől, ami velem is megtörtént. Még a szófordulatok is annyira has...

Az oldal célja nem az, hogy kórusban szidjuk a nárcisztikusokat. Hanem hogy megértve működésüket, megértsük saját érzelmi reakcióinkat. Hogy a probléma felismerése lehetőséget teremtsen a helyzet megoldására. Azt mondod, erre nincs megoldás? Talán nem gyakorlati. Hanem érzelmi. Hogy meggyászolod, hogy ő nem tud szeretni és értékelni téged, és szépen bejárod azt az utat, hogy lemondasz erről a vágyadról. És közben ott élsz tovább mellette, a saját kompromisszumoddal, egyfajta megbékéltségben azzal, hogy mit várhatsz tőle és mit nem. Az is lehet, hogy a megoldás nem érzelmi, csak gyakorlati. Mert sosem tudsz annyira megerősödni, megkeményedni, hogy el tudd viselni a bántalmazását, az érzéketlenségét vagy az igazságtalanságát. És akkor hozol egy - akár anyagi veszteségekkel járó – döntést, hogy eljössz. Konkrétan. Nem elméletben. Nem azt mondom, hogy könnyű. Csak annyit, hogy a panaszkodás, önsajnáltatás mind-mind olyan zsákutca, amely nem vezet sehová. Ja, de. Lefelé. Mert te...

Az tud szeretni, akit szerettek, gondoljuk. De mi van azokkal, akiket nem? Törvényszerűnek tűnne, hogy ők meg nem tudnak szeretni. De - tapasztaljuk -, hogy ez szerencsére nem így van. Lehet, hogy megkeményednek, védőburokkal veszik körbe magukat és a szívüket, de sokak szíve a védőrétegek mélyén nem szűnik meg puhán és fénylően dobogni. Hogyan lehetséges ez? Min múlik? Egy ősi törvényen. Hogy a gyerek szereti a szülőt. Mindennek ellenére. Mindenáron. Bármi áron. Nagyon nagy dolognak kell ahhoz történni, hogy ez a teljesen szeretet megszűnjön létezni. Ha most magadban tiltakozást érzel, hogy "ugyan, én biztosan nem szeretem anyámat, apámat, tettek róla", akkor is felajánlom e gyógyító gondolat lehetőségét. Lehet, hogy elfojtásra került,mert szégyenkezve meg kellett tagadni . Lehet, hogy irracionális bűntudat vagy dependencia, hamis kötelességérzet álcájába van burkolva. Sokan megtagadják vagy azonosulással viszik tovább magukban a szülőt, ami mintaköveté...